Karácsony Mihály: a nyugdíjasok a 13. havi nyugdíjuk terhére vehessenek fel előleget

2022. november 29. 14:45 2022. nov. 29. 14:45

Karácsony Mihály nyugdíjszakértő, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesületének kezdeményezésére három országos népszavazási kérdést adott be a Nemzeti Választási Irodához. Ebből egyet már elutasítottak. A Nyugdíjas Parlament Országos Egyesületének elnöke nem adja fel, ez ügyben a Kúriához felülvizsgálati kérelmet ad be. A novemberben beadott kérdései arról szólnak, hogy a nyugdíjas a tárgyévet követően a 13. havi nyugdíj terhére és mértékéig előleget vehessen föl, és hogy a nyugdíjbiztosítási alap, mint a költségvetés LXXI. fejezete önálló közigazgatási egységgé váljon. Javaslatairól beszélgettünk.

– Mi indokolta azokat a kérdéseket, amelyeket ön magánszemélyként beadott?

– Az első, amit még szeptember 23-án adtunk be, az volt: „Akarja-e ön, hogy a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény IV. fejezete nyugdíjbiztosítási elve fejezete egészüljön ki a szolidaritási elvvel”. Ebben többek között azt firtattuk, hogy az Alaptörvény megváltoztatta a nyugdíj természetét, amire azonban nem nagyon figyelnek fel, és a pártok, a szakértők még mindig azt hiszik, hogy az Alkotmány meghatározása él. Rájöttünk ugyanis, az összes olyan javaslat, amelyet pártok, vagy szakemberek fogalmaznak meg, mind azon bukik el, hogy az államigazgatás azt állítja, a magyar nyugdíjrendszer biztosítási elvű. Amikor azt mondjuk, hogy az alacsonyabb nyugdíjat kapóknak jobban, a magasabb nyugdíjat kapóknak kevésbé emeljék a nyugdíját, mindig az a válasz, ezt nem lehet megtenni, mert a nyugdíjrendszer biztosítás elvű. Ha azt mondjuk, hogy a 13. havi juttatást ne a nyugdíjjal arányosan fizessék ki, hanem mindenki átlagjuttatást kapjon, akkor az a válasz, hogy nem lehet, mert a nyugdíj társadalombiztosítási alapon működik. A pártok mindig előállnak azzal az ötlettel, hogy ne differenciáltan adják a 13. havi juttatást. Ők is azt a választ szokták kapni, hogy azt nem lehet, mert a nyugdíj biztosítási elven működik. Pedig az Alaptörvényben szó szerint az van: „Magyarországon az állami nyugdíj a társadalmi szolidaritási elv alapján működik”. De az apparátus ezt nem olvassa, és nem veszi át. Erre hivatkozva az Alkotmánybíróság már legalább háromszor leírta, hogy gyökeres változás történt az Alaptörvény életbelépése óta. A korábbi biztosítási elv helyett a szolidaritási elv érvényesül. Sőt még az is benne van, hogy nem növelni kell a különbségeket, hanem a kiegyenlítődést kell érvényesíteni. De hiába az Alaptörvény, hiába az Alkotmánybíróság, az apparátus, a pártok ezt soha nem veszik figyelembe. Erre támadt az az ötletünk, hogy akkor miért nem írjuk bele azt egy már hatályos törvénybe: „az Alaptörvény életbelépése óta a korábbi biztosítási elv helyett a szolidaritási elv érvényesül”. Az utolsó olyan törvény, ami a nyugdíj elvével foglalkozik, a gazdasági stabilitásról szóló 2013-as salátatörvény volt, és ezt nem írták bele. Csakhogy az erről szóló kérdésünket három nappal ezelőtt „elkaszálták”. Mivel december 7-éig lehet a Kúriához felülvizsgálati kérelmet beadni, most azon dolgozunk, hogy ez megtörténjen.

– Az elutasítását mivel indokolták?
 
– Nagyon gyenge érvekkel. Az egyik vonal az, hogy a „szolidaritás” nem egy tiszta fogalom, és alkalmas félreértelmezésre. A fellebbezésre készülve én összeszedtem, hogy mind a polgári perrendtartásról szóló törvény, mind a Polgári Törvénykönyv azt mondja: a szavak általánosan elfogadott értelmében kell a fogalmakat használni. A legutóbbi héten legalább 15 olyan írás, cikk jelent meg, ami a szolidaritásról szól. (Például milyen szép dolog, hogy a társadalmi szolidaritás nevében mennek az emberek vért adni. Vagy Karácsony Gergely is arról beszélt minap, hogy a szolidaritás milyen nagy érték.) Tehát nem arról van szó, hogy ezt a szót ne ismernék. Amikor a munkásmozgalom több mint 100 éve megalakult, ez volt az egyik alapelve. Az elutasítás másik érve a szokásos szófordulat volt – mindenkit ezzel hajtanak el –, hogy a népszavazásra feltett kérdésnek kettős megfelelési kényszere van. Az egyik követelmény az, hogy az általános műveltségű állampolgár tudja, mi a népszavazás tétje, föl tudja mérni, mi a következménye. A másik követelmény az, hogy a jogalkotó tudja, melyik szabályt akarja konkrétan milyen irányba változtatni a kezdeményező. Azt ki merem jelenteni, hogy ennek – a mai politikai szereposztásban – senki nem tud megfelelni („csak” a kormány ilyen bölcs). Ezeket az elutasítási érveket még csak értem, de a harmadikat egyáltalán nem. Ez azt mondja, miután kettős mellékmondat van a szövegben – az van benne, hogy „mint ahogy az Alaptörvény x fejezete ezt meg ezt, mint ahogy az Alkotmánybíróság ilyen és ilyen határozata ezt és ezt mondta” –, ez azt a látszatot kelti, mintha a két testület egymással ellentmondóan értelmezné a szolidaritást. 

– Mire gondol a második kérdéssel kapcsolatban? 

– Ez arról szól, hogy a nyugdíjas a tárgyévet követően a 13. havi juttatás terhére és mértékéig előleget vehessen föl. Én nagyon komolyan gondolom, ha most valaki megszorul – akár egészségügyi okokból, akár leomlott az erkélye, vagy épp az unokája akar férjhez menni – akkor az ne banki hitelt kényszerüljön felvenni magas kamattal, esetleg uzsorakamatra kérjen pénzt valakitől, vagy az értékeit adja be a zaciba, hanem ha létezik olyan, hogy jövőre is kap 13. havi ellátást, akkor annak a terhére vehessen fel előleget. Ugyanis ez egy jogi váromány. (Mellékesen jegyzem meg, a várományok terhére az államok is folyamatosan felvesznek hitelt. Ha az állam arról kap értesítést, hogy az EU jövőre ennyi és ennyi pénzt ad, akkor az egy váromány. Azzal már elmehet egy bankhoz, és a kötelezettség ígéretének a terhére vehet fel hitelt.) Ezt az előleg lehetőséget én a nyugdíjasainkkal szemben egy tisztességes lépésnek gondolom. 

– A harmadik kérdésben azt szorgalmazza, hogy a nyugdíjbiztosítási alap, mint a költségvetés LXXI. fejezete önálló közigazgatási egységgé váljon. Ez miért érdekes?

– A Kata-törvény szigorítását Orbán Viktor azzal indokolta, hogy különben kilyukad a „nyugdíjkassza”. Ha beírom a Google-keresőbe, hogy nyugdíjkassza, akkor azt a gazdasági lapok rendszeresen használják, mint a jövő miatt aggódó szereplők. Azt a téves megközelítést sugallják, mintha a nyugdíjkassza abból élne, amennyit befizetnek neki. Ez egy óriási tévedés. Nekem van olyan kormányzati megnyilatkozás a kezemben, amelyben azt írják: „az állam a költségvetés egészéért globálisan felel, nem pedig egy-egy fejezetéért.” A nyugdíjkasszának nevezett valami az egy politikai termék, annak nincs „közgazdasági teste”. Az állam fizet, tehát nincs semmiféle megfeleltetés, hogy ennyit fizettél be, ennyit kaphatsz. Amit valaki befizetett, az mind közteher. Ma ötvenhárom jogcímen szednek be pénzt. (pl. adó, járulék, illeték, vám, regisztrációs költség, felügyeleti díj stb.) Azt a bevételi oldalban összeszedik, és aztán elosztják. Ha valóban azt gondolják, hogy a nyugdíjkassza önálló, akkor váljon is önálló közigazgatási egységgé. Azaz legyen jogi személy, dönthessen, önállóan részt vehessen a pénzügyi forgalomban. Ma a közigazgatási hivatalok több nagy csoportba oszthatók, ezek egyike az autonóm államigazgatási szervek. Én azt írtam be a népszavazási kérdésbe, akkor a nyugdíjkassza is váljon ilyenné. Az utóbbi két kérdést november 18-án adtam be. Nyilván el fogják utasítani, és a harmadikról le fogják írni, azért utasítják el, mert az nem lehet önálló. Akkor pedig Orbán Viktort fogják meghazudtolni, mert ugye, azt mondta, „kilyukad a nyugdíjkassza”, ezért kell a Kata-törvényt szigorítani.

Forrás: hirklikk.hu