A Sándor-palota hárított
„Sokféle módja lehetne annak, hogy a nyugdíjasok életkörülményeinek javítását szorgalmazzuk, de nem biztos, hogy erre az államelnök a megfelelő személy” – mondta a neve mellőzését kérő nyugdíjas érdekvédő a Hírklikk kérdésére. Még augusztusban a Nyugdíjas Parlament nevében a szervezet elnöke felszólította Sulyok Tamást, hogy kezdeményezzen egy, a nyugdíjasok életkörülményeinek javítását, kiszolgáltatottságuk csökkentését és társadalmi megbecsülésük növelését célzó törvénytervezetet. A napokban megérkezett az elnök kitérő válasza is.
„Elvileg van a köztársasági elnöknek törvény-kezdeményezési joga, élhetne azzal a lehetőséggel, amit a levélíró is szorgalmazott” – mondta megkeresésünkre Vastagh Pál alkotmányjogász, korábbi igazságügyi miniszter. De nyomatékosan, mint „elvi lehetőségről” beszélt. Az államelnök alkotmányban biztosított jogosítványai között valóban szerepel akár a törvény kezdeményezésének joga is, ugyanúgy, mint a kormánynak, az országgyűlési bizottságoknak, vagy akár egyes országgyűlési képviselőknek.
Vastagh Pál a közelmúlt történetében azonban csak egyetlen példát tudott említeni, amikor a köztársasági elnök ennyire közvetlen módon szólt bele a jogrendbe: az emlékezetes taxis blokkád után Göncz Árpád kezdeményezett törvényt az országgyűlésben.
A taxisblokád a benzináremelés elleni tüntetés volt 1990. október 25-28. között. A világgazdasági változások következtében a kőolaj világpiaci ára megduplázódott. Az október 23-ai, 1956-os ünnepségek után, két nappal Antall József miniszterelnök kórházba vonulását követően, a taxisok engedetlenségi akciót indítottak a magyarországi motorbenzin drasztikus áremelése ellen. Több ezer taxis és fuvarozó három napra megbénította Budapest és az ország több városának közlekedését. Ez volt a rendszerváltás után demokratikus útra lépett Magyarország első komoly tömegtüntetése, és senki sem tudhatta, hogyan fog reagálni az új államhatalom. Többszöri érdekegyeztető tárgyalásokon elfogadtak egy 12 forintos literenkénti kompenzációt, ezután a taxisok megszüntették a blokádot, és az utak felszabadultak. „Ezt követően a Országgyűlés tavaszi ülésszakán Göncz Árpád a parlament elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatát. A törvénynek aktualitást adó taxisblokádnak országosan többezer résztvevője volt, akik a hatályos törvények alapján bűncselekményt követtek el, mivel a tüntetést nem jelentették be 72 órával annak kezdete előtt, illetve közérdekű üzem működését bénították meg. A közkegyelemről szóló törvény megalkotásával az állam lemondott a szervezők felelősségre vonásáról” – idézte az elnök szokatlan lépésének előzményeit, indokait az alkotmányjogász és hozzátette: „nagyon egyedi példáról van szó, amit egy súlyos társadalmi konfliktus feloldása indokolt.”
Vastagh Pál szerint a köztársasági elnök pozíciója elsősorban nem a törvények kezdeményezésére terjed ki, egészen más jellegű feladatokkal ruházza fel az alkotmány. Az Alaptörvény világosan kimondja, hogy elsődleges feladata őrködni az államszervezet demokratikus működése felett, és minden megnyilatkozásával a nemzeti egységet kell kifejeznie, illetve erősítenie. Utalva Göncz Árpád egykori szokatlan lépésére kiemelte: a kegyelmezés joga az, ami hangsúlyosan megjelenhet az elnök tevékenységében, noha ezt is korlátozza, hogy az egyes ügyekben csak az illetékes miniszter ellenjegyzésével összhangban hozhatja meg a döntését.
Sulyok Tamás hivatala a napokban válaszolt is a Nyugdíjas Parlament felkérésére. Az elutasító válaszból egyértelműen kiderült, hogy a nyugdíjasok életkörülményeinek javítását, kiszolgáltatottságának csökkentését és társadalmi megbecsülésük emelését célzó igényekkel személy szerint az államfő is egyetért, de a kérés mögött nem látott olyan sürgető krízisállapotot, ami összemérhető lett volna Göncz Árpád 1990-es fellépését alátámasztó helyzettel. Az akkori taxisblokád egy konkrét, kézzelfogható, robbanással fenyegető társadalmi konfliktus volt, amelyet le kellett lezárni, a sokezer embert fenyegető büntetőjogi következményeket az elnöknek kellett megmegszüntetnie.
„A jelenlegi helyzetben egy elhúzódó, ám valóban feszítő, súlyos társadalmi problémáról van szó, amelyet elsősorban a kormánynak kell megoldania, és a kormánynak kell ehhez a megfelelő eszközöket megtalálni” – mondta a volt igazságügyi miniszter is. Ezt erősítette a Sándor-palota válasza is: a társadalmi nyugdíjrendszer kialakítása, a központi költségvetés előkészítése és a társadalombiztosítási nyugellátások fedezetének biztosítása, illetve a nyugdíjrendszer működtetése dolgában a köztársasági elnök feladatát és hatáskörét az Alaptörvény korlátozza.
Senki nem vonja kétségbe, hogy 504 ezer nyugdíjas él a megélhetéshez minimálisan szükséges 140 ezer forint alatti ellátásból, s növekszik a szakadék a hátrányos helyzetű településeken élő idősek, valamint a nők és a férfiak ellátmánya között. „Ha a kormány nem teszi meg a helyzetük javításához elengedhetetlenül szükséges gazdasági lépéseket, a köztársasági elnök sem közjogi, sem pedig költségvetési gazdálkodási szempontból nincs abban a helyzetben, hogy új nyugdíjtörvényt terjesszen elő” – állapította meg az alkotmányjogász. Már csak azért sem, mert az Alkotmánybíróság számos korábbi döntésében utalt rá: a költségvetést érintő kérdésekben „kizárólag” a kormánynak van mozgástere, még népszavazást sem lehetne ilyen ügyekben kezdeményezni. Hozzátette: más volna a helyzet, ha a magyarországi államforma az úgynevezett félprezidenciális hatalommegosztásra épülne, ahol a köztársasági elnöknek van keresnivalója a kormányzati politika formálásában is, de ebben az esetben erről nem beszélhetünk.
„A Nyugdíjas Parlament kezdeményezése mögött inkább a politikai szerepvállalás lehetőségét érzem, a levélírók maguk sem gondolhatták komolyan, hogy ezzel egy konkrét jogi aktusra bírhatják akár a Sándor-palota, akár a Karmelita lakóit” – mondta végezetül Vastagh Pál.
