A jó hírek elfogytak – a kormány pedig visszatért a komfortzónájába
Volt egy rövid időszak idén, amikor a kormány úgy döntött: kipróbálja, milyen az, ha nem valakit ellen, hanem valami mellett kommunikál. Ez volt a „jó hír” korszak. A terv pofonegyszerű volt: mutassuk meg, mennyi nagyszerű dolog történik Magyarországon – lehetőleg minden nap, ha kell, akkor gyártósoron.
Az ötlet eleinte még frissnek is hatott. Az évek óta tartó brüsszelezés–gyurcsányozás–háborús hisztéria után üdítőnek tűnt a derű kormányzati verziója. Létrejött a johir.gov.hu, ahol olyan örömök sorjáztak, mint a zöldautó-támogatás, a kamatkifizetés, az otthonfelújítási program bővítése, meg úgy általában minden, ami a „megkapod, ami jár neked” kategóriába tartozott – csak most kicsit ünnepélyesebben bejelentve.
A tempó eleinte impresszív volt: februárban szinte minden nap történt valami remek. Aztán ahogy múltak a hónapok, a lelkesedés is apadt. Augusztus végén felkerült az utolsó bejegyzés, és azóta néma csend. Se befejezés, se magyarázat, se búcsúposzt – mintha a kormány kollektívan elfelejtette volna a saját jókedvét.
A magyarázat kézenfekvő: a gazdasági adatok nem álltak be a kampány optimista narratívájába. A nagyra várt „repülőrajt” inkább taxiüzemmódba kapcsolt, a vásárlóerő tovább csökkent, és a „jó hír” lassan kínossá vált. Mert lehet egy ideig boldogan mesélni arról, hogy minden rendben, de ha közben a boltban egyre drágább a kenyér, a „pozitív kommunikáció” hirtelen elveszíti a varázsát.
A politikai klíma sem kedvezett a derűnek. A Tisza Párt makacsul életben maradt, és a saját terepén támadta a Fideszt: a valóságban. Az emberek mindennapi problémáiról beszélt, nem a kommunikációs akciótervekről. A „jó hír” kampány ettől végképp levegőben lógott – olyan volt, mint egy kormányzati influenszer, aki próbál mosolyogni, miközben mögötte ég a háttér.
A pozitív gondolkodás vége
Így hát a kabinet visszatalált ahhoz, ami igazán megy neki: az ellenségkép-gyártáshoz. Ősszel újra beindultak a karaktergyilkosságok, a mesterséges intelligencia-generálta támadások, és a „jó hírek” helyét átvették a „rossz emberek”.
Pedig a kezdeményezés, ha nem is őszinte, de legalább ártalmatlan volt. Egy rövid pillanatra úgy tűnt, hogy a hatalom képes valami olyasmit is kommunikálni, ami nem mások hibájáról szól. Aztán kiderült: ez hosszú távon tarthatatlan. A valóság nem írható át arculattervvel.
A „jó hír” kampányt végül nem az ellenzék, nem a gazdaság, és nem is a média buktatta meg – hanem a saját korlátai. A kormány rájött, hogy az optimizmus nem pótolja a teljesítményt, és a derűs hírlevelek nem tompítják a hétköznapi nehézségeket.
Most, hogy újra dübörög a lejáratógép, talán van, aki megkönnyebbülten sóhajt: visszatértünk a megszokott rendhez. Csakhogy ebben a rendben a jó hírek ritkán bírják tovább egy nyárnál.
Forrás: Telex
