Schmidt Mária fordítva ül a döglött lovon

Schmidt Mária eme meglátását az „Európa az uniós választások előtt – A német ellenzék” című rendezvényen vezette elő. Elmondása szerint az utóbbi időben „egyre több olyan megdöbbentő intézkedés történik Németországban, amelyet korábban senki nem gondolt volna”. A főigazgató asszony nehezményezte, hogy a németek százezres tömegtüntetéseken harcolnak a nácizmus és a fasizmus ellen, méghozzá úgy, hogy ezeket „teljesen egyértelműen a kormány és a kormánykoalíció pártjai szervezik”. Szerinte „ez azokra az antifasiszta felvonulásokra emlékeztet, amelyeket a szocializmus idején szervezett a pártállam”.

Hogy a nácizmus és a fasizmus elleni tiltakozás kit mire emlékeztet, magánügy. Ami viszont nem az: ahhoz, hogy az ordas eszmék ellen tiltakozzunk, nem szükséges baloldalinak lenni, „elegendő”, ha tisztességesek vagyunk és normálisak. Schmidt főigazgató asszony, aki 2022 októberében arról beszélt Bayer Zsolt tévéműsorában, hogy szerinte Németország már nem létezik, mert a németek nincsenek olyan helyzetben, hogy bármiben is nemet mondjanak az amerikaiaknak, fordítva ül a döglött lovon. Nem a nácizmus, a fasizmus ellen emeli fel a szavát, hanem amiatt van kiakadva, hogy a németek – szerinte állami támogatással – tiltakoznak a rasszizmus, a kirekesztés ellen.

Ha az állam bármely országban segíti ezeket a tüntetéseket, jól teszi. Ha Schmidt főigazgató asszonyt ez a kommunista időkre emlékezteti, az nem a tiltakozókat, hanem őt minősíti. Arról nem is szólva, hogy akkor mit szóljunk a Magyarországon államilag (is) szervezett békemenetekhez, amelyeket ugyan hivatalosan az állami cégek szponzori pénzeivel kitömött álcivil szervezet, a CÖF-CÖKA szokott összetrombitálni, miközben a résztvevőket különbuszokkal szállítják a helyszínre, a mások tüntetéseire kevésbé fogékony közmédia pedig terjedelmes tudósításokban számol be a masírozásokról.

Schmidt Máriának a fasizmussal és a nácizmussal szemben már korábban is voltak furcsa mondatai. 2014 júniusában például képes volt a következő mondatot leírni a Heti Válaszban: „Egyes csoportok örökölhető és előnyökre váltható kiváltságnak szeretnék tekinteni felmenőik tragikus sorsát."  (A Terror Háza igazgatónőjének cikkét az akkori főszerkesztő, Borókai Gábor által vezetett újság gond nélkül leközölte.) Értjük ugye? „Egyes csoportok.” „Örökölhető és előnyökre váltható kiváltság.” Nem kell túlságosan élénk fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, kik lehetnek azok az egyes csoportok, akikre Schmidt főigazgató gondolt. És ahhoz sem kellett különösen okosnak lenni, hogy mi lehet ezen csoportok örökölhető és előnyökre váltható kiváltsága. Eszembe jutott az a fiatal lány, aki 1945-ben, 17 évesen hazajött Auschwitzból. Nem maradt senkije: szüleit és összes testvérét megölték. Ez a fiatal lány, aki évekkel később az édesanyám lett, ment volna haza, Kisvárdára, ám a lakásukban már mások laktak, szegényes javaikat mások használták. Egyedül volt a világban, de jó érzéssel gondolt arra, hogy leendő gyermekei és unokái egyszer majd öröklik és előnyökre váltják a kiváltságait.