Alföldi Róbert: fogalmam sincs, hogy ha be akartak volna szervezni besúgónak, lettem volna annyira tökös, hogy ne zsarolhassanak
Az Átrium új bemutatója, a Mefisztó apropóján adott interjút a Színház Online-nak Alföldi Róbert, aki többek között arról beszélt, milyen volt újra találkozni azzal az anyaggal, amelynek 2013-as búcsúelőadása gyakorlatilag a Nemzeti Színház Alföldi-korszakának temetése volt – írja a beszélgetést szemléző hvg.hu.
„Nagyon örülök, hogy ilyen legendája van annak az előadásnak, de azóta eltelt lassan tíz év, és ez most egy teljesen másik helyzet. Igazat szólva, a próbák során eszembe sem jutott a nemzetis előadásunk. Az idő múlása, illetve az előadás konkrét társadalmi közege, pillanata annyira meghatározó, hogy fel sem merült bennem az összehasonlítás. Meg hát ez a mostani Mefisztónk nagyon más lett” – mondta a rendező, színész.
Arra a felvetésre, hogy az Átrium Mefisztó-átirata egyfajta önreflexió mindkét oldal – a hatalmat elszenvedők és a hatalmat gyakorlók – gyávaságairól, megalkuvásairól a művészetben, Alföldi úgy reagált: amikor olyan helyzet van, hogy a hatalom mindenbe beleszól, fontosak a személyes döntések. Pécsi STOP legfrissebb híreit itt találod!
„Soha nem csináltam titkot a véleményemből. Abban, hogy a szakmánk mélypontra jutott, mindannyian vastagon benne vagyunk. Ne csodálkozzunk, ha bizonyos helyzetekben meghozott választásainknak van következményük. A kommunikáció hiányán túl, szerintem nagyon sokat ártott a színházi világnak, hogy mindenki szereti fényezni, tökéletesnek hinni magát. Az évek során adódtak helyzetek, amikor fel kellett volna venni a telefont, és vállalni akár rossz szájízű beszélgetéseket is. A magyar színházi szakma nagyon sokat tehet arról, hogy válságba jutott."
Alföldi örülne annak, ha végre sok ember rájönne, hogy a mostani rendnek meg kell változnia, és innentől kezdve, a döntéseik ennek szellemében történnének.
„Ugyanakkor mindent el tudok képzelni. Fogalmam sincs, hogy ha mondjuk a ’60-as években be akartak volna szervezni besúgónak, lettem-e volna annyira tökös, hogy ne zsarolhassanak. Ezek bonyolult, kívülről pedig valósan megítélhetetlen helyzetek. A saját életemben próbálok hű maradni valamiféle normalitáshoz. Nagy kérdés, hogy lehet-e romantikusan elvárni másoktól, hogy eszerint válasszanak. Jobban lehet tőle aludni, persze a dolgok nem ilyen egyszerűek, nem fekete-fehérek” – tette hozzá.
