Egy európai barátság kezdetét reméli Manfred Weber látogatásától Magyar Péter

Weber nagyon fontosnak minősítette, hogy az Európai Néppárt nagy előnnyel nyerte az alig egy hete tartott európai parlamenti választásokat, így az emberek támogatják a jobbközép elveket. Közülük az egyik kulcsfontosságú, hogy megmentsék az európai demokráciát és harcoljanak a jogállamiságért, a korrupció ellen, ezért küzdöttek Magyarország esetében is. A Telex összefoglalója szerint a német politikus mostani útja információszerző küldetés, mint Weber mondta, az ajtajuk nyitott, de a frakció kezében van a döntés.

Reméljük, ez egy csodálatos európai barátság kezdete – mondta Magyar Péter. Úgy vélte, ez a legjobb hely, hogy a magyarok érdekeit képviseljék. Konstruktív kapcsolatra törekednek, és a jövő héttől Brüsszelben megkezdik a munkát, de időnként kritikusak lesznek, vannak érzékeny témáik. Magyar utalt rá: Orbán Viktor hiába akarta elfoglalni Brüsszelt, hosszú idő után a legrosszabb eredményét érte el. Úgy látta, hogy ez a vég kezdete a Fidesznek.  

Manfred Weber egyébként találkozott Semjén Zsolttal, a KNDP – a (papíron létező) Fidesz-segélycsapat – vezetőjével is, aki kijelentette: „A KDNP számára erkölcsi és politikai okokból is elfogadhatatlan Magyar Péter személye az EPP-frakcióban, a Tisza Párté a Néppártban”. A közlés némi meglepetést okozott. Orbán ugyanis 2021-ben, a Néppártból való kilépésük (kitessékelésük) után Brüsszelben hagyta Hölvényi Györgyöt, aki a KDNP színeiben ült a frakcióban, s ezért nem kellett távozna. Ő a minap még arról beszélt, hogy miután pártja évtizedek óta tagja a Néppártnak, nem látja okát a távozásnak, amennyiben bekerülnének a frakcióba a Tisza Párt képviselői – amit nem is akadályozhat. Végül persze nem ő döntött: Orbán nem látta értelmét, ha a történtek után ott hagyja „megfigyelőjét” a frakcióban – s azt netán eltávolítják onnan.

Manfred Weber, az 52 éves mérnök végzettségű bajor politikus az Európai Unió egyik legfontosabb embere. Már 20 éve tagja az Európai Parlamentnek, napjainkban az Európai Néppárt elnöke és parlamenti frakcióvezetője. Majdnem több is lett: 2019-ben indult az Európai Bizottság elnöki székéért, ám amikor nem kapott elegendő támogatást (Magyarországtól sem), visszalépett és Ursula von der Leyen nyerte el a posztot.

Weber politikai pályáját az utóbbi években végig kísérte először az együttműködés, majd a kiábrándulás, végül az egyre keményebb harc Orbán Viktorral. Miután ugyanis a Fidesz elhagyta a Liberális Internacionálét, csatlakozott az Európai Néppárthoz, ahol a sokat ígérő politikust lelkesen fogadták, és megválasztották (Weber mellett is) a tíz alelnök egyikének, amit Orbán gyakran és szívesen hangoztatott. Amikor azonban kiderült, hogy a magyar kormányfő távolról sem az a politikus, amilyet Berlinben és Münchenben is látni véltek, lassan fordult a kocka. 2013-ban az Európai Parlament először figyelt fel arra, ami Orbán alatt Magyarországon történik, de Weber akkor még elutasította a helyzetet vizsgáló Tavares-jelentést, mondván, hogy alaptalan politikai támadásról van szó. Ez Angela Merkel, akkori német kancellár politikája volt: tekintve a magyaroknak a német rendszerváltás körüli érdemeire, kritika helyett próbálták Orbánt a demokrácia útjára vezetni. Tudjuk, ez mire vezetett, de ezt aztán Weber is felismerte. Amikor 2018-ban, a Sargentini-jelentés alapján, még élesebben ítélték el jogsértései miatt a parlamentben az Orbán-kormányt, ezt már Weber is támogatta. 

A 2019-es európai parlamenti választások előtt Weber közölte: nem kíván (az őt becsmérlő) Orbán pártjának szavazataival az Európai Bizottság elnöke lenni. Ugyanakkor hű maradt kompromisszum-kereső elveihez, és a választások előtt még egy kísérletet tett arra, hogy lebeszélje Orbánt az Európai Bizottság akkori elnöke, Jean-Claude Juncker és Soros György elleni, az unióban óriási felháborodást keltő rágalmazó plakátkampányáról. E választások után függesztették fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban, egyebek mellett a párt részéről tapasztalt Európa-ellenes és antiszemita megnyilvánulásokra hivatkozva. Visszautasították Orbán már akkor hangoztatott követelését is, hogy működjék együtt a Néppárt jobboldali-populista pártokkal, mint például az olasz Liga vagy az osztrák FPÖ. Akkor már régi támogatója, Angela Merkel kancellár is ellentmondott, hangoztatva: ilyen pártokkal nincs együttműködés. Arcát mentendő, ezek után a Fidesz „önként” lépett ki a pártcsaládból – mielőtt kizárták volna. 

Egyébként Weber annak idején személyesen igyekezett elérni, hogy a Fideszt ne zárják ki, csak függesszék fel tagságát – határozatlan időre –, hiszen a pártszövetségnek szüksége volt Orbánék szavazataira is. A döntés előtt több mint két órán át tárgyalt négyszemközt Orbánnal – hasztalanul. Berlinben annak idején Weber gyengeségének tudták be, hogy kompromisszumot szorgalmazott és nem határoztak úgy, hogy tegyék ki azonnal Orbán pártját a Néppártból.

Emlékezetes epizódja volt a történetnek, amikor 2020 novemberében Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti frakcióvezetője a testület kritikáira reagálva, odáig ragadtatta magát, hogy kijelentse: a parlament magatartása a Gestapóra (a hitleri titkosrendőrségre) és a hajdani magyar kommunista államvédelemre, az ÁVÓ-ra emlékeztet. Az, hogy az EPP állást foglalt Magyarország ellen, szerinte közel jár ahhoz, amit a náci és a kommunista elnyomás jelentett az országnak.

Történetesen egy osztrák képviselő szólította fel a frakció tagjait, köztük vezetőjüket, Webert, dobják ki Deutschot a frakcióból. Weber maga nem reagált, csak egy nem nyilvános frakciótanácskozáson bírálta élesen Deutsch magatartását, és azt mondta: „Ami elég, az elég”. Deutsch utóbb azzal védekezett, hogy teljesen félreértették kijelentéseit, de ennek ellenére, Weber elnézését kéri és a maga részéről az ügyet lezártnak tekinti. 

Napjainkban azonban Weber nyilvánvalóan végképp torkig van a magyar miniszterelnökkel és pártjával. „Orbán Viktor tudatosan és rendre hamis kijelentéseket terjeszt, hogy diszkreditálja politikai ellenfeleit. Ez méltatlan egy európai kormányfőhöz” – mondta a politikus a minap a Spiegelnek. Arról az orbáni meséről volt szó, miszerint Brüsszelben komoly vita folyik az európai általános hadkötelezettség bevezetéséről, és ennek fő szorgalmazója Weber. Kovács Zoltán kormányszóvivő azt mondta, hogy ez a terv „újabb példa arra, hogy az unió háborút akar”, Szalay-Bobrovniczky védelmi miniszter (aki korábban annak hazai bevezetéséről beszélt), elutasította a kötelező katonai szolgálatot, Szijjártó külügyminiszter pedig szokásos stílusában arról szónokolt, miszerint „a brüsszeli háborús pszichózis elérte csúcspontját. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy az ukrán-orosz frontra vigyenek katonákat.” Maga Orbán is bekapcsolódott a kórusba, mondván, „Megfagy az ember vére, amikor ez a kiváló néppárti politikus, Weber, azt mondja, hogy szükségünk van az európai kötelező katonai szolgálatra. Ez azt jelentené, hogy mások döntenek arról, mire használják a magyar vért...”.

Weber először napokig hallgatott, aztán annyit mondott: „Orbán máig nem értette meg, hogy antidemokratikus magatartása csak még mélyebbre süllyeszti a politikai elszigeteltségben.”