Miért van az ellenzék még mindig a parlamentben?
Most, hogy a főméltóságú miniszterelnök úr bejelentette, hogy amennyiben nem jön közbe semmi, május végén visszaadja a korlátlan felhatalmazást a parlamentnek, túl azon, hogy megköszönjük az irántuk való jóságát – közénk is lövethetett volna - érdemes azon elgondolkodni, hogy mit keres az ellenzék még mindig az országgyűlésben. Évek óta visszatérő dilemma ez, ugyanis az ellenzék pártjai a törvénykezést nem tudják befolyásolni, javaslataikat rendre lesöprik az asztalról, őket, magukat válaszadás helyett sértegetik. Azzal vádolják őket, hogy a vírusnak drukkolnak, idegen érdekeket képviselnek és, mint ma is hallottuk, hátat fordítottak Magyarországnak.
Jelen felállásban csak annyi az ellenzék szerepe, hogy díszletként szolgáljon és statisztáljon a kormányzó párt működéséhez, jelenlétével legitimálja a jelenlegi hatalmat. Még olyan véleményeket is hallani, hogy az ellenzék, azzal, hogy részt vesz a parlamenti ülésnek csúfolt cirkuszi előadásban, jelenlétével akaratlanul is bűnrészessé válik abban, ami történik.
Szóval, lehet ezen vitatkozni, és nem kizárt, hogy már régen ott kellett volna hagyni az egészet. Vannak érvek mellette és ellene is.
Egy dolgot azért muszáj megjegyezni, mielőtt nagyon felhergelnénk magunkat és átesnénk a ló másik oldalára. Mert lehet, hogy vannak a mostaninál hatékonyabb és célravezetőbb módszerek annál, amit az ellenzéki pártok tesznek, de ez csöppet sem kisebbíti a kétharmaddal kormányzók felelősségét. Az, ugyanis hogy valakinek megvan a többsége ahhoz, hogy visszaéljen a jogállami keretekkel, még nem jelenti azt, hogy ezt meg is kell tennie. És hiába van rá lehetősége, semmi sem kötelezi arra a kormányt, hogy megbüntesse az ország azon felét, amelyik nem a neki kedves pártra szavazott..
Attól, hogy valakinek kétharmada van – és most, de tényleg csak most, hagyjuk, hogy milyen fondorlatos módon szerezte – és emiatt megteheti, hogy szétlopja az országot, még nem muszáj lenyúlni mindent. Egyetlen csalót sem ment fel a csalás vádja alól, hogy volt lehetősége csalni.
Amennyiben nem volna világos, elmagyarázom: ha én feledékenységből nem zárom le az autóm ajtaját, és emiatt valaki beleül, majd elviszi az autóm, az részéről ugyanúgy lopás, azaz, bűncselekmény, mintha gondosabban jártam volna el. Attól, hogy valamit el lehet lopni, az még nem a tolvajé.
Most a morális vonatkozásokat nem is említeném: aki az eddigieket sem értette, annak, hiába mondja magát hívő kereszténynek, az erkölcsi oldalról is hiába beszélnék.
