A sürgősségi ellátás átszervezése nem enyhített az egészségügy válságán, ám új problémákat generált

Csupa szépet és jót mondott a héten a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára egy budapesti szakkonferencián. Mint az MTI tudósításából kiderül, Takács Péter szerint a tavaly februárban vidéken indított, majd az idén már Budapestre is kiterjesztett új ügyeleti rendszerben már egymillió feletti esetszámnál tartanak, az 1830-as hívószám bevált, és „óriási betegbiztonsági előrelépés”, hogy a telefonáló rögtön szakemberrel tud beszélni a panaszáról, szemben a korábbi széttagolt szisztémához képest, amikor „profitorientált egészségszervező cégek” biztosították ezt az ellátást. Az adatok szerint az esetek 15-20 százaléka telefonos tanácsadás keretében rendezhető, és Budapesten is – hasonlóan az ország többi részéhez – csökkent az indokolatlan mentővonulások száma, s nem ugrott meg kirívóan a sürgősségi osztályok terhelése sem – állította. Az alapellátási ügyeleti pontok ezen túlmenően tehermentesítik a sürgősségi osztályokat, hiszen ezekről az osztályokról a beteg, ha állapota megengedi, átirányítható az ügyeleti pontra – sorolta a szerinte pozitív hatásokat.

De vajon tényleg indokolt ez a fajta óriási elégedettség az új egészségügyi ügyeleti rendszerrel? Kökény Mihályt kérdeztük.

Még csak egy-két hónap telt el azóta, hogy – utolsóként – Budapest is belépett a vidéken már hosszabb ideje működő, a kormány által megálmodott új rendszerbe, s az eddigi tapasztalatok szerint a fővárosban egészen más problémák jelentkeztek – választotta szét a két problémahalmazt a korábbi egészségügyi miniszter. Az egyik komoly elemként azt emelte ki, hogy a mentőszolgálatnak extra erőfeszítéseket kell tennie, hogy az ügyeleti pontokon megfelelő személyeket tudjon biztositani. Hallott olyan konkrét esetekről, amikor megkeresték az ott korábban feladatot ellátó magáncéget, és onnan vettek át embert, hogy kevesebb mentőst kelljen kivonni, illetve elvezényelni vidékről. 

„Budapesten nagyobb lakossági elégedetlenséget kiváltó, az új ügyeleti renddel összefüggésbe hozható nagy zavarról nem tudok, de az biztos, hogy a komoly létszámhiánnyal küszködő mentősöktől a sürgősségi ügyelet ellátása nagy erőfeszítést igényel” – szögezte le. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek. Hiszen ez visszaüt abban, hogy mennyire gyorsan tud a mentő egy olyan esethez vonulni akkor, amikor tényleg mentős feladatot kell ellátni. Szerinte alaposan meg kellene vizsgálni, hogy mennyire nőtt meg a mentősök tényleges túlterheltsége, a sürgősségi ellátás működtetése mennyire veszi el az energiát, időt, kapacitást a mentősök alapvető feladatától, az életmentéstől. Hogy ez jogos felvetés azt az is bizonyítja, hogy sok a jelzés: rendszeresen fel kell rendelni vidékről mentősöket Budapestre, hogy el tudják látni a feladatokat a fővárosban. „Mindenesetre semmiféle melldöngetésnek nincs egyelőre helye” – vonta le a következtetést.
A másik nagy problémahalmaz a háziorvosok bevonásából fakad Budapesten, ahol ők sok éve nem látnak el ügyeleti, sürgősségi feladatokat. Korábban a kerületek eltérő módon szervezték meg ezt az ellátást, ám gyakorlatilag mind valamilyen magánszereplő közreműködésével oldotta meg, s ennek következtében a háziorvosok lényegében nem végeztek ilyen feladatokat, eltekintve persze attól, amikor a rendelőjükben jelent meg egy olyan beteg, aki azonnali ellátásra szorult. Emellett a háziorvosi kar meglehetősen elöregedett, nincs is nagyon ilyen tapasztalatuk, váratlanul érkezett a plusz feladat a számukra, ráadásul a jogszabályok sem egyértelműek, s nincs rögzítve, hogy az idős háziorvosokat mentesíteni lehetne a feladat elvégzése alól – sorolta a gondokat, megjegyezve, az is igaz, hogy a mentősök állítása szerint tekintettel vannak az illető korára, ugyanakkor Kökénynek ellenkező értesülései is vannak. Mindenesetre rendezésre vár az idős háziorvosok szerepe, részvétele a sürgősségi rendszerben.  

Egy biztos, ezt az új rendszert a kormány kierőszakolta, azt állítva, hogy nem volt megfelelő minőségű a korábbi sürgősségi ellátási rendszer, illetve, hogy nem volt egységes a fővárosban és vidéken. Holott nem voltak ilyen gondok és panaszok, amíg az önkormányzatok saját feladatként megszervezhették az ellátást, még ha valamilyen magánközreműködő útján is – szögezte le, megjegyezve: ma már nincs erre sem lehetőség, hiszen állami feladattá tették, a kormány pedig azt a mentőkre testálta.
A korábbi egészségügyi miniszter emlékeztetett arra, hogy a háziorvoslás nem sürgősségi ellátószakma, a háziorvosok dolga a megelőzés, a diagnosztika, a krónikus betegek gondozása, és bár természetesen szükség esetén ellátnak egyfajta készenléti feladatot is, de ez teljesen más, mint amit a sürgősségi osztályon végeznek – ez pedig már betegbiztonsági kérdéseket is felvet.  Kökény szerint mindenképpen rendezést igényel, hogyan lehetne mentesíteni az idős háziorvosokat a sürgősségi kirendelés kötelezettsége alól. 

A háziorvosok egy része – okkal vagy ok nélkül – kifogásolja azt is, hogy a rendelési idővel egybe csúszhat a sürgősségi ügyeletre történő kirendelésük, amire hétköznaponként délután 4 és este 10 között kötelezhetőek – számolt be további konkrét információiról. Mint magyarázta: Budapesten jellemzően váltott időszakban – délelőtt és délután – rendelnek a háziorvosok (hogy a dolgozó emberek is el tudjanak jutni a rendelésre), azaz a háziorvosnál elvileg átfedés van a saját rendelés és a sürgősségi ügyelet között. Ha ez így van, felmerül a kérdés, vajon melyik rendelést kell ellátnia? Ez is a tisztázatlan kérdések számát szaporítja – mondta. Úgy hallotta, sok háziorvos azzal bombázza az önkormányzatokat, hogy járuljanak hozzá a késő délutáni, esti rendelés előrehozatalához, de mit szólna ehhez a beteg, aki emiatt adott esetben nem tudna elmenni az orvoshoz? – tette fel a kérdést a szakember. Mindenesetre viták folynak, egyeztetések zajlanak.
„Azt látom, hogy rengeteg erőfeszítést tettek, ugyanakkor nagyon sok a bizonytalanág, a dicshimnusznak pedig egyáltalán nincs itt a helye” – összegzett Kökény Mihály, megállapítva: „a magyar egészügy nagyon komoly pénz- és létszámhiányán, az egészségügy válságán a sürgősségi ellátás átszervezése nem sokat segített”. Azt is megkérőjelezi, hogy miért kell rendre erőnek erejével hozzányúlni ahhoz, ami a korábbi időszakban működött. Nem csak a sürgősségi ellátás rendszeréről van szó – mondta, egy másik példát is említve, mégpedig a védőnői hálózatét, ami ma rosszabbul működik, mint mielőtt a kormány átszervezte, s nem vette ki az önkormányzatok kezéből.