A főváros gravitációja meghajlítja a magyar nyelvet

2020. július 4. 15:01 2020. júl. 4. 15:01

Egy ország négyötöde nem lehet egyetlen nagyváros vidéke – ez a fogalmi keret amennyire abnormális, annyira mérgező.

Főváros és vidék szembeállítása a magyar gondolkodás, kultúra és politika egyik legfőbb törésvonala. Olyan ellentét, amelyet semmilyen józan érv nem indokol. Budapest nem polgárosodottabb, mint a többi nagyváros, nem nyugatosabb, mint Sopron vagy Győr, nem baloldalibb, mint Szeged vagy Pécs, levegője nem rosszabb, mint Miskolcé vagy Szolnoké. Budapest-identitás talán létezik, bár ez esetben is inkább budai vagy pesti, rózsadombi, újlipótvárosi vagy cinkotai identitásról érdemes beszélni, míg vidéki identitás egyáltalán nincs, hiszen aki nem budapesti, az zalegerszegi, békéscsabai vagy győri – a vidékit pedig legfeljebb akkor érti magára, ha a Budapesttel szemben érzett fenntartásainak és elkülönbözési szándékának akar hangot adni.

Európában ez a jelenség teljesen ismeretlen, még csak hasonlót sem tapasztaltam sehol. Senki nem illetné e névvel Manchestert, Lyont, Milánót, Sevillát vagy Stuttgartot – még csak szavuk sincs erre. Sehol senki nincs ennyire ráfeszülve ekkora hülyeségre: valaminek a vidéke legfeljebb egy nagyvárost körülvevő kisebb települések összességét jelentheti, soha nem egy ország fővároson kívüli egészét.

Százszor jobb hely lenne Magyarország, ha az itt élők szavaikat azok szótári jelentései szerint használnák. Könnyebben kommunikálnának egymással, könnyebben élnének egy közösségben, s talán kiderülne, hogy sokkal több a közös bennük, mint ami elválasztja őket. Kezdhetnék a vidék szóval – ez volna talán a legkönnyebb. Használhatnák a városaikat körülvevő településekre, rétekre, erdőkre, dombokra, hegyekre. Aztán jöhetnének a nehezebb feladványok. Mondjuk, hogy a baloldali ne neoliberálist, a jobboldali meg ne trollt jelentsen. S így apró lépésenként az ország népe talán eljuthat oda, hogy magyar alatt, haza alatt, nemzet alatt is ugyanazt értse.

Forrás: hirklikk.hu