Lehet-e versenyezni Orbán Viktorral?

2022. január 15. 07:00 2022. jan. 15. 07:00

A miniszterelnök, aki köztudottan távol áll az internet világától, feltehetően tanácsadóit követve, egyre sűrűbben használja a Facebookot. Megfigyeléseim szerint a közösségi oldalán szinte kizárólag jó híreket közöl – már amennyiben a hírek valóban jónak minősíthetőek. Többnyire a nagyon elfoglalt miniszterelnök képét közvetíti, éppen kormányülésről szalad a kamera elé, vagy éppen az íróasztala mögül szólítja meg az embereket, felgyűrt ingujjal.

Rendben van, ezek megszokott technikák a politika világában, az elnökök, kormányfők kénytelenek élni ezekkel a módszerekkel, kampányfőnökeik megkövetelik tőlük.

Az azonban már sajátos magyar módszernek tekinthető – demokráciákban mindenképpen –, hogy az ország első számú vezetője csak a jó hírek bejelentésére szakosodik, de még ez is megbocsátható. Minek húzzon magára olyan dolgokat, amelyeket ugyan – nyilvánvalóan – ő dönt el, de a bejelentést másra bízza. Bár ez sincs teljesen így: az Orbán-kormánynál nincsenek rossz hírek, minden a mi érdekünkben és a javunkra történik, ami pedig rossz, az mind az ellenzékhez, a baloldalhoz köthető. A baloldal akar megszorításokat, kerítést bontani, migránsokat betelepíteni, az oltások ellen fellépni, rezsit és adót emelni – egyszóval az ellenzék akar mindent felperzselni, ami jót tett velünk ez a rendszer. 

Ha valaki kezébe veszi a kormánypárti újságokat, vagy belenéz, belehallgat a televízióikba, rádióikba – más szinte már nem is rendelkezik ilyenekkel –, kizárólag a fenti felsorolt vádakkal találkozik, már, ami az ellenzékre vonatkozik. Mert persze a hatalom náluk: mindig jót tesz, mindig segít, mindig felkarol, és előrevisz bennünket, nem hátra. (Jut is eszembe: számtalan esetben derült már ki, hogy a Fidesz – a kormány – gátlás nélkül lop el kampány-mondatokat, szlogeneket másoktól. Így történt ez most is: kiderült, ki mindenki használta már a most az egész országot beborító plakáterdőn virító Magyarország előre megy, nem hátra hirdetményt.) Megint csak azt írom: normál demokráciákban ilyesmi nem fordulhat elő. Nem fordulhat elő, hogy a hatalmon lévők maguk alá gyűrik a médiafelületek kilencven százalékát – napilapokat, megyeiket is, rádiókat, televíziókat, internetes portálokat, közterületi reklámfelületeket – és ezek mind kizárólag a kormány és kormánypárt dicső lépéseit közvetítik, illetve az ellenzék gazságát, illetéktelenségét, a magyarságra veszélyt jelentő létezésüket hangoztatják.

A Fidesz tizenkét év alatt – de már az ellenzéki léte során is – hozzá hű, szolgalelkekkel töltötte fel a sajtót, már amennyiben ezt egyáltalán sajtónak lehet tekinteni. A vazallus működést egyetlen klasszikus média-tanítás sem tekinti valódi újságírói tevékenységnek, szemben a diktatúrákkal, ahol ez minimum követelmény.

Szóval, és így és itt térek vissza a bevezetőben feltett kérdéshez: nyilván nem lehet versenyezni a miniszterelnökkel. Nem lehet versenyezni azzal a manipuláció-tömeggel, amivel naponta találkozunk, mint ahogy azzal sem, hogy ez a miniszterelnök gátlás nélkül nyúl bele a közös pénzünkbe, és használja fel a kampánya céljaira. Ez történt a héten is, amikor bejelentette hat termék hatósági árasítását, azzal a felütéssel, hogy ő bizony megfékezi az inflációt. Nincs olyan komolyan vehető közgazdász, aki elfogadná, hogy ez valóban féken tartja az inflációt. Sokkal inkább azt mondják, hogy beavatkozik a piaci folyamatokba, ráadásul oly módon, hogy a terheket másra hárítja át. Ezúttal is: a termelőkön és a kereskedőkön csattan az ostor, nekik kell állniuk a különbözetet, a fixált ár, és a piac által diktált ár közötti különbözetet.

Orbán jó hírnek szánja az ilyesmit, hiszen könnyít az emberek életén, de ezt úgy teszi, hogy másokat hoz nehezebb helyzetbe. Épp a napokban panaszkodott néhány internet-szolgáltató: tavaly velük játszotta el a miniszterelnök az ingyenes szolgáltatás kötelezettségét, azzal az ígérettel, hogy a költségvetés majd pótolja a kieső bevételeiket, ez azonban a mai napig – tehát egy év elteltével – sem történt meg. De ezt teszi Orbán, amikor a minimálbért emeli; a büdzsé jól jár a magasabb adóbevétel okán, míg a munkáltatók csak pislognak; hogyan is gazdálkodják ki a megemelt terheket. Igen, Orbán úgy kezeli a központi költségvetés pénzét, mintha a sajátja lenne, némiképp szembemenve saját egykori önmagával, aki bizony nagyon szigorú fegyelmet követelt a költségvetés terén.

Most, hogy felvillant annak lehetősége, hogy el is bukhatja a választásokat, minden féket kihajított, és gond nélkül költekezik, általában más terhére, de mindig a más pénzéből. Márpedig ezzel a gátlástalansággal – a költekezés és a propaganda területén egyaránt – szinte lehetetlen lépést tartani. És mégis kell; el kell tudni magyarázni az embereknek, hogy be voltak, vannak és lesznek csapva, hogy ami ma jó nekik, az holnap rossz lesz. Rossz lesz, ha megölik a demokráciát, a tiszta tájékozódás lehetőségét, mert ezek mind olyanok, amik mellett ugyan lehet létezni, de élni aligha.

A kérdés tehát, amit fel kell tennünk az embereknek ilyen egyszerű: akartok-e élni? Akartok-e olyan életet, ahol nem csapnak be benneteket nap, mint nap, és nem hazudják a szemetekbe, hogy most nektek sokkal jobb?

Forrás: hirklikk.hu