Rácz András elemezte a kiszivárgott Putyin-Orbán telefonbeszélgetést: "A magyar miniszterelnök porig alázta saját magát és az országot is"
A Bloomberg által megszerzett hangfelvétel és az arról készült leirat alapján egészen szürreális kép rajzolódik ki Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kapcsolatáról.
A magyar miniszterelnök, aki évek óta a szuverenitás legnagyobb hazai szónoka, a beszélgetésben így fogalmaz: „Nagyon örülök, hogy újra személyesen találkozhatunk. Bármiben, amiben segítségre lehetek, rendelkezésre állok.”
Ez már nem egyszerű diplomáciai udvariasság. Ez inkább egy olyan jelenet, amelyben a magyar miniszterelnök készségesen ajánlja fel magát egy nála nagyobb hatalomnak. A szuverenitás bajnoka hirtelen inkább Vikiegérnek tűnik, mint önálló államférfinak. A beszélgetésből az látszik: Orbán Viktor számára egy esetleges budapesti Trump–Putyin-találkozó elsősorban nem békemisszió, hanem politikai trófea lett volna. Nem az számít, hogy egy ilyen találkozónak lenne-e bármi értelme az ukrajnai háború lezárása szempontjából, hanem az, hogy Budapest lehessen a helyszín, Orbán pedig a közvetítő.
Pedig — ahogy azt Rácz András külpolitikai szakértő is hangsúlyozza az ügyről írt elemzésében — ennek a logikának már tavaly nyár óta alig volt realitása. Moszkva nem tárgyalásos rendezésre, hanem katonai és politikai győzelemre játszik, a tárgyalási készség lebegtetése pedig inkább az időhúzást és a Nyugat megosztását szolgálja, mint a békét.
Különösen beszédes, hogy Orbán a jelek szerint fel sem veti: ha Ukrajnáról tárgyalnak, talán Ukrajnát és az Európai Uniót is oda kellene engedni az asztalhoz. Ehelyett készségesen asszisztálna ahhoz, hogy nagyhatalmak Kijev feje felett alkudozzanak egy szomszédos ország sorsáról — abban a régióban, ahol több tízezer magyar is él. Ez nemcsak geopolitikai vakság, hanem történelmi érzéketlenség is. Egy olyan ország miniszterelnökétől különösen, amelynek saját múltja tele van olyan traumákkal, amikor mások döntöttek a magyarok feje felett.
A történet legkínosabb része mégis talán az egész hangütés. Orbán nem vitázik, nem képvisel, nem egyensúlyoz — hanem udvarol. A beszélgetés végén pedig még oroszul is próbál elköszönni, mintha ezzel még egy külön gesztust szeretne tenni Putyinnak. És talán ez mond el mindent erről a „szuverenista” politikáról. Mert ha valaki folyamatosan a magyar függetlenségről beszél, majd az első adandó alkalommal készségesen felkínálja magát Moszkvának, akkor ott nem a kiszivárgott hangfelvétel a botrány, hanem maga a valóság.
Forrás: Facebook/Rácz András
