2022: még magas, de lassan csökkenő infláció várható
Tizennégy éves csúcson jár jelenleg a hazai pénzromlás. A novemberben és decemberben mért 7,4 százalékos infláció várhatóan még az év első hónapjaiban sem csökken majd drasztikusan, de az év végére akár még a 4-5 százalékos éves szintre is visszaléphet. Németh Dávid, a K&H elemzője úgy látja, hogy a világjárvány kiváltotta sokk után a gazdasági folyamatok konszolidációja jót tesz majd idehaza a forintnak is, bár jócskán maradnak még nehezen kiszámítható, „zavaró tényezők”.
Külső, belső okok egyaránt kimutathatók a mögött a kedvezőtlen folyamat mögött, ami a jelenlegi helyzetet előidézte, mondja az elemző. Az energiarák és a szállítási költségek emelkedésétől az alapanyagok áremelkedéséig számtalan tényezőt lehetne felsorolni, de ezek már szinte közhelyszámba mennek. Csak emlékeztet rá: a vírus kitörésekor látványosan megugrott a kereslet a számítástechnikai cikkek iránt, amivel a termelés nem tudott lépést tartani, mert a gyárakat is elérték a korlátozások. Mások óvatosak voltak és előbb a készleteiket igyekeztek piacra dobni, amikor pedig világszerte megjelentek az ösztönző csomagok, a piacnak meg kellett birkóznia a váratlan túlkereslettel… Erre a gépkocsi iparban jelenleg is tapasztalható chiphiány a legjobb példa. Az OPEC is arra vár, hogy felmérje, milyen ütemben áll majd vissza a világon az olaj iránti kereslet, aztán majd ahhoz igazítják a neki is kedvező kitermelési kvótákat. „Amíg az ilyen és az ehhez hasonló bizonytalanságok jelen vannak a világpiacon, addig nem várhatjuk az árak stabilizálódását sem” – mondja Németh Dávid.
Hozzáteszi, az energiapiacon tapasztalható úgynevezett „zöldátállás” költségeit is figyelembe kell venni. A szénerőművek termelését világszerte igyekeznek visszafogni, de nincs még annyi megújuló energiaforrás, amely pótolni tudná a kieső termelést, az atomerőművek iránt is tapasztalható némi idegenkedés. Van, ahol biztonsági okokból inkább lekapcsolják a reaktorokat, a kieső turbinákat kénytelenek gázzal fűteni. Ezek a sokszor bizonytalankodó lépések mind-mind az árakat fűtik. Csupa olyan folyamatról beszélünk, amelyekre egy olyan kis országnak, mint Magyarország nem sok ráhatása van, és a határainkat nem is tudjuk lezárni az ilyen kedvezőtlen hatások előtt.
A kormányok mindenütt igyekeztek megoldást találni a recesszióra, meg az ezzel együtt járó depresszió feloldására, ezért úgy gondolták, az a jó módszer, ha szinte számolatlanul öntik a pénzt a gazdaságba. Ezzel annyit biztosan elértek, hogy a munkaerőpiac nem omlott össze, nem kerültek tömegek az utcára, sőt, bizonyos ágazatokban jelentős hiány is keletkezett, ami a bérek oldalán teremtett árfelhajtó nyomást. Tény, hogy viszonylag hamar helyreállt a növekedés is. „A kockázattal, hogy ez esetleg komolyabb inflációt is generálhat, tisztában kellett lenniük a döntéshozóknak” – szögezi le a K&H elemzője, és hozzáteszi: lehet, hogy kissé késve születtek meg azok az intézkedések, amelyek időben behúzták volna a fékeket, s akkor most kisebb volna az inflációs nyomás. „Mi lett volna ha? Ma még korai erről ítéletet mondani, kell néhány év rálátás ehhez is. A sietős helyreállítás költségei majd kiderülnek” – mondja.
Azok a szakemberek, akik a mostani hazai inflációs nyomás jövőjét latolgatják, úgy gondolják, sok függ attól is, hogy a következő években a kormányzat milyen ütemben akarja mérsékelni az utóbbi években elszabadult költségvetési hiányt, honnan vesznek el forrásokat az államadóság visszafizetésére. „Bőven lesznek megoldandó problémák a jövőben is” – jósolja Németh Dávid, majd egy-egy fél mondattal utal a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban kialakult drágulásra, a kereskedelmi láncok reakciójára a kormányzati árbeavatkozások után. „Valakinek meg kell fizetnie a költségnövekedéseket, s ez alighanem a vásárló lesz.”
Mélyen gyökerező okok állnak a hazai árnövekedések hátterében? Az elemző szerint vannak tartós és rövidtávon kiegyenlíthető okok egyaránt. A változás hosszabbtávú folyamat lesz, amely azonban aligha fogja visszahozni a kétezres évek első évtizedében megszokott alacsonyabb energiaárakat, de a mostani jelentős drágulást korrigálni fogja a piac. A hazai munkaerőpiac feszítettsége várhatón a következő időben is megmarad, folytatódik a bérdinamika, ami a költségeket biztosan emeli, s ez középtávon is kihatással lesz az inflációra. A nagyon magas állami fogyasztás, a családi juttatások, az építőiparnak adott sok-sok megrendelésnek is árfelhajtó hatása volt, amit a jövőben várhatóan visszafognak. A korábban már beindult és folyamatban lévő beruházások nyomán várható a termelés felfutása, a kínálatban egyensúly keletkezik, a kamatkörnyezetben is szigorodás várható, s mindezek együttes hatására a keresleti sokk is alábbhagy. Sőt, némi túlkínálat sem zárható ki, ami viszont szintén mérsékli az árakat.
Mi várható e téren 2022-ben? Németh Dávid úgy látja, az év első negyedévében lokális szinten még folytatódik a pénzkiáramlás. Az év második felében aztán az olajpiacon is konszolidálódhatnak az árak, ami egy sor ettől függő költséget is mérsékelhet. A mezőgazdaságban sok függ az idei terméstől, nem csak hazai, európai szinten is. „Mindent összevetve még magas, de lassan mérséklődő inflációval kell majd számolni, amely az év vége felé akár a 4 százalék alá is visszaszorulhat, de a pénzromlás üteme éves szinten még 5 százalék fölött marad” – összegzi a K&H elemzője.
