Szelényi Zoltán: az egészségügy alól a kormány gyakorlatilag kihúzta a szőnyeget

– „Recseg-ropog a közellátás teljes rendszere, csendesen szűnnek meg, zárnak be osztályok, részlegek, műtők” – írta Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára egy, a MOK oldalán közzétett cikkében. Ön szerint drámai helyzetet teremt az egészségügyben, hogy egyre több kórházi osztályt zárnak be?

– Mindenképpen, hiszen a helyzet eddig sem volt jó. Most egy rossz helyzetből kerülünk egy még rosszabba. Ami különösen elgondolkodtató, az az, hogy most már nem csak a kisvárosi kórházakat érte el a bezárási hullám, hanem olyan nagy centrumkórházak, mint akár a szolnoki megyei kórház, vagy a Szegedi Tudományegyetem klinikája is kénytelen osztályokat bezárni, és a betegeknek akár sokszáz kilométert kell utazniuk, hogy ellátáshoz jussanak.

– Mi az oka annak, hogy egyre több osztályt, kórházat kell bezárni?

– Egyértelműen a szakemberhiány. És nem csak az orvoshiány. Egyre súlyosabb lesz a szakdolgozók elvándorlása is. A humánerőforrás hiánya most már gyakorlatilag az egészségügy egész palettáját érinti. Ez részben köszönhető az egyre rosszabb munkakörülményeknek, a kiégésnek, a megbecsültség hiányának. Ugyanakkor eddig sok osztály egész egyszerűen úgy tudta biztosítani például az ügyeleti ellátást, hogy vállalkozó orvosokat vagy asszisztenseket alkalmaztak. Ők jellemzően katás vállalkozók. A kormány azzal, hogy leszűkítette ezen vállalkozók körét, gyakorlatilag az egészségügy alól is kihúzta a szőnyeget. Ebből nagyon rövid időn belül súlyos problémák lesznek, összeomlik az ügyeleti ellátás, és még több osztály bezárását eredményezi.

– Mi lehet a következmény?

– Szűkül és rosszabb minőségű lesz az ellátás, fáradtabbak lesznek az orvosok, szakdolgozók, és adott esetben akár még száz kilométert is kell a betegeknek utazniuk ahhoz, hogy megfelelő szakellátáshoz jussanak a rendszerben. Azt gondolom, hogy ez óriási probléma. A negatív folyamatot most már átgondolatlan döntésekkel, ad hoc intézkedésekkel nem lehet megállítani, olyan, mint a dominó-effektus. Hogyha fölborul egy dominó, utána dől az egész sor. 

– Ön szerint a kormány tudja ezt, csak nem érdekli, vagy tudja is, érdekli is, de mégsem tud, vagy nem akar intézkedni?

– Nehéz lenne megmondani, hiszen a kormány részéről a felelősök nem nyilatkoznak, illetve, ha nyilatkoznak, akkor is „terelik” a témát. Az biztos, hogy évtizedek óta tudni lehet, az egészségügy bajban van. A Fidesz-kormánynak a 12 év kormányzás, kétharmados felhatalmazás bőven adott volna időt és jogkört arra, hogy rendszerszintű átalakításba kezdjen. Erre egyébként a ciklus elején megvolt a szándék, hiszen elkészült a Semmelweis-terv, ami egy nagyon komoly felmérésen alapuló koncepció volt. Nyilván nem lehetett minden egyes pontjával egyetérteni, de legalább kiindulásnak jó lett volna. Ebből se valósult meg semmi. Időközben pedig a finanszírozás jelentősen elmaradt a költségektől. A Covid-járvány közepette ugyan történt egy orvosi bérrendezés, ami részben talán javított a helyzeten, de a szakdolgozók, és leginkább a technikai, irodai dolgozók – akiknek bérét már 12 éve nem emelték – kimaradtak ebből. A szolgálati jogviszonnyal viszont csak a negatív hatásokat kapták a nyakukba. Mindezt tetézte a járvány is, hiszen minden egészségügyi dolgozóra külön erőfeszítést és pszichés terhet rótt. Különösen azokra, akik a Covid-osztályokon dolgoztak. Tehát teljes kiégés, teljes kiábrándulás jellemző az egészségügyi dolgozókra, és nem látszik, hogy a munkájukat bármilyen módon honorálni szeretné a kormány. Röviden válaszolva a kérdésére, ha a kormány nem tudja, mi zajlik az egészségügyben, az is baj, de, ha tudja, és ennek ellenére csak a szavak szintjén kezeli a kérdést, akkor az súlyos cinizmusról tanúskodik. Azt gondolom, ez tovább rontja a helyzetet. 

– Mit várnának a kormánytól?

– Nyilván rövid és hosszú távú megoldás is szükséges. A rövid távú megoldás az azonnali és jelentős béremelés a szakdolgozóknak, és az irodai, technikai dolgozóknak, ezen kívül a munkakörülmények javítása. A társadalmi megbecsültség erősítése hosszú távú feladat, nem beszélve a strukturális tervekről, amikről nem látjuk, hogy mi lenne. Amit most látni lehet, hogy bezárjuk a kis kórházakat, és a centrumokba juttatjuk a betegeket. Ehhez pedig nyilván jelentősen fejleszteni kellene a mentőszolgálatot és rendkívüli módon a légimentést. Az teljes nonszensz, hogy Magyarországon napnyugtától napkeltéig nem szállnak fel a mentőhelikopterek, mert nincs éjszakai irányítórendszer. Pedig ennek a kiépítésére már volt kész program, amit gyakorlatilag pont a Fidesz-kormány hatalomra kerülésekor állítottak le. Ezek mind rövid távon elvégzendő teendők lennének. Hosszú távon pedig a strukturális reform, a teljes szektor átalakítása a feladat, amire egyébként az ellenzéknek nagyon jó válaszai vannak, a közös egészségügyi programjukban. És főleg figyelembe vehetnék azt a rendkívül aprólékosan kidolgozott tervet, amelyet az orvosokból álló szervezet, a KEKSZ (Konszenzus az egészségügyért kör) adott át a döntéshozóknak. Ezekre lehetne támaszkodni.