Orbán katonái

2020. február 18. 09:48

Ismerjük el: Orbán Viktor megszólalásai rendre olyanok, amelyeknek komoly utóéletük van. Nem csak azért, mert a közszolgálatinak nevezett állami televízió folyamatosan ismétli – most például az úgynevezett évértékelőt –, hanem mert a szónok olyanokat mond, tesz, vagy mutat magából, amelyek foglalkoztatják az embereket.

Tartalmilag persze többnyire – a jobboldal és a lelkes közmédia kivételével – arról szólnak az írások, megjegyzések, hol hazudott, csúsztatott, mondott valótlant a miniszterelnök, de egyéb, külsődleges jelek is sokaknak fejtörést okoztak. Az internet népe például hosszasan vitatkozik azon, mitől keletkezhetett lilás folt Orbán mindkét tenyerén. A szóvivő magyarázatát – tintától - valahogy senki nem fogadta el. Aztán felkerült a közösségi oldalakra a Fidesz elnök hátul igencsak gyűrött zakója – az most nem látszott, hogy barna cipő húzott-e –, de a legtöbb reakciót a díszegyenruhába bújtatott magas rangú katonák jelenléte váltotta ki.

A miniszterelnök külön is köszöntötte őket, mi több, egyenesen felszólította őket, ha pártrendezvényen nem is, de a civil megmozdulásokon ott a helyük a jövőben. Nekem ugyan elképzelésem sincs arról, hogy miért kellene a derék katonáknak a civilek rendezvényein megjelenniük, de bizonyosan kapunk majd választ erre is. Egyelőre a többség arra keresi a választ, mit kerestek ott, a Várkert Bazárban? Noha a törvény homályosan fogalmaz ezzel kapcsolatban, abban azonban eddig konszenzus volt, hogy katonákat párteseményekre nem hívunk, illetve ha hívnánk, akkor sem mennek, mehetnek el.  (Kérdés: vajon Gyurcsány évértékelőjére is elmentek volna?) Nos, mint annyi minden már az utóbbi tíz évben – „aranykor” – felborult, jelezve, hogy a kétharmados felhatalmazású Vezérnek minden megengedett. Miért pont az ilyen, eddig konszenzuálisnak hitt dolgok zavarnák őt.

Egyébként is: ha jól belegondolunk, nagyon logikus, ha hadvezérek ülnek a miniszterelnök lába előtt, csaknem minden beszédéből kiderül, hogy különös vonzalmat érez a csatamezők iránt. Márpedig a csatamező elképzelhetetlen katonák nélkül. Így juthatott el odáig, hogy a harci elszántságot képileg  tükrözni kell. A hadsereg tagjait is frappírozni kell, ne higgyék már azt, hogy békés-langyos éveket élnek. Nem, az a permanens háború, amelyet – verbálisan – vív Orbán, rájuk is tartozik, itt az ideje, hogy aktív résztvevői legyenek. Az önkormányzati választások idején, ugyan a fideszesek hangoztatták, hogy az ellenzék csatatérré változtatta a fővárost, de ennek nincs jelentősége. Mindenki tudja, hogy a kormány első embere az, aki folyamatosan szárazon akarja tartani a puskaport. Erről mellesleg vasárnap is beszélt, mint ahogy számtalanszor megtette már, de most katonákat is szerzett gondolatainak komolyságát igazolandó.

Évtizedeket léptünk vissza, mondják egyesek, nekem pedig a hajdani május 1-jei felvonulások jutottak eszembe – jaj, ha valaki ilyenekre emlékszik, az már bizonnyal öreg ember –, szóval, amikor a mellvéden a honvédség  vezetői is ott feszítettek a pártállam notabilitásai mellett, közösen integettek az előttük elvonuló, nekik hódoló tömegnek. Azt nem állítom, hogy Orbán Viktor öreg ember, de az emlékei azért élhetnek ezekről az ünnepekről, csak akkoriban diplomás liberálisként, még tiltakozott az ilyen kommunista csökevények ellen. De az ember változik. Hatalmi helyzetben különösen. Ma már nagyon is illő egy ilyen kép Orbán imázsához. Ő nem ólomkatonákkal játszik, valódiakat int magához. Ezzel is jelezvén: a harci kürt megfújásához immár minden a rendelkezésére áll: pénz paripa fegyver. Képzeletében, vagy valóságosan is: egy nagy térkép fölött áll, úgy nézi át a harcmezőt és mozgatja a csapatait, küzd az ellenséges erők ellen. Tábornokainak ott mutatja meg a csapatmozgásokat, felrajzolva katonái támadási irányait.

Feltehetően egy ilyen demonstrációnál lett tintás mindkét tenyere.

Forrás: hirklikk.hu