Czukor Zoltán: „Most jött volna a jutalom, az olimpia”

2020. április 5. 12:04 2020. ápr. 5. 12:04

Két sportoló, Csonka Zsófia lövész és Czukor Zoltán gyalogló három olimpián is képviselte Baranya megyét a nyári olimpiai játékokon. Zoli már befejezte aktív sportpályafutását, Zsófi még reménykedhet, hogy 2021-ben a halasztott világjátékokon lőállásba álljon. Az izomemberrel beszélgettünk, aki több 200 kilométeres gyaloglóversenyen is elindult. 

Baranyai sporttörténet egyedüli alakja, aki három olimpián is rajthoz ált. A 2020-as tokiói olimpia halasztása a versenyzők számára egy nagy csalódás. A NOB döntést milyen típusú versenyzők heverik ki előbb?

Igen, csalódás, de egy kézenfekvő döntés, amit meg kellett hozni. Véleményem szerint szinte minden sportolóban ezen a szinten benne van az elkötelezettség, még ha ez a döntés több évnyi munkájukat is lenullázta. A cél egy évvel eltolódott, azonban ugyanúgy ott van. Természetesen az a korosztály, aki az utolsó olimpiára készült nehezebb helyzetben van. A sportban azonban nincs lehetetlen.

Az olimpiát egy évvel később rendezik. A döntés után több sportágban, például az úszóknál már szűk körű edzések kezdődtek, közben elkapták a koronavírust. Ezek a hónapok leküzdése fizikailag és mentálisan is nehéz időszak az élsportolók számára. Ha még aktív versenyző lennél, hogyan dolgoznál egy újabb olimpiai sikerért?

Az úszók esete más. Egy zárt közegben dolgoznak, így sajnos könnyebben fertőződnek. A kültéri sport előnyben van, főleg az olyan sportág, mint az enyém, mivel az edzések 90%-át egyedül végzem, ezáltal védettebb vagyok a vírus ellen.

Az edzőtáborozás problémás, ami létfontosságú a felkészülés szempontjából. Gondolok itt az utazásra és a személyes kontaktokra, adott helyen összezsúfolódik viszonylag sok ember. Ami a fájóbb, hogy az alapozás, amikor is a legtöbb munkát végeztük már megvolt. Most jött volna a „jutalom”, a versenyzés, a munka tesztje és a végkifejlet, az olimpia.

Czukor Zoltán (fotó: Facebook/Czukor Zoltán)

Sydney, Athén, Peking - versenyzési színhelyeid. Mi maradt meg benned a világvárosokból emlékként?

Az olimpiák emléke örök és feledhetetlen, a színes forgatag, a gyönyörű helyszínek, a kedves emberek. Rengeteg sportág, szebbnél szebb nevezetességek élőben. Látni, érzékelni más nemzetek különbözőségét, érdekességét. Ez az örök mosoly versenye, mert mindenki boldog, hogy részese lehet ennek a fantasztikus sporteseménynek.

A koronavírus Kínából indult. Jártatok-e piacon Pekingben, milyen tapasztalatokat szereztetek?

Nem jártam kimondottan piacon, ahol kaják voltak, mert tiltva volt az étkezés. Csak az olimpiai faluban étkezhettünk. Ez azért volt, hogy idegen anyag, dopping ne kerüljön a szervezetünkbe. Sajnáltam, mert jó lett volna az igazi kínai konyhát megkóstolni. Maga a piaci vásárlás leginkább „minőségi” kínai cuccokra irányult.

Pályafutásod befejező szakaszában 200 kilométeres versenyeken vettél részt. Napjainkban az ötödik X után mennyit futsz naponta?

Manapság elég keveset mozgok már. Van egy kb. 15 fős csoportom Dombóváron, akikkel gyalogolok az edzéseken, ők lelkes amatőrök. Ez egy igazi rekreációs program, amivel nagyon szeretek foglalkozni. Jelen pillanatban a mozgásigényem ebben valósul meg.

Baranyában, Pécsett  Te  voltál az utolsó atléta, aki kijutott az olimpiára, ennek mi lehet az oka?

Számos oka lehet. Egyrészt az igazolt versenyzők száma kevesebb. Másrészt a támogatottság anyagi forrásai nem elegendőek. Az egyénnek magának kell finanszíroznia nagyrészt a felkészülését, többnyire munka mellett. Megfelelően képzett edzők hiánya. A jelenlegi gyorstalpalókon megszerzett edzői képesítések nem hasonlíthatóak össze érdemben több évtizedes egyéni sport tapasztalatokkal. Az edzők megbecsülése anyagi és erkölcsi szinten is finoman fogalmazva is hiányos.

Szerző: Szabó Ferenc

Forrás: Pécsi STOP