Magyarország biztonsága ugyan erősödik a NATO bővítésével, de ez azért nem minden

2022. június 30. 07:00 2022. jún. 30. 07:00

„A hideg logika mentén vizsgálva, a NATO lottó ötöst húzott Svédország és Finnország csatlakozásával. A szövetség megerősödik a két új tagállammal, nem is kicsit, hanem nagyon” – értékelte Tarjányi Péter a fejleményt, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének madridi csúcsértekezletén megszületett a döntés a két ország felvételéről. A biztonságpolitikai szakértővel nem csak arról beszélgettünk, hogy mennyire „piszkos alkuk” eredménye a mostani egyhangú döntés, hanem arról is, hogy az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború már most gyökeresen megváltoztatta a világot. Magyarország biztonsága erősödik a bővítéssel, ugyanakkor egyre több ország gondol arra, hogy az évekkel, évtizedekkel ki tudja kényszeríteni korábban elszenvedett vélt vagy valós sérelmeinek az orvoslását. 

– Immár hivatalos: Svédország és Finnország NATO-csatlakozása végleges, a nyilatkozatok szerint már „csak” pár hét van hátra, s a két északi állam is rendes taggá válik a védelmi szervezetben. Mennyire született „piszkos alku”? Gondolok itt arra, hogy Törökország milyen engedményeket kapott annak fejében, hogy lemondott a vétóról?

– Az látható – és azért is rossz ez a háború –, hogy olyan helyzetek is adódnak, amelyek egy éve elképzelhetetlenek lettek volna. Például az, hogy a NATO szó nélkül rábólint arra, hogy Törökország Irakban és Észak-Szíriában hadműveleteket hajtson végre. Nem is csak a kurdok ellen, hiszen keresztény vallási központok is megsérültek ezekben a műveletekben. A NATO mégsem emelte fel a szavát. Egy éve elképzelhetetlen lett volna, hogy a szövetség főtitkára maga azt mondja, bizonyos nemzetbiztonsági garanciák mellett érthető a törökök hozzáállása. 

– A mostani megállapodásban – jelentések szerint – Stockholm és Helsinki szigorít a törvényein az Ankara által betiltott és terrorszervezetként kezelt Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) harcosaival kapcsolatban, illetve feloldja a törökországi fegyvereladásokra vonatkozó korlátozásokat. Erre is gondol?

– Törökország nagyon komoly listákkal készült, ezeken nemcsak terroristák kaptak helyet, hanem politikai aktivisták is. S ki tudja, mi lesz a sorsuk a kurd szervezetek tagjainak, akiket Ankara terroristaként tart számon, de a nemzetközi közösség nem minősit annak? Kitoloncolják őket, amikor borítékolhatóan börtönbe fognak kerülni Törökországban? Hangsúlyozom, nem a terroristákról beszélek. 

– Ezek a változások – és ahogy említette ez csak egy példa – minek tudhatók be?

– Annak, hogy súlyosabb helyzet alakul ki a háború következtében, s a világ komolyabb helyzetekbe sodródik, egyre több ország – s nem is csak a törökök – gondolnak arra, hogy az évekkel, több tízévekkel ezelőtt elszenvedett vélt vagy valós – nemzetbiztonsági, vallási, gazdasági – sérelmeik orvoslását ki tudják kényszeríteni, s lehet kuncsorogni ennek érdekében, vagy tárgyalásokon el lehet érni a számukra jó végkifejletet. Kína például gazdasági lehetőségeket is keres ebben a helyzetben, de lehet példaként említeni Dél-Afrikát is, amely – mint látjuk – az egyik oldalról ugyan nem támogatja az oroszok ukrajnai háborúját, a másik oldalon azonban ellenzi a szankciókat. Afrikában az oroszok meglehetősen erős pozíciókat vívtak ki maguknak, s az – sem gazdasági, sem biztonságpolitikai, sem például hajózási szempontból – nem jó hír, ha Dél-Afrikát is maga mögött tudhatja.  

– Ez azt jelenti, hogy nem a háború, hanem inkább annak közvetett hatásai súlyosbodnak?

– Hiába mondja Szijjártó Péter, hogy el kell kerülni a háború eszkalációját, nem a háborús felek száma nő, de gazdasági és politikai szempontból egyre több ország akar nyerészkedni a háborún. És ez baj, ezért vannak ezek a – hogy úgy fogalmazzak – nem jó alkuk, amelyek visszaütnek. Ezeknek az alkuknak – adott esetben – nemzetbiztonsági, terrorelhárítási következményei is vannak, például olyanokat is meghurcolnak, akiket nem kellene...

– Ha csak a bővítésről beszélünk, akkor az azért kedvező, nem?

– A hideg logika mentén vizsgálva, a NATO – mondhatjuk – lottó ötöst húzott Svédország és Finnország csatlakozásával. A szövetség megerősödik a két új tagállammal, nem is kicsit, hanem nagyon. A NATO maga még csak nem is álmodott korábban a csatlakozásukról. A szövetség legpozitívabb forgatókönyve sem számolt azzal, hogy be lehet a két országot szippantani. Tagságukkal Oroszország nehezebb helyzetbe kerül gazdasági és katonai szempontból, ezzel szemben Európa és a világ erősödik. Az persze más kérdés, hogy az emberi sorsok oldaláról lesznek ennek áldozatai.

– És Magyarország számára mit eredményez az északi a bővítés?

– Egyértelműen erősíti hazánk biztonságát, hogy két ilyen erős hadsereggel és komoly hadi- és háttériparral rendelkező ország a NATO részévé válik. Hogy mást ne említsek, a svédek rendelkeznek minden szükséges kapacitással, tudással és háttériparral az ütős hadsereg építéséhez, a finneknél pedig a többi között kifejezetten erős a tartalékos rendszer és esetükben is harcedzett országról beszélünk. 

– Azaz a kilátások javulhatnak?

– Egy biztos, hogy a bővítés tényleg erősíti Magyarország biztonságát. Más kérdés, hogy a folyamatokat nézve sok oldalról lehet megközelíteni a kérdést. A magam részéről úgy látom, hogy Orbán Viktornak több dologban igaza van, amikor arról beszél, hogy sorozatban fognak jönni a kihívások. Merthogy a következő 10-15 évünk valóban azzal fog telni, hogy elhárítsuk, kezeljük, megoldjuk a szőnyeg alá sepert problémákat. Ugyanakkor a miniszterelnök és tanácsadói tévúton járnak, s becsapják önmagukat, amikor arról beszélnek – ahogy tette például Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója –, hogy a gyors tűzszünet Európa egyetlen esélye arra, hogy elkerülje a bénító recessziót, s megoldódjon az energiaválság. Merthogy ez a hajó már elment. Úgy tesznek, mintha nem lett volna, nem lenne háború, csak a sorainkat kellene rendeznünk. Nem abból indulnak ki, hogy meg kell teremteni Európa energiafüggetlenségét, le kell válni mind Oroszországról, mind pedig az Egyesült Államokról. Ez a leválás persze nem megy máról holnapra, 10-15 év kell ahhoz, hogy Európa – például az alternatív energiaforrások felfuttatásával – el tudja érni.

– A háború kimenetele szempontjából mit jelent a NATO bővítése?

– Miközben azt mondom, hogy borzasztó, ami napi szinten történik mind ukrán, mind orosz oldalon, azt gondolom, egyre inkább körvonalazódik, hogy ennél sokkal többről szól a történet. Olyan folyamatok indultak el – gondolok itt egyebek között a tömbösödésre –, amivel keveset foglalkozunk ugyan, de nagyon komoly hatásokkal járnak. Példaként említeném a Brazíliából, Oroszországból, Kínából, Indiából és Dél-Afrikából álló úgynevezett BRIC-országokat: az ötösfogat nagyon komolyan elkezdett közösen gondolkodni a gazdasági együttműködés mélyítéséről. Sem a szakma, sem a média nem igazán foglalkozik azzal, hogy a csoportnak három atomhatalom is tagja, egy pedig – Dél-Afrika – is az volt korábban, az apartheid idején, és máig a nyugatot vádolja az atomhatalmi státusz elvesztéséért. Ahogy korábban említettem, a „vélt és valós” sérelmek... Sok helyen újragondolnák a dolgokat...

– Mi következhet mindebből?

– Ezek az erővektorok nem széthúznak, hanem egy irányba mutatnak. Ha a tömbösödés oldaláról nézzük: a nyugati civilizáció által képviselt dolog egy olyan leporolandó valami, aminek a valódi erejét meg lehet vizsgálni. Kérdés, hogy ha nem is most, de pár év múlva a nyugatot második vonalként kiszolgáló országok megpróbálkozhatnak-e azzal, hogy visszaállítsák a régi dolgokat – például Dél-Afrika – és Brazíliához vagy Oroszországhoz hasonlóan létrehozzanak egy szűk elithez kapcsolódó tekintélyuralmi, elnyomó rendszert. Ezek az országok most segítik egymást, és megtalálják a közös utat. Ezért mondom, ebben a mostani helyzetben egyre fontosabb, hogy növekedjen a nyugati tábor, erre jó a NATO-bővítés, de azt azért látni kell, hogy a válság ezen túlmutat. Vannak szőnyeg alá sepert problémák – akár a migráció, akár a nyugati országok által másokra rákényszerített demokrácia –, amelyek előjönnek, merthogy a háború egyfajta katalizátorként működik.

– Ez azt jelenti, hogy gyökeresen meg fog változni a világunk?

– Már most is gyökeresen megváltozott. Nem mondom, hogy ezt pontosan láttam február 24-én, de érezni éreztem a fejlemény súlyát. 3,5-4 hónap alatt döbbenetes változások következtek be, a globális gazdaságban is például. Ki gondolt volna arra korábban, hogy éhínség fog fenyegetni Észak- és Közép-Afrikában?

– Azért az megnyugtató, hogy legalább a NATO megerősödött. Vagy talán nem?

– Amikor arról beszélünk, hogy a NATO soha nem volt ennyire erős, azt azért nem szabad elfelejteni, hogy ennek ellenére szükség lenne  egy európai haderőre is. A NATO ugyanis fejnehéz, például ha az Egyesült Államok – ld. Trump-éra – „bezár”, akkor megnézhetjük, hogy Európa egymaga mire képes. Orbánék sokszor a nemzeti megoldás kapcsán arról beszélnek, hogy jó persze a szövetségi rendszer, de az önálló nemzeteknek meg kell hagyni az önálló döntés jogát, senki nem szólhat bele abba, hogy egy nemzet hogyan gondolkodik és miként dönt. De egyetlen vétó is elég ahhoz, hogy leállítsák a közös szövetségi lépéseket. Ez nagyon rossz megközelítés. Például a mostani háborús helyzetben egy vétóval akármelyik szankciót meg lehet akadályozni, az egész háborús felkészülés folyamatát meg lehet állítani. De ne ringassuk magunkat illúziókba: a másik oldalon ott van az Európai Egyesült Államok óhajának a hangoztatása. Csak éppen arról nem esik szó, hogy milyen hosszú időbe telt, mire az Amerikai Egyesült Államok létrejött. Önbecsapás az, hogy 2-4 éven belül megvalósulhatna egy egységes Európai Egyesült Államok. 

Forrás: hirklikk.hu