Oltás és tűzoltás
Tegnap megkaptam a harmadik oltást, oltakoztam tehát, ahogyan azt fideszes újbeszél nyelven mondják. Flottul és gyorsan ment minden, aki részt vett ebben a folyamatban, tudta és tette a dolgát, barátságosak voltak és szakszerűek az oltóponton, úgy működött minden, mintha nem is ennek az országnak a jól ismert egészségügyében lennénk. Pedig nem egy drága magánklinikán szúrták belém a vakcinát, hanem egy önkormányzati rendelőintézetben. Magánügy volna mindez, de nem az, mert, mint cseppben a tenger, benne van minden, ami az oltások körül kialakult.
Például az a tanulság, hogyha az állam, jelen esetben a kormány, békén hagyja az ezzel foglalkozó szakembereket, akkor azok képesek normálisan megszervezni és végezni a munkájukat. Vagyis az a jó, ha szakmai kérdésekben hozzáértők, és nem a politika dönti el, hogy mi legyen az ilyenkor szokásos eljárás.
A kormány, élén Orbán Viktor miniszterelnökkel most diadalmasan hirdeti az oltási akcióhét – már kettő – sikerét. Ami egyébként valóban igaz, ám ez a siker beismerés is egyben. Annak a beismerése, hogy nem az emberek buták, vagy éppen közönyösek a saját egészségük és életük megvédésével kapcsolatban, hanem arról van szó, amit sokan már a kezdetektől hangoztattak: hogy fölösleges az előzetes regisztráció, mert csak bonyolítja és lassítja a folyamatot, elbizonytalanítja az embereket. Azért is fölösleges, mert amikor valaki oltásra jelentkezik, lakcím- és TAJ kártyát kérnek tőle, és ezzel automatikusan regisztrálja magát. Ennél alaposabb regisztrációra nincs szükség, és nem is lehetséges. Arról nem is szólva, hogy olyanok is vannak, akik a legszükségesebb kontaktuson kívül nem kívánnak kapcsolatba kerülni a kormánnyal.
A kormány azonban kötötte az ebet a karóhoz, ragaszkodott az előzetes regisztrációhoz, aminek meg is lett az eredménye: a kezdeti felfutás után – volt idő, hogy a világelsők között voltunk oltakozásban – jöttek a kevésbé jó hírek, olyannyira, hogy egyszerre csak a mezőny hátsó régiójában találtuk magunkat.
Ez utóbbival nem dicsekedett a kormány, viszont meghirdette az oltási akcióhetet, amiből aztán kettő lett, most pedig már újabbakat is belengettek. Ezzel, anélkül hogy bejelentették volna, gyakorlatilag megszűnt az előzetes regisztráció, s az van, aminek már kezdetben is lennie kellett volna.
A miniszterelnök pénteken reggel már arról beszélt a Kossuth rádióban, hogy mekkora siker volt az eddigi két oltási hét, egymillió ember vette fel az oltást, a harmadik oltás tekintetében megint az élvonalban vagyunk. A rossz hírekről nem beszélt Orbán, és a kormányhoz közeli média is hallgat ezekről. Arról, hogy lakosságarányosan nálunk négyszer annyian halnak meg, mint az Európai Unió országainak átlagában, és arról sem esik szó, hogy halálozás tekintetében – ugyancsak lakosságarányosan – világviszonylatban az elsők között vagyunk. Mindezt nem mondja el a miniszterelnök, pedig ezért van szükség a mostani tűzoltásra. Nem véletlenül harangozta be Orbán, hogy mindenkit megkeresnek. E-mailben, sms-ben, levélben, de akár személyesen is, hogy megpróbálják rávenni az embereket arra: oltassák be magukat. Ami megint csak idő, energia, pénz. Mindezt megspórolhattuk volna, ha a kormány nem a saját feje után megy, és a döntéseket nem a megszerezhető politikai haszon motiválja, hanem meghallgatják és megfogadják a témában illetékes szakértők véleményét.
