A Politico szerint az Orbán-kormány titokban 12 pontos együttműködési megállapodást kötött Putyinékkal

A lap szerint a megállapodást Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Mihail Murasko orosz egészségügyi miniszter szignálta egy decemberi moszkvai tárgyalás után. A dokumentumok alapján az együttműködés nem áll meg a klasszikus diplomáciai panelek szintjén: kiterjed a nukleáris fűtőanyagokra, az oktatásra, sőt a sportra is.

Murasko azért szerepelt partnerként a magyar fél oldalán, mert ő vezette az orosz–magyar kormányközi bizottság ülését orosz részről. A Politico birtokába került iratok ennek az ülésnek a jegyzőkönyvét is tartalmazzák.

A dokumentumok különösen figyelemre méltó része, hogy miközben a felek a „szoros együttműködés” elmélyítéséről beszélnek, az orosz fél nyílt politikai elismeréssel is illeti a magyar kormányt. A jegyzőkönyv elején Mihail Murasko úgy fogalmaz, hogy a magyar kormány „a rá gyakorolt nyomás ellenére kiegyensúlyozott külpolitikai vonalat alakít ki”, pragmatikus politikát folytat, és „keményen védi nemzeti érdekeit”. Külön kiemeli azt is, hogy Budapest szuverén álláspontot képvisel az Oroszországgal folytatott párbeszédben.

Ez a megfogalmazás nemcsak diplomáciai udvariaskodásnak tűnik, hanem politikai üzenetnek is: Moszkva egyértelműen partnerként tekint az Orbán-kormányra egy olyan európai közegben, ahol Oroszország a háború és a szankciók miatt jórészt elszigetelődött.

Az egyik irat szerint a 2025. december 9-i moszkvai találkozón a felek áttekintették a kétoldalú kereskedelem és gazdasági együttműködés aktuális kérdéseit, valamint az energetika, az ipar, az egészségügy, a mezőgazdaság, az építőipar és más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó területek közös ügyeit. Emellett a kulturális és humanitárius együttműködés fejlesztése is napirenden volt.

A Politico értelmezése szerint a dokumentumokból az látszik, hogy a magyar–orosz együttműködés nem pusztán fennmaradna, hanem több fronton is új lendületet kapna.

A lap összefoglalója szerint a megállapodás többek között:

• célul tűzi ki a kétoldalú kereskedelem „negatív trendjének” megfordítását, amely az uniós szankciók következtében nyilvánvalóan visszaesett;
• lehetőséget nyitna orosz vállalatok számára új magyarországi villamosenergia- és hidrogénprojektek elindítására;
• szorosabb együttműködést vetít előre a kőolaj, a földgáz és a nukleáris fűtőanyagok területén;
• felveti az orosz nyelvoktatás erősítésének lehetőségét Magyarországon, akár oroszországi tanárok bevonásával;
• számol a képesítések kölcsönös elismerésének bővítésével és új csereprogramok megnyitásával;
• támogatja a már futó kulturális és sportcsere-programokat a sporttól egészen a cirkuszművészetig;
• és még egy 2026–2027-es közös sportegyüttműködési akcióterv kidolgozását is kilátásba helyezi.

A Politico megkereste Szijjártó Pétert is a dokumentumokkal, illetve azok Magyarország külpolitikai irányvonalára gyakorolt lehetséges hatásaival kapcsolatban. A külügyminiszter válaszában nem a dokumentumok részleteit vitatta, hanem politikai síkra terelte az ügyet.

Mint fogalmazott:

„Magyarország kétoldalú együttműködését nemzeti érdekek vezérlik, nem pedig a nyomás, hogy alkalmazkodjunk a rendkívül elfogult liberális fősodratú médiához. Csak így tovább az elfogult munkával!”

Az orosz külügyminisztérium a lap megkeresésére nem reagált.

A Politico azt is megjegyzi, hogy bár független, Moszkva működését jól ismerő szakértőkkel is megvizsgáltatta az iratokat, azokat nem tudta teljes bizonyossággal önállóan hitelesíteni. Ugyanakkor a dokumentumok nemcsak politikai szándéknyilatkozatokat tartalmaznak, hanem konkrét végrehajtási iránymutatásokat is az orosz állami szervek számára.

Ez azért fontos, mert így a történet nem egyszerűen egy diplomáciai gesztusról szól, hanem egy olyan, részleteiben is kidolgozott kapcsolatrendszerről, amelyben Moszkva hosszabb távra tervez Budapesttel.

A történet különösen éles fénytörésbe helyezi a kormányzati kommunikációt is. Miközben Orbán Viktor és a Fidesz rendszeresen a magyar szuverenitás, a „szabadságharc” és a nemzeti önállóság jelszavaival politizál, a most ismertté vált dokumentumok alapján egy másik irány is kirajzolódik: az orosz kapcsolatok tudatos, intézményes és több területre kiterjedő mélyítése.

Igaz, az egyik dokumentum rögzíti, hogy a szorosabb orosz–magyar együttműködés nem lehet ellentétes Magyarország uniós tagságából fakadó kötelezettségeivel. Ez a kitétel azonban inkább jogi biztosítéknak tűnik, mint politikai korlátnak — főleg annak fényében, hogy a megállapodásban szereplő célok jelentős része éppen azokat a területeket érinti, ahol Oroszország európai befolyása az utóbbi években látványosan visszaszorult.

Forrás: Politico