A Karácsony-féle népszavazás tanulsága: ennyit a jogállamról!
Miközben a héten a Parlamentben megkezdődött az országos referendumot elrendelő határozati javaslat előkészítése, az Alkotmánybíróság szerdán a Karácsony Gergely által a kínai Fudan Egyetem és az álláskeresési járadék ügyében kezdeményezett népszavazási kérdéseket hitelesítő kúriai végzéseket felülvizsgálta, és kimondta: a döntések alaptörvény-ellenesek. Vagyis nem lesz referendum, ami azt jelenti, hogy a szervezők hiába dolgoztak, akik pedig aláírtak, azokból is bohócot csináltak. Ezzel a helyzettel a jogalkotónak kezdenie kellene valamit – hívja fel az illetékesek figyelmét a Magyar Ügyvéd Blogon megjelent legújabb bejegyzés.
Támogasd a munkánkat, hogy egyre több oknyomozó, tényfeltáró cikkel tartsunk ellent a kormányzati propagandának.
A Karácsony Gergely-féle népszavazás kérdéseit végül hitelesítő kúriai döntést követően elindult sikeres aláírásgyűjtés ellenére, az Alkotmánybíróság (AB) minap elkaszálta a népszavazást. Magyar György a blogjában pontról pontra górcső alá veszi a taláros testület döntését, elsőként azt az érvet, miszerint nemzetközi szerződések tartalmáról nem lehet népszavazást tartani. Ám „Karácsony Gergely mindössze a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány létrehozásáról szóló törvény hatályon kívül helyezését kezdeményezte, ami nem a Magyarország és a Kínai Népköztársaság közötti megállapodást kihirdető törvényről, hanem a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány létrehozásáról, illetve az alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényt érinti” – szögezte le. Az utóbbi jogszabályban pedig utalás sincs a nemzetközi szerződésre – tette hozzá. Amúgy pedig, a parlament egy eredményes népszavazás esetén is más tartalommal bármikor újabb törvényt alkothatna a két állam közötti megállapodás végrehajtása érdekében. Tehát jöhet a Fudan Egyetem, de nem ott és nem olyan feltételek mellett, mint amelyeket a Fudan Hungary Egyetemért Alapítványról szóló törvény meghatározott.
Ami az álláskeresési járadékra vonatkozó kérdést illeti, Magyar György elismeri, hogy ez tényleg érintheti a költségvetést – amire az AB hivatkozott –, de a testület korábbi gyakorlata szerint három esetkörben ítélhető közvetlennek és érdeminek a népszavazás és a költségvetési törvény közötti kapcsolat, ha a kérdés kifejezetten a költségvetési törvény módosítását célozza; ha a kérdésből okszerűen következik a költségvetési törvény módosítása; illetve, ha az érvényes és eredményes népszavazás jövőbeli költségvetési törvény kiadását konkrétan határozza meg.
„A költségvetést érintő népszavazási tilalom fennállásának eldöntéséhez vizsgálni szükséges, hogy a népszavazásra feltett kérdés milyen szoros kapcsolatban áll a költségvetéssel. Ennek kapcsán nem lehet eltekinteni attól – ahogyan azt már az Alkotmánybíróság is megállapította –, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések közül alig van olyan, amelynek nincs költségvetési kapcsolódása. Önmagában már az országos népszavazás megtartása is költségvetési vonzatú, hiszen (...) a népszavazást elrendelő határozatában az Országgyűlés dönt a népszavazás költségvetéséről” – idézte a Kúria érvelését az írás, amely hozzáteszi: nem is kis pénzről van szó, mert egy országos népszavazás tízmilliárdot meghaladó kiadást jelent.
Magyar úgy látja, hogy a legfőbb bírói fórum szerint a fenti három feltétel egyike sem teljesült, mert a népszavazási kezdeményezés „nem irányul az elfogadott költségvetési törvény módosítására, és okszerűen nem következik belőle annak módosításának szükségessége sem”. Mellesleg bármely jövőbeli költségvetés kiadási előirányzatainak pontos meghatározása sem volt A CÉL.
Az álláskeresési járadék időtartamának növelése kapcsán már csak azért sem mutatható ki szoros összefüggés a költségvetési törvénnyel, mert ennek a támogatásnak az összege felülről nyitott, tehát a kormány saját hatáskörében csoportosíthat át több pénzt, ha az indokolt – húzza alá a blogbejegyzés.
„Ami viszont elvi kérdés: ha valaki népszavazást kezdeményez, és a kérdés átmegy a Nemzeti Választási Bizottságon, majd a Kúrián is, abban a hitben gyűjthet aláírásokat, hogy a referendum rendben van”– szögezte le Magyar, megjegyezve: a Karácsony-féle akció kapcsán is ezt gondolhattuk, és össze is gyűlt a kétszázezer érvényes aláírás, s a T. Ház meg is kezdte a népszavazást elrendelő határozat előkészítését.
Ezt a folyamatot szakította félbe az AB, „ami így nagyon nincs rendben”. Megoldás lehetne szerinte, ha a törvény tartalmazná: ha a Kúria végzésével szemben valaki az Alkotmánybírósághoz fordul, az alkotmányjogi panasz benyújtásának legyen szoros – ne hatvan napos – határideje, és a taláros testület erről döntsön tényleg soron kívül, akár három, öt vagy hét napon belül –, és addig ne kezdődjék meg az aláírásgyűjtés, mert a jelenleg hatályos szabályok szerint bohócot csinálunk a kezdeményezőből, meg a kérdést támogató polgárokból is – írja, idézve Schanda Balázs alkotmánybíró különvéleményét, miszerint nem túl szerencsés, hogy az AB egy kérdés megengedhetőségéről úgy hoz döntést, hogy az aláírásgyűjtés már megkezdődött, esetleg akár be is fejeződött.
„És mi van akkor, ha közben a referendum már eredményesen lezárult? Megsemmisítik egy-két – talán érintett – magánszemély jogorvoslati kérelme alapján a kétszázezer polgár kezdeményezése alapján a parlament által hozott esetleges döntést is?” – teszi fel a kérdést Magyar György. A végső konklúziója pedig sommás: „ennyit a jogállamról”.
