Igazgatójelölti vita: sokban egyetértett Bodor Johanna és Komáromi György

A szerda esti beszélgetés elején Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője és Balogh Robert író, újságíró, a Pécsi Nemzeti Színház felügyelőbizottságának elnöke, az est moderátora beszéltek a szervezésről és nehézségeiről, valamint Lipics Zsolt üzenetét is felolvasták, aznap este a színházban játszott, azért nem tudott jelen lenni. (A négy jelölttel készült interjúkat, Bodor Johanna és Komáromi György pályázatait ebben a cikkben érhetik el.) 

Titkosított szakmai döntés, színházi elképzelések

A két jelenlévő pályázó közül dr. Komáromi György azzal nyitotta a beszélgetést, hogy elmondta, a színházi bizottság - amely a pályázókat hallgatta meg szerda délelőtt, és közülük tesz javaslatot az új igazgató személyére a pécsi közgyűlésnek - titkosította a döntését, így eléggé lehatárolták, hogy miről tudnak beszélni és miről nem. A szervezőknek megköszönte a rendezvényt, Bodor Johanna pedig jelezte, hogy máskor is kész ilyen beszélgetésen részt venni, mert a lényeg a színház és a pécsi kulturális élet, és hozzátette, hogy örömmel jönne Pécsre dolgozni. 

Balogh Robert kérdésére - aki örömét fejezte ki a két jelenlévő nyilvánosan elérhető pályázatai kapcsán, és méltatta azok elképzeléseit a színház hazai és nemzetközi integrálásáról - a két jelölt a színházi elképzeléseikről mesélt. Bodor Johanna a nyitott gondolkodást és a nyitott szellemiségű színház létrejöttét említette fontos dologként, illetve a színház városba való integrálását emelte ki. Elmondta, híve a többféle színházi irányzatok összekapcsolásának, izgalmas repertoárt hoznának létre alkotótársaival, ha ők kapják meg a lehetőséget.

Komáromi György a saját színházi eszményét vázolta fel, mint mondta, ő mindenevő és szereti a nézői és színházcsinálói attitűdöt közös nevezőre hozni. Kiemelte, a fontos színházat szereti, ami hat a nézőkre, ő azt a hatást szeretné elérni, hogy minden színházi előadás után más emberként jöjjön ki a néző, élménnyel gazdagabban. 

Nincs jó helyzetben a Pécsi Nemzeti Színház a jelöltek meglátása szerint

Balogh Robert arról kérdezte a jelölteket, hogy milyennek látják a Pécsi Nemzeti Színház helyzetét, erre Komáromi György elmondta, előzetesen vizsgálták a színházat, a nézői elvárásokat, ezek bele is kerültek a pályázatukba. Amit problémaként tártak fel, az a bizalom és az önbizalom körül összpontosul. Szerinte nincs bizalom a színházzal szemben, kritikusak az emberek, és sokan mondják, hogy nem az ő ízlésüknek megfelelő színház van jelenleg - ezt a bizalmat szeretnék felépíteni. Bizalmi hiányt lát a városvezetés és a színház között, ez számtalan hátrányt hoz magával financiális és kommunikációs vonalon. A társulat is önbizalomhiányos, nem az a büszkeség tölti el őket, mint ami korábban volt - ez látszik a színház működésében. Ezen elsők közt akarnak változtatni, ha megkapják a lehetőséget - magyarázta.

Bodor Johanna is fontosnak ítélte az önbizalom és bizalom ügyét. Elmondta, ő a román színházon nőtt fel, sok műfajban kipróbálhatta magát. Szerinte egy társulat mindig akkor válik fontossá, ha megfelelő darabokat, rendezőket kapnak, megfelelő a ritmus, és ha a színház ellátja azt a feladatot, hogy gondolkodtat, nevel, katarzist okoz, stb. Ha komolyan veszi a színházat, akkor nem az a fontos, hogy milyen előadásban dolgozik, hanem hogy miképp dolgozik, dolgoznak. Úgy vélekedett, hogy keveset beszélnek a szakmában a belső magatartásról, viszonyulásról. A színház dolga, hogy történeteket meséljen el és gazdagítsa az ott lévőket, nézőt és színészt is. Rengeteget számít, hogy milyen filozófia alapján épül fel a repertoár, ennek híre el szokott terjedni. A művészmenedzsment is fontos, egy művésznek is fontos, hogy tudjanak róla. A repertoár vonz be és építi a bizalmat - fogalmazott. 

Komáromi György ehhez csatlakozva elmondta, mindketten szakmai alapon közelítették meg a pályázatot, és hozzátette, reméli, hogy szakmai döntés fog születni a pályázatokról. Kitért arra is, hogy nála fontos a csapatban gondolkodás, ő négy rendezővel - Bérczes László, Göttinger Pál és a k2 Színház két vezetője, Benkó Bence és Fábián Péter - indult a pályázaton, akik vállalták, hogy Pécsre költöznek, ha őt választják ki a pályázaton, ezzel is mutatva elkötelezettségüket, szakmai alázatukat.

A pecsma.hu élőben közvetítette a beszélgetést, amit itt lehet visszanézni:

A moderátor kérdésére - milyen forrásokat vonnának be a színház működésére, amelynek alacsony a finanszírozása - Komáromi György elmondta, ő a Radnóti Színháznál jó tíz éve gazdasági igazgató, így alá tartozik a "színházcsinálás" gazdasági része. Szerinte nehéz helyzetben van a Pécsi Nemzeti Színház, mert valóban jelentős összeggel csökkent a támogatás, másrészt viszont a minisztérium és a város megegyezése alapján öt évre előre lehet tudni, hogy mekkora a "takaró". Balogh Robert erre jegyezte meg válaszul, hogy a pályázatokban olyan grandiózus tervek szerepelnek, amelyekhez ez kevés lehet. 

Komáromi válaszul elmondta, a pályázatba is beleírták, hogy nem ismerik részletesen a színház állapotát, például nem tudják, hogy van-e tartaléka az intézménynek, erre Bodor Johanna is helyeselt, hogy ezt az információt ők sem kapták meg. Komáromi kitért rá, hogy munkájából kifolyólag napi szinten kellett a produkciós tervekből kimazsoláznia azokat a részeket, ahol takarékoskodni lehet. Úgy vélekedett, hogy a Pécsi Nemzetinek egyszerre van pénze és egyszerre szegény, ezt a rossz menedzselés okozhatja. Ők hallottak olyan történetről, miszerint Zalaegerszegről kellett díszletet venni, hiába van díszletműhelye a teátrumnak. Kiút lehet a bemutatók számával és a bemutatás idejével való sakkozás, aminél a műhely teljesítőképességét is figyelembe veszik. Szerinte az elmúlt 8 évben, mióta nonprofit a színház, ami bevétel bejött, azt el is költötték, a járvány beálltakor ezért is volt bizonytalan helyzetben a színház - fogalmazott, és hozzátette, a Radnótiban ők meg tudták nyugtatni a dolgozókat, mert volt a színháznak tartaléka a járvány elején. 

Bodor Johanna arról beszélt, hogy ugyanabból az információs csomagból dolgoztak mindketten a színház kapcsán, majd elmondta, mindig vannak olyan folyamatok, amiket racionalizálni lehet, ezzel pedig költséget lehet megtakarítani. Szerinte el kell hagyni a kényelmes és rutinos munkát és merni kell újítani. Ezzel kapcsolatban elmesélte, pár éve Kolozsváron dolgozott Tompa Gábor Az öreg hölgy látogatása című darabjánál, ahol már a rendelkező próbák idejére fel volt építve a komplett díszlet - itthon ez általában a főpróbahétre szokott elkészülni, ami mindig megzavarja a színészeket, külföldön viszont bevett gyakorlat. Ezért szeretnének tömbösített előadásrendet bevezetni, ha nyernek, mert ettől jobban tervezhetőbbé válik a munka.

Komáromi György megerősítette Bodor Johanna gondolatait, és hozzátette, ne legyen félreértés, ők külön indultak a pályázaton. Szerinte a több évre előre gondolkodás eléggé nagy edukációs lpés lenne itthon és jelenleg eléggé Don Quijote-i vállalkozás, de kétségtelenül el kell indulni ebbe az irányba. A művészi autonómia és a racionalitás között kell megtalálni az egyensúlyt, gazdasági szempontból e kettő közt kell egyensúlyozni.

Mindkét pályázó a jelenlegi társulattal dolgozna, de bővítés és vendégművészek is szerepelnek a tervekben

Balogh Robert rákérdezett arra is, hogy mi a terve a pályázóknak a társulattal. Bodor Johanna elmondta, nemrég látta a színház Bánk bán című darabját, a társulat olyan hittel és energiával dolgozott a fiatal rendezővel, ami szerinte lenyűgöző. Amennyiben őt választják igazgatónak, ő ebben a társulatban gondolkozik, de hozzátette, a vendégművészek bevonása is elkerülhetetlen. 

Komáromi György ennek kapcsán kifejtette, ők is ebben a jelenlegi társulatban gondolkodnak, eleve rájuk gondolva alakították a művészi programot, viszont a k2 Színház hat színészével is bővítenének. Hozzátette, a Pécsi Nemzeti rendelkezik messze a legalacsonyabb színészi létszámmal a hasonló méretű más intézményekhez képest, például Nyíregyházán majdnem a duplája a létszám. 

Népszínház: nem szitokszó, bár sok mindent bepakoltak már a fogalom alá

Balogh Robert fölvetette a népszínházi jelleget is, amely szerinte kihat a nézőközönségre is. Bodor Johanna több régebbi előadás felemlegetésével amellett tett hitet, hogy a népszínház nem szitokszó, a minőség számít, meg az, ha olyan előadás jön létre, amely nem tiszteli a nézőket. Gondolatai kifejtése után elköszönt a rendezvénytől, ugyanis sietnie kellett vissza Budapestre, így Balogh Robert a nézők közt ülő Bérczes Lászlót invitálta a beszélgetsébe. 

Komáromi György Bodor Johanna távozása után elmondta, a szerdai nap pozitív hozadéka volt, hogy a két jelölt szakmai beszélgetést tudott folytatni egymással. A népszínházi jellegre kitérve elmondta, ennek a kifejezésnek valóban van egy negatív kicsengése, de van pozitív felhang is, miszerint sok mindenkit tud megszólítani. Szerinte a népszínház kifejezés kiüresedett, és sok mindent pakoltak a fogalom alá a színházak - mint egy vegyesboltban, tette hozzá hasonításképp. Mint elmondta, nekik nem ez a vegyesbolt a céljuk, hanem egy nagyon minőségi és gusztusos svédasztal, amin mindenki megtalálhatja azt, amit kedvel. És az is elképzelhető, hogy olyan gusztusos egy étel, hogy az is kipróbálja, aki előtte nem ismerte-szerette azt. Egy megfelelően rétegzett repertoárban mindenki megtalálhatja a neki tetszőt, és minden néző jól járhat - fogalmazta meg. Komáromi is kitért a Bánk bánra, ő is értékes előadásnak tartja a pécsit, de hozzátette, vannak olyan nézők, akik nem kedvelik ezt a fajta progresszivitást, de a repertoárban ennek és a konzervatívabb rendezéseknek is helye van.

Bérczes László arról beszélt, hogy kár, hogy nem tudtak jelen lenni a pályázók, és azt is sajnálta, hogy Bodor Johannának a beszélgetés közben kellett távoznia. Abbéli reményét is kifejezte, hogy szakmai döntés születik a pályázatoknál, és azt is remélte, hogy olyan ember fogja vezetni a Pécsi Nemzeti Színházat, aki "tud számolni", aki a realitások talaján áll. Kitért arra is, hogy mint Bodor Johannáék, ők is két és fél hónapot dolgoztak a pályázatukon, ami már eleve megérte, majd hozzátette, Komáromi György amúgy kamaszként a szolnoki színházban statisztált, majd a szentesi drámatagozatra járt, és bár nem színész lett, hanem közgazdász, meg lett "fertőzve" a színházzal. Arra is kitért, hogy Bodor Johannát és Udvaros Dorottyát még a Bárka Színházból ismeri, dolgoztak együtt, épp ezért is volt jól eső, mikor Bodor Johanna felhívta és sok sikert kívánt a pályzathoz - nyilván ők is viszont kívánták ugyanezt nekik. 

Komáromi arról beszélt, hogy büszke a csapatra, mint ahogy a létrejött pályázati anyagra is, mert inspiráló volt a közös munka, és a vitáikkal együtt olyan szakmai terv született, amiben hisznek és meg tudják valósítani. 

Az est végén egy néző a POSZT helyzetéről kérdezett, erre válaszul Komáromi György elmondta, hogy a POSZT-ot szervező cég a Pécsi Nemzetitől különálló, ő egyébként öt éve pályázott a POSZT-ot szervező cég élére, de végül nem őt választották ki. Hozzátette, ha igazgató lesz és kérni fogják a segítségét, ő mindent el fog követni, hogy a színházi találkozó Pécsen maradjon.

Szerző: V.G.

Címlapkép: Bodor Johanna - Fotó: Fazekas István; Komáromi György- Fotó: Komáromi György; Kollázs: Pécsi STOP