Nincs olyan politikai erő, amely meg tudná dönteni Orbán hatalmi konstrukcióját 

Nem egészen 24 óra leforgása alatt Orbán Viktornak két olyan megnyilvánulása is volt, amelyek – a demokratikus Magyarország hívei számára legalábbis – egyidőben közvetítettek félelmetes és elképesztő szándékokat. 

Időrendi sorrendben az első – a Hírklikk által részletesen ismertetett – beszélgetés volt, amit csütörtökön folytatott 15 jobboldali-konzervatív külföldi újságíróval, akik a Mathias Corvinus Collegium médiakonferenciáján vettek részt Budapesten. A magyar kormányfő mondandójáról az egyik résztvevő számolt be a The American Conservative-ban megjelent, Orbánt az egekig és még afölé is magasztaló tudósításában. A miniszterelnök egy nyugati demokrácia, egy uniós tagország vezetőjétől elfogadhatatlan véleményt fejtegetett az orosz-ukrán háborúról („még azt sem tudom kizárni, hogy Varsó és Berlin felett gombafelhők lesznek”), Oroszországról (Putyin megpuccsolása nem oldana meg semmit), a Nyugatról, („nem tudják, mit tesznek”), az Európai Unióról („az utóbbi harminc év európai történelmében minden rossz Brüsszelből ered”). Arról is beszélt, miszerint „Elemzésem szerint az utóbbi harminc évben kiépített társadalmi struktúra teljesen az emberi természet ellen való, ezért összeomlásra van ítélve, és ez remélhetőleg nem egy Armageddon módjára történik majd meg... Ha sikerül hamarosan megtörni a gender ideológia hegemóniáját és az előre haladó elmebaj más tüneteit, akkor a hagyomány felé fordulás sokkal gyorsabb lesz, mint gondolnánk. De ezeket előbb politikailag kell szétzúzni.”

Még ennél is hátborzongatóbb volt, amit Magyarország uniós tagságával kapcsolatban mondott. Az utóbb a lap által a világhálón javított változatban már az szerepelt, hogy „neki személy szerint fájdalmas, hogy Magyarország az EU-ban van, kitéve a zaklatásának, ugyanakkor fel sem merülhet a kilépés, mivel a tagságtól függ az ország gazdasági jóléte. Ennek ellenére nehezen viseli, hogy az uniós vezetők ide-oda lökdösik.” Ám az eredeti szövegben még az volt olvasható, hogy „a kérdésre, hogy Orbán azt akarja-e, hogy Magyarország az EU-ban maradjon, Orbán azt válaszolta: ’Határozottan nem’, de nincs más választása, mert az export 85 százaléka az EU-ba irányul”.

Majd – pestiesen szólva – nagyot ment Orbán másnap reggel a Kossuth Rádió mikrofonállványként funkcionáló riporterének az (ál)kérdéseire válaszolva is. „Hát ütnek, vernek, rúgnak, harapnak, hogy egész pontosan kifejezzem, bennünket, minden eszközt fölhasználnak, hogy belekényszerítsenek bennünket a háborúba, és a nyugatiak által pénzelt magyar politikai szereplők ezt az álláspontot képviselik is” – fejtegette a többi között, s azt állította, hogy „mi egy sokszínű, médiaszabadság-világban élünk. Nyugaton ez nem így van”, továbbá „Nyugat-Európában nincs tere az emberek hangjának”, bezzeg nálunk van nemzeti konzultáció!

A pénteki „szózatát” rövidebb, frappánsabb formában is a „nép” képébe nyomta: még szinte el sem hangzott az adás, máris megjelent Orbán Facebook oldalán (is) a digitális plakát, rajta a szöveggel: „Ütnek, vernek, rúgnak, harapnak bennünket. De nem sodorhatnak bele minket a háborúba”.

Mi történik? Mi történt Orbánnal? Ugyan megszoktuk, hogy képes bármilyen kérdésben meredek kijelentéseket tenni, de ilyen messzire még soha nem ment. Vajon egyre mélyebbre süpped a saját maga által kreált negatív spirálban, s egyre csak emeli a „tétet” abbeli vélt megalázottságában, ami azért kínozza, mert kénytelen sorra engedni az EU-nak a hatalma megtartása szempontjából számára létfontosságú pénzek reményében? Vagy nagyon is hidegen, tiszta fejjel, egy előre elhatározott taktika mentén halad előre? Balázs Pétert kérdeztük.

„Az Ön által felsoroltakhoz én még hozzáteszem Orbán Balázs minapi fejtegetését is” – mondta Balázs Péter, aki szerint egy beismerő vallomással ér fel a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumi elnökének az MCC nemzetközi médiakonferenciáján tett kijelentése. Szó szerint azt mondta ugyanis, hogy „A média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot”. 

Ami pedig Orbán Viktornak a szerepléseit, az unióval kapcsolatos kitételeit illeti, a volt külügyminiszter és uniós biztos szerint „ilyen fehéren-feketén tett kijelentéseket nehéz félreérteni, Orbán nem akar az EU tagja lenni, de nincs más választása”. Hogy utálja az Európai Uniót, azt már régóta tudjuk, de hogy ilyen világosan azt mondja hogy nem akar tag lenni az nagyon durva, azt jelenti, hogy „szítja az unió-ellenes hangulatot, és arra készíti fel a táborát, hogy így vagy úgy, ki akar keveredni belőle” – vont le egy meglehetősen rémisztő következtetést a professzor, aki felhívta arra is a figyelmet, hogy ezt az egészet ráadásul Orbán egy szélesebb körű nyugatellenességbe ágyazta, miközben a Nyugathoz való  felzárkózást, a modernizációt, az életszínvonal javulását, de legalábbis ennek az esélyét jelenti mindaz, amit az uniós tagság foglal jogi intézményi keretekbe. 

Ezzel szembe állítja Orbán a „hagyományos értékeket”, „az emberi természetnek megfelelő értékeket” képviselő orosz modellt, „mintha az ember Putyint hallaná” – mutatott rá Balázs Péter, emlékeztetve arra, a miniszterelnök szerint Oroszországot nem lehet legyőzni, s ha Oroszország nem tudja meghódítani Ukrajnát, akkor az utóbbi egy második Afganisztánná válik. „Mindez egy az egyben az orosz ideológia, Putyin ókonzervatív, nyugatellenes álláspontja” – szögezte le a professzor, aláhúzva, hogy ez nagyon súlyos dolog. „Sokkal jobban kibújt a szög a zsákból, mint bármikor korábban: azzal az életszínvonallal és társadalmi berendezkedéssel szemben, amit a Nyugat képvisel, ő az orosz modellt választja, és nyílt harcot folytat” – vonta le a konzekvenciát a volt külügyminiszter, aki szerint a Kossuth Rádiós „interjújával” Orbán erre még rátett egy lapáttal, amikor azt ecsetelte, hogy nem sodródik bele Magyarország a háborúba.

De hát ennyire „bevadult” volna, ennyire az agyára ment volna az az általa vélelmezett megaláztatás, amit szerinte ő elszenved Brüsszeltől, ahol – Orbán saját szavait idézve – „kurafinak tartják őt”? kérdeztük. Balázs szerint persze meg lehet próbálni diagnosztizálni a kóresetet, de ő úgy látja, hogy Orbán dilemmában vergődik: tudja, hogy nem kellene mást tenni, mint világosan eleget tenni az EU-s belépéssel vállalt kötelezettségeknek, ugyanakkor ez a rendszerére veszélyes. „Szorul a hurok, hiszen lassan az összes trükkje lelepleződik – már az alapítványi formában kitalicskázott közpénzeket is figyelik –, s tudja, ha enged, akkor a saját rendszerét adja fel.” Orbán nagy problémája, hogy nincs alternatív pénzforrás a számára, azaz nincs más választása, mint megfelelni az EU-tagsággal járó követelményeknek – fejtegette a professzor, rámutatva: „nincs valódi alternatíva, a gazdasági helyzetünk nagyon rossz, az uniós pénzek nélkül túl sokáig nem tudunk megélni”. Viszont ez a rezsim minden engedménnyel maga alatt vágja a fát. Orbán ebben vergődik. 

„Azt pedig kórosnak látom, hogy kezdi elhinni a saját propagandáját” – mondta Balázs Péter, aki szerint Orbán korábban csak cinikusan említette, de mintha már beleélné magát abba, hogy konzultálnak az emberekkel, s van képe kitenni országszerte „a magyarok 97 százaléka nemet mondott a szankciókra” plakátokat. „Ez már az élvonalbeli diktatúrák sajátja: mondom ezerszer és el fogják hinni.” Miként az is, hogy állítja: egyedül ő képviseli azt, ami jó az embereknek, mindenki tévúton jár, egyedül az ő rendszere a jó. 

Ha már egyre keményedik a helyzet, ha már Orbán ennyire nyíltan beszél arról, hogy nem akar az EU tagja lenni (és csak a pénz tartja ott), nem lenne-e itt az ideje valamit lépniük az EU-párti, a demokratikus berendezkedés mellett kitartó magyaroknak? – kérdeztük. „Nincs olyan politikai erő, amely meg tudná dönteni ezt a hatalmi konstrukciót” – szögezte le Balázs Péter, s kifejtette: az ellenzék gyenge és széttöredezett, „hősöket és szélhámosok látok egymás mellett az ellenzékben”. Ebből következően kívülről nem lehet változtatni, legfeljebb csak bírálni és segíteni. Tehát marad a Fidesz, és azon belül azok, akik esetleg megelégelték Orbán ország- és nemzetvesztő politikáját, és akik ugyan nem lényegesen más, de kicsit sikeresebb modellt akarnának. Persze – figyelmeztetett – ne legyenek illúzióink, ők is ugyanúgy vinnék a pénzeket. Példaként említette Lázár Jánost, mint aki esetleg össze tudná szedni maga köré azokat, akik féltik a megszerzett vagyont és pozíciókat, akik a rendszer fenntartása érdekében hajlandók lennének lépni – ez pedig Orbán eltávolításával járna, hiszen ő már nem tud más lenni és mást csinálni.

Milyen esélyt és idősávot lát erre? – kérdeztük. „Legalább fél évig még eltart a tili-toli az unióval, komolyan vizsgálják, hogy a 27 mérföldkövet hogyan teljesíti/nem teljesíti Magyarország. Addig még vannak tartalékok. Utána kezd el a helyzet kritikussá válni” – szögezte le a korábbi külügyminiszter.