„Európának térdre kell borulnia” – újabb háborús extázis az orosz állami tévében
Az orosz állami televízió továbbra is a Kreml legfőbb propagandafegyvere, ahol a „vitasorozatnak” csúfolt stúdióműsorokban a szereplők rendszerint egyetértésben mantrázzák a háborús üzeneteket. A beszélgetések gyakran licitversenybe torkollnak, ahol a résztvevők egymást túlkiabálva vázolnak egyre szélsőségesebb forgatókönyveket – ezek között a londoni nukleáris csapás is visszatérő elem.
A műfaj legismertebb arca Vlagyimir Szolovjov, aki saját, indulatos monológjaival is igyekszik fenntartani a háborús hangulatot. Legutóbbi emlékezetes kirohanása a katonafeleségek békés tüntetése ellen irányult. Most azonban nála is volt nagyobb „előadó”, Andrej Kartapolov, a Duma védelmi bizottságának elnöke.
Kartapolov nem akárki a katonai hierarchiában. Volt már védelmi miniszterhelyettes, parancsnokolta az orosz erőket a szíriai háborúban – nevéhez köthető Palmyra 64 légitámadással kísért bevétele –, majd ő irányította a Nyugati Katonai Körzetet, amely a legközvetlenebb kapcsolatban áll az ukrán fronttal. Ma törvényhozó és a védelmi bizottság vezetője, rendszeresen fogalmaz meg háborús hangulatú elemzéseket.
Ezúttal a köztelevízió A nagy játszma című műsorában tűnt fel. Partnere Dimitrij Simes amerikai-orosz elemző volt, aki szerint a háborús rendezésről készült amerikai béketerv nem több „munkaanyagnál”, ráadásul Donald Trump el sem olvasta.
Kartapolov már a felvezetésben világossá tette: szerinte az amerikaiak „érzik, hogy ki kell szállniuk ebből a helyzetből”, mert a konfliktus olyan örvénnyé vált, amely az Egyesült Államok létezését veszélyeztetné, ha a harmadik világháborúig fajulna.
Az európaiakról azonban még ennél is sötétebben beszélt. Állítása szerint a kontinens retteg attól, hogy Oroszország győz és eléri Ukrajna nyugati határait. Ha ez bekövetkezik, akkor – fogalmazott a tábornok – „Európának térdre kell borulnia és bocsánatot kell kérnie tőlünk”.
Kartapolov szerint a háború utáni európai kötelességek listája egyszerű:
Európának
– meg kell hajolnia Oroszország előtt,
– újra orosz energiát kell vásárolnia,
– le kell állítania a szankciókat,
– csökkentenie kell keleti katonai jelenlétét,
– és le kell váltania „a káoszba sodró” uniós és nemzeti vezetőket.
A tábornok szerint a nyugati provokációk csupán annak beismerései, hogy Európának „nincs hová hátrálnia”.
A magabiztos kirohanás időzítése nem véletlen: a műsort a pokrovszki csata végjátékában vették fel, amelyben az orosz hadsereg bizonyos taktikai sikereket ért el. A helyzet azonban korántsem jelenti a frontvonal összeomlását vagy az orosz előrenyomulás gyorsulását. A háború még mindig kimerítő és elhúzódó, a katonai helyzet pedig rendkívül összetett.
Kartapolov szavai azonban jól illusztrálják azt a háborús eufóriát, amellyel az orosz propaganda igyekszik fenntartani a Kreml narratíváját: Oroszország állítólag megállíthatatlanul közeleg a győzelemhez, a Nyugat pedig – félelmében – előbb-utóbb kénytelen lesz meghajolni.
A valóság ezzel szemben továbbra is jóval bonyolultabb, mint az orosz állami tévéműsorok diadalittas monológjai sugallják.
Forrás: Hírklikk
