Megfélemlítés, vagy politikai leszámolás van a rémhírterjesztés vádja mögött?

2020. május 15. 18:29

Először egy szerencsi, majd egy gyulai férfit vittek el a rendőrök rémhírterjesztés gyanúja miatt. Az ügyészség mindkét esetben megalapozatlannak ítélte a rendőri intézkedést és hazaengedte a gyanúsítottakat. Tarjányi Péter biztonsági szakértő azt nyilatkozza, hogy ha a rendőrök valóban elolvassák a Facebook-posztokat, akkor tudhatták volna, hogy a két bejegyzés egyike sem meríti ki a rémhírterjesztés gyanúját. Ezek után arról kérdeztük Tarjányi Pétert, hogy lehet-e politikai leszámolás, vagy megfélemlítés eszköze a rémhírterjesztés vádja?

Lelki szemeim előtt az egyenruhás rendőrök izgatottan lesik a Facebookot, s miután szörnyülködnek a durva bejegyzéseken, egyszerűen begyűjtik a rémhírterjesztőt. Így működik?

Nyilván nem a helyi körzeti megbízottra van bízva a „rémhírterjesztők” kiszűrése. A magyar rendőrségnek és titkosszolgálatoknak – ahogy a világ más részein is – az utóbbi évtizedben van olyan részlege, amely az interneten történő levelezéseket is képes figyelni. Legyen az nyílt, vagy titkos gyűlöletbeszéd, akár fenyegetés,  azt egyaránt tudják figyelni.

Olyanra is gondolok, amikor egy robbantásra készülő terrorista sejt tagjai azt egyeztetik le – valamilyen játék vagy egyéb chat programon – hogy a tervezett akciót hogyan bonyolítják majd le. De említhetném még a pedofilcsoportokat, vagy más bűncselekményre készülő csoportokat, amelyeket a szolgálatok képesek különböző szűrőprogramokon keresztül figyelemmel kísérni.

Továbbá figyelik a civilek beszélgetéseit, akiket a felhatalmazási törvény alapján öt évig büntethetnek, ha rémhíreket terjesztenek?

Szó sincs arról, hogy rendőrök szórakozottan szörfözgetnek a neten, aztán egy idő után lecsapnak valakikre. A magyar rendőrök és a titkosszolgálatok minden esetben célzottan figyelik az adott oldalakat, a legtöbbször valamilyen előzetes információ alapján. Csak egy konkrét példa: a bűnüldözés célzott módon egy pedofil-hálózat nyomában volt, s a felderítő munka során a legnagyobb meglepetésre rábukkantak a perui magyar nagykövetre is. Nem ellene nyomoztak, de lebukott, mert róla is kiderült, hogy a bűnszervezet tagja volt.

Így van ez a mi esetünkben is, keresnek olyan személyeket, akik jóval túllőnek a célon, s valóban rémhíreket terjesztenek. Miközben a szolgálatok a bűncselekmények elkövetőit próbálják kiszúrni, időnként még tippeket is kaphatnak. Azokra a be-, és feljelentőkre gondolok, akik – jó magyar szokásnak megfelelően – le akarják buktatni a szomszédot, a haragost, vagy politikai ellenfelet. Félreértés ne essék, lehet ez kormánypárti, de ellenzéki is.

Esetünkben a gyulai Momentum egyik vezetőjéről volt szó, tehát ha feljelentés, vagy bejelentés volt, akkor az illetőt a kormánypártok soraiban lehet keresni.

A konkrét ügyben valóban feltétezhető, hogy a feljelentő vagy a Fidesz, vagy a KDNP aktivistája lehet. De olyan a politikai kultúránk, hogy alkalomadtán az ellenzék is részt vehet hasonló akciókban.

Viszont már a rendőri akciót megelőzően tudni lehetett, hogy a gyulai Csóka-Szűcs János, a Kossuth Kör helyi tagja nem terjesztett rémhírt, mégis hajnali hatkor, két autóval mentek érte, és előállították. Kicsinyes bosszú ez, vagy nagypolitika?

Nagy valószínűséggel nem az történt, hogy egy Fideszes potentát odaszólt valamelyik helyi főrendőrnek, hogy „te Pista, nézzétek már meg a bejegyzéseket, és ezt, vagy azt az embert kapjátok el!”

Ezt tudja, vagy gondolja?

Remélem, hogy még itt nem tartunk, mert ha igen, akkor az nagy baj! De ez ki fog derülni, mert az ellenzék politikusai rámozdultak a témára, és ezzel kapcsolatban jövő héten már a belügyminisztert, Pintért Sándort fogják kérdezni. Tehát ki fog derülni, hogy a szomszéd jelentette fel a gyulai, illetve a szerencsi urat, vagy valamilyen más szórásba estek bele.

Mielőtt a rendőrök nagy erőkkel hajnalban kivonultak, hogy ország-világ előtt begyűjtsék a két idős férfit – akár a szerencsit, akár a gyulait, – akkor még az akció előtt tudhatták, hogy a bejegyzésük nem rémhírterjesztés. Vagy lehet, hogy a helyi rendőrök a letartóztatás előtt el sem olvasták a gyanúsított személy bejegyzéseit, csak a feljelentéseket?

Egy normális országban, ha valakit egy internetes bejegyzése miatt letartóztatnak, akkor a kivonuló rendőrnek biztosan kell ismerni a vád alapjául szolgáló bejegyzés tartalmát is, nemcsak a feljelentést.

És ismerték?

Ezt nem tudom, ugyanis szakértőként a nyomozati anyagot nem ismerhetem. Viszont azt tudom, hogy az ügyészség simán elengedte a két civilt, mert elolvasta a Facebookos bejegyzést, ami egyértelműen mutatta a két civil ártatlanságát. Igaz, ezt a rendőrség is megtehette volna, s akkor nincs letartóztatás.

Nálunk közel nyolcvan eljárás indult rémhírterjesztők ellen, nem lehet, hogy elsősorban a megfélemlítés a cél?

Remélem nem. Viszont ha valóban meg akarták vizsgálni az ügyet, akkor a rendőri felhajtásra nem volt szükség. Értelmetlen volt reggel 6-kor két rendőrautóval kivonulni a gyulai férfi lakására, felesleges volt látványosan elvezetni, fényképezni, videózni.

Az ilyen ügyeket egyetlen beszélgetéssel el lehet intézni. Csak egy példa: feltűnt az Egyesült Államokban az interneten egy olyan szöveg, hogy „ennek a diktatúrának véget kéne vetni, a diktátorral együtt”. Az USA titkosszolgálatának eszébe sem jutott vijjogó rendőrautóval felvonulni, csendesen elbeszélgettek a szöveg gazdájával, s rövid úton kiderítették, hogy nem készül gyilkosságra. Így kellett volna megoldani a gyulai és a szerencsi ügyet is.

Elképzelhető, hogy akár a gyulai, akár a szerencsi rendőrkapitány rá mert küldeni rendőröket a békés állampolgárokra, mert nem tetszik a véleményük?

Az ügyben alkalmazott utasítási rendre nem látok rá. Nem tudom, hogy ki rendelte el az akciót.

Nem lehet, hogy az ügyészség, vagy a rendőrség magasabb beosztású tisztjei „túlteljesítettek”?

Ez nem tudhatjuk, talán a jövő héten a parlamentben kiderül. Nyilván megkérdezik majd erről Pintér Sándor belügyminisztert. Úgy gondolom, hogy az ügy tisztázásához nem volt szükség letartóztatásra, egyébként az egész nem szól másról, mint megfélemlítésről.

Főleg, ha azt is tudjuk, hogy a letartóztatásról szóló videót a rendőrség tette ki a police.hu portálra. Vagyis keresték a nyilvánosságot, ami elősegíti a megfélemlítést.

Nézze, ezt lehet így is olvasni, ami elé nagy baj. Az elsődleges szándék nyilván az volt, hogy járvány idején ne terjedjen rémhír, a másodlagos pedig a megfélemlítés. Nem tudom, hogy ezt akarja-e a hatalom, de ha nem, akkor komoly baj van, mert ez az akció bizony alkalmas a félelemkeltésre.

Annak ismeretében különösen, hogy a rémhírterjesztésért – ha beigazolódik – 5 évig terjedő börtönbüntetés jár.

Nézze, volt olyan eset, amikor valótlan hírek terjesztése miatt megalapozottan lépett fel a rendőrség.  De a szóban forgó két bejegyzésre még a legrosszabb indulattal sem lehet ezt állítani.

Forrás: hirklikk.hu