A dolgozó szülők gyerekei többet érnének? Vitát kavart a Mi Hazánk családi pótlékos javaslata
Komoly kritikákat váltott ki a Mi Hazánk Mozgalom javaslata, amely szerint csak azoknál a családoknál támogatnák a családi pótlék emelését, ahol legalább az egyik szülő munkaviszonyban áll. A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SZMME) szerint a kezdeményezés a legszegényebb gyerekeket hozná még nehezebb helyzetbe, és alapvetően félreérti a családi pótlék szerepét.
Pakusza Zoltán, a párt alelnöke azzal indokolta az elképzelést, hogy a támogatási rendszernek nem szabad visszaélésekre ösztönöznie, és szerinte nem tekinthető felelős gyermekvállalásnak, ha egyik szülő sem dolgozik. A kijelentés azonban erős ellenreakciókat váltott ki a szociális szakmában.
Meleg Sándor, az SZMME elnöke lapunknak úgy fogalmazott: elfogadhatatlan, hogy egy politikai szereplő a gyermekeken „verje le” a szülők társadalmi vagy anyagi helyzetét. Szerinte a családi pótlék lényege éppen az, hogy minden gyermek után jár, függetlenül attól, milyen körülmények között él a család. Hangsúlyozta: a legszegényebb háztartások a támogatást jellemzően alapvető szükségletekre, élelmiszerre és rezsire fordítják, ezért káros sztereotípia azt sugallni, hogy a támogatásokat felelőtlenül költik el.
A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a családi pótlék összege 2008 óta változatlan, miközben vásárlóértékének több mint felét elveszítette. Az egy gyermek után járó 12 200 forintos támogatás ma már töredékét éri annak, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Míg 2008-ban az összeg a minimálbér közel 18 százalékát jelentette, ma már alig éri el annak 4 százalékát.
A témában Magyar Péter is megszólalt korábban: programjuk szerint megdupláznák a családi pótlékot. Az SZMME szerint azonban ez sem jelentene valódi áttörést, csupán részben korrigálná az elmúlt évek értékvesztését.
A szervezet közleményében visszautasította a Mi Hazánk „érdemes” és „érdemtelen” családokat megkülönböztető megközelítését, és arra figyelmeztetett: a gyermekszegénység csökkentése nem büntetéssel, hanem kiszámítható támogatásokkal érhető el. Példaként Lengyelországot említették, ahol jelentősen emelték a családi támogatásokat anélkül, hogy az a foglalkoztatás visszaesését okozta volna.
Forrás: Népszava
