Legfeljebb havi párszáz forint – ezt adta nagyvonalúan Orbán a magyarnak, s azt is mások kárára

2022. január 13. 14:30 2022. jan. 13. 14:30

Havonta mintegy 100 forint/fő – ennyit takaríthatunk meg a tej egy bizonyos fajtájának árstopja következtében. Nem voltunk restek, a Központi Statisztikai Hivatalnál elérhető adatokból és a mai kiskereskedelmi árakból számoltuk ezt ki. Rengeteg még a bizonytalanság, nem ismertek a konkrét szabályok, részletek, de egy biztos, Orbán és Fidesz ismét csak más kontójára folytatja a választási kampányát.

„Magyarország védi a családokat, sikerült megfékeznünk a benzinár-emelkedést, bevezettünk egy kamatstopot a jelzáloghitelek esetében, és van egy rezsicsökkentési politikánk...ma úgy döntöttünk, hogy hat termék esetében: kristálycukor, búza-finomliszt, napraforgó-étolaj, sertéscomb, csirkemell és a 2,8 százalékos tehéntej esetében beavatkozunk az árak alakulásába...ennek a hat terméknek az árát vissza kell vinni arra a szintre, ahol a tavalyi év október 15-én állt...minden üzletben meg kell történjen...február elsejétől kezdődően...Magyarország előre megy, nem hátra.”

Ezzel jelentette be tegnap Orbán Viktor – a kormány üléséről kijőve – a lassan minden napra jutó választási „gesztust”. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy mennyire etikus (persze, hogy nem az), illetve jogszerű (nem hinnénk) közpénzen választási propagandát folytatni, inkább foglalkozzunk a száraz tényekkel. 

Tényleg olcsóbb volt októberben?

Lelőjük a poént: minden termék esetében találtunk alacsonyabb árat, mint a tavaly októberi. Nézzék csak!

 

 

Módszerünk egyszerű volt: Kikerestük a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisából a hat érintett termékfajta 2021. októberére vonatkozó árait, majd kibogarásztuk három kiskereskedelmi lánc – a Tesco, az Auchan és a Príma – online vásárlói felületén a mai napon (2022. január 13-án) érvényes árakat. Az egyes termékfajtából a legolcsóbbat és a legdrágábbat gyűjtöttük ki (azaz tól-ig árakat adtunk). Akciós árakkal nem számoltunk.

Arra az eredményre jutottunk, hogy a rögzítendő árnál olcsóbban is be lehet szerezni manapság az érintett élelmiszert. Igaz, ennek érdekében erőfeszítést kell tenni, s az – főként kisebb településeken, ahol a leginkább rászorulók élnek – nem igazán életszerű, hogy lisztért ide, tejért meg amoda megy el az ember, pár forint különbözetért.

Mennyi lehet az annyi?

Ahhoz, hogy tudjuk, mennyit kapnak ezzel a kormányzati intézkedéssel az emberek, tudni kell azt is, hogy mennyit fogyasztanak az adott termékből. Megnéztük – szintén a KSH adatbázisában –, hogy miből mennyit fogyaszt a magyar (fejenként). 

 

 

Természetes azonban, hogy a kapott eredmény nem tud tűpontos lenni. Egyrészt azért nem, mert a legfrissebb erre vonatkozó (általunk fellelt) tényadat 2020-as, azaz abból az évből származik, amikor a kitört koronavírus-járvány miatt több hónapon keresztül bezárva éltek a családok, s az étkezési szokásaik is kibillentek a normális keretükből (például boldog, boldogtalan kenyeret sütött otthon, azaz lisztet vásárolt, nem pedig kész kenyeret, ami a statisztikákban – természetesen módon – másként jelentkezik). A másik ok pedig az, hogy ebben a statisztikában nincs meg az a bontás, ami az áraknál megvan (konkrét termékfajtáké), így meg kell elégednünk azzal, hogy csak a tejre vonatkozó mennyiségből kell kiindulnunk, miközben konkrétan csak a 2,8 százalékos zsírtartalmú, UHT dobozos tej árát rögzíti februártól a kormány. 

Ezért csak nagyjából tudunk választ adni arra, hogy egy főre vetítve mennyit spórolhatunk (ha egyáltalán) a kormány nagylelkű döntésével. 

Maradjunk a tej eseténél: egy évben az egy főre jutó tejfogyasztás 56,7 liter, azaz egy hónapra valamivel több, mint 4,7 liter. Mondjuk, hogy ennek a fele a most árstoppolt termékfajta (bizonyára nem, de állítsuk ezt nagyvonalúan), akkor 2,85 literes havi fogyasztásról beszélünk. Ha átlagoljuk az általunk kigyűjtött hat ár átlagát (három lánc legolcsóbb, illetve legdrágább árát), akkor 305 forint/literes árat kapunk. Ez az Orbán által nagy csinnadrattával propagált 268 forintos stoppolt árnál 37 forinttal drágább. 2,85 literes havi fogyasztást véve, egy havonta 105,35 forint megtakarítást tud elérni.

Ezt a számítást végig lehet vinni mind a hat érintett termék esetében, de úgy gondoltuk, felesleges, hiszen ez az egyetlen példa is bemutatja, hogy nem valós és lényegi segítségről, hanem egyértelmű választási propagandafogásról van szó.

Ugyanúgy, mint az Orbán által a mostani intézkedést bejelentő egyperces videóban is domborított benzinár-emelkedés (amit itt tettünk helyre); a rezsicsökkentés (amiről itt írtunk); a jelzáloghitel-kamatstop (erről például a Portfolión olvashattak elemzést, illetve ami kapcsán a Pénzcentrum írt egy érdekes „trükkről”).

Ki fizeti a révészt?

A kérdést már meg is válaszolta a Portfolió. A gazdasági portál a következőt írta: „A magyar megoldás elosztási hatása első körben az, hogy a fogyasztók a kiskereskedők nyereségét kapják meg, amit a kiskereskedők természetesen más árak emelésével, és/vagy a termelői árak csökkentésével próbálnak kompenzálni. Vagyis itt a fogyasztói, termelői kör osztozkodik az árszabályozás során megváltozott jövedelemarányokon”.

Lesz még meglepetés

A fentiek persze csak akkor állnának majd meg, ha befagyna a kép, és a folyamat egyik szereplője sem lépne. De előre borítékolható, hogy például a kiskereskedők lépni fognak: például (ismét csak a tej példájánál maradva) eltüntetik a polcokról a drágább tejeket, helyettük az olcsóbb (esetenként silányabb minőségű) termékeket kínálják majd, hogy ne legyen veszteségük, vagy ha mégis, az minimális legyen. 

De itt is van egy bizonytalansági tényező: merthogy nem tudni, a kormány az orbáni bejelentésnél specifikusabban hozza-e meg a szükséges rendeletet, vagy sem, közzéteszi-e azt, hogy konkrétan melyik márka melyik termékére vonatkozik a szabály. Más szóval, hagy-e kiskaput a kereskedő és a vásárló számára ebben a letűnt korok árrögzítős intézkedésén vagy sem.

És hogy merre megy Magyarország?

Orbán Viktor szerdai bejelentését a kormány választási szlogenjével zárta: „Magyarország előre megy, nem hátra.” Ehhez csak annyit, hogy itt valami tévedés lehet az irányokkal, hiszen utoljára a rendszerváltás előtt voltak így rögzített árak Magyarországon.