Déjà vu
Olvasom, Föld S. Péter kollégám is írt róla, a miniszter asszony, csuklóján másfél milliós órával örült annak, hogy a kormány maximalizálja a csirkefarhát árát. Aztán meg látom a tévében, hogy a külügyminiszter, egy olyan steppelt dzsekiben nyilatkozik, ami van vagy ezer euró. Régebben meg egy másik miniszter negyedmilliós hátizsákkal a vállán ballagott be a parlamentbe. Az ország vezetői szemmel láthatóan szeretik a szép és drága holmikat.
Mintha láttam volna már ilyet…
Úgy bő három évtizede is ugyanez volt a helyzet. A párt és az állam vezetői kényelmesen, luxusban éltek, miközben azt ecsetelték, milyen újabb megszorításokat kell még elviselnünk azért, hogy aztán már nekünk is tényleg jó legyen. De a vége az lett, hogy rendszert kellett váltani.
Arra is emlékszem, akkoriban egy fiatalember arról beszélt, hogy nyugodtan hallgassunk a szívünkre, mert ők tényleg mások lesznek. Ellenben valahogy elfelejtette megemlíteni, hogy persze a feleségének majd borvidéke, a lányának meg szállodalánca lesz, a veje pedig karácsonyra bankot kap. Ja, és azt se mondta, hogy gyerekkori barátját, a falusi gázszerelőt az ország leggazdagabb emberévé teszi.
Mi azért csak ne panaszkodjunk, mert nem jártunk rosszul. Először is nemzeti büszkeségtől dagadhat a keblünk, hiszen a Brüsszelben kiosztott kokik és sallerok hatására, Európa megtanulta tisztelni a magyarokat, lett egy csomó új stadionunk, s egyszer még a foci EB előszobájáig is eljutottunk. Most meg, direkt a kedvünkért, a csirkefarhát sem lesz drágább, mint októberben, had’ élhessünk kicsit. Ők is élnek persze, csak másképp, bár nyilván megérdemlik, amiért annyi jót tettek és tesznek is velünk.
Azért tartsunk már mértéket, mégse járhat mindenki ezer eurós dzsekiben, nem veheti elő a tízórait a „luivuttyon” batyuból és nem követheti az idő múlását másfél milliós svájci karórán. Az csak nekik, az elitnek jár, akik persze minden mozdulatukkal csak minket szolgálnak.
Egy régi vicc szerint a munkásosztály kedvenc itala a francia pezsgő, amelyet választott képviselői útján fogyaszt el.
Olyan déjà vu érzésem van.
