Nagy visszatérők: Szájer József és Csurka István
„A hivatásos politizáláshoz már nem térnék vissza, de négy év teljes csend után innentől fogva a gondolataimat az ország és Európa sorsáról, a világról én el fogom mondani a nyilvánosság előtt is” – közölte Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában. A Fidesz egyik alapítója szerint „a politika az egy bizalmi műfaj, és ezt a bizalmat én eljátszottam.” Nagyjából ugyanekkor az is kiderült, hogy Csurka István, az MDF egykori, 90 éve született és 12 éve halott alelnöke szobor formájában tér vissza a Fidesz univerzumába.
Az írónak kiváló, politikusként ugyanakkor kirekesztő elveket valló Csurka István rehabilitálását beharangozó eseményre szóló meghívó a Lakitelek Népfőiskola honlapján jelent meg, az Országgyűlés fideszes alelnökének, Lezsák Sándornak az aláírásával. „A Nemzeti Fórum és az Ifjú Konzervatívok a Nemzetért Egyesület szervezésében, a Csurka Emlékév keretében 2024. december 7-én szombaton 15 órai kezdettel leleplezzük Csurka István író, politikus bronz mellszobrát a Hungarikum Ligetben, a Kölcsey ház előtti nemzeti pantheonban.” A rendezvényen Schmidt Mária mellett Szatmáry Kristóf, a Fidesz országgyűlési képviselője is beszédet mond.
A Schmidt Máriához köthető XXI. Század Intézet szerdán tartott emlékkonferenciát Csurka István születésének 90. évfordulója alkalmából. E rendezvény meghívójából számos fontos információ kiderül, a többi között például az, hogy Csurka nem az, akinek sokan gondolják. „Személye karaktergyilkosság áldozata lett, ellenfelei minden módon igyekeztek lejáratni, hogy ezzel akadályozzák az érdemi párbeszédet az elmaradt történelmi igazságtétel okairól és következményeiről”.
Miután megkerülhetetlen, a konferencián Csurka antiszemitizmusa is szóba került, mégpedig oly módon, hogy Schmidt Mária szerint az „amerikai birodalom” terjesztette ezt a vádat, holott – a történész szerint – Csurka nem volt antiszemita, csak mindenben túl korán volt igaza.
Liberális korszakában – emlékszünk még: „bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik” – Orbán Viktor még elhatárolódott Csurka Néhány gondolat című esszéjében megfogalmazott elvektől. Kövér László kifejezetten náci szelleműnek nevezte a tanulmányt és nehezményezte, hogy az akkori miniszterelnök, Antall József nem határolódott el tőle.
Csurka hitt az összeesküvés-elméletekben, maga is gyártott ilyeneket, mert az volt a véleménye, hogy „a magyar neonáci és nyilas szervezetek mögött mindig a zsidó titkosszolgálatok álltak, minden ilyen megmozdulás, botrány, verekedés a magyar jobboldal lejáratását célozta”. A holokausztról is sajátos véleménye volt: szerinte „aki nem ismeri el a holokausztmítosz módszereit, számait, aki kérdőjeleket fogalmaz meg, aki népről, fajról mert beszélni, az egyetlen faji kiválasztottságon kívül, az semmilyen kormányban, még nemzetinek és jobboldalinak mondott, kikiáltottban sem tölthet be magas állást.”
Lehet a dolgokat szépíteni, maszatolni és másítani, ám mindez nem változtat a lényegen: a regnáló hatalomnak most ismét fontossá vált Csurka István antiszemita és kirekesztő volt. Ezért is volt visszatetsző, hogy a mostani kormánypárt számos politikusa is megjelent a temetésén, volt, aki beszédet is mondott. (Orbán Viktor nem volt ott, „csupán” koszorút küldött a temetésre.)
A hamarosan szoborrá nemesített Csurka István nemcsak a kocsmában, néhány pohár ital után volt antiszemita és kirekesztő, normális üzemmenetben is kijött belőle a gyűlölet. Hiába kérkedett azzal, hogy a piacon egy zsidó zöldségesnél szokott vásárolni, ezzel épp az ellenkezőjét bizonyította annak, mint amit állítani szeretett volna. Tisztességes ember ugyanis nem tudja, hogy zsidó-e a zöldséges, akitől a répát, és a karalábét veszi. Vagy ha tudja, nem fontos a számára. Tisztességes piacra járónak a répa és a karalábé ára és a minősége számít, nem pedig az, hogy akitől vette, milyen származású. (Tudvalevő, hogy minden antiszemitának van legalább egy zsidó ismerőse, ezt az egy zsidót számon tartja, és megfelelő helyen, megfelelő időben dicsekszik is vele. Nem a zsidó ismerősére büszke, hanem saját magára. Hogy ő még ezekkel is szót tud érteni.)
A Csurkát most emlékkonferencián méltató Schmitt Máriának sem kell a szomszédba mennie egy kis zsidózásért. 2014-ben a következő mondatot volt képes leírni a Heti Válaszban: „Egyes csoportok örökölhető és előnyökre váltható kiváltságnak szeretnék tekinteni felmenőik tragikus sorsát." Egyes csoportok. Örökölhető és előnyökre váltható kiváltság. Nem kell sokáig gondolkodni azon, hogy vajon, kik lehetnek azok az egyes csoportok, akikre Schmidt Mária gondolt? És mi lehet ezen csoportok örökölhető és előnyökre váltható kiváltsága? Én hamar rájöttem a megoldásra, mert eszembe jutott az édesanyám, aki 1945-ben, 17 évesen hazajött Auschwitzból. Nem maradt senkije: szüleit és összes testvérét megölték. Ment volna haza, Kisvárdára, ám a lakásukban már mások laktak, szegényes javaikat mások használták. Egyedül volt a világban, de bizonyára jó érzéssel gondolt arra, hogy leendő gyermekei és unokái egyszer majd öröklik és előnyökre váltják a kiváltságait.
