Török Áramlat: egy mondattal söpörték le Belgrádban az „ukrán szálat”
Kellemetlen helyzetbe került az Orbán Viktor vezette kormány, miután a szerb katonai elhárítás egyértelműen cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint ukránok állhattak volna a Török Áramlat elleni állítólagos merényletkísérlet mögött. A belgrádi reakció nem hagyott sok mozgásteret: amit Budapesten sejtetésként tálaltak, azt Szerbiában egy szóval elintézték – dezinformáció.
A történet vasárnap reggel indult, amikor a szerb hatóságok nagyszabású akcióban robbanóanyagokat találtak Magyarkanizsa térségében, nem messze a gázvezetéktől. Nem sokkal később Szijjártó Péter már arról beszélt, hogy az ukránok állhatnak a háttérben, majd a kormányzati kommunikáció is ebbe az irányba kezdte terelni a történetet. Csakhogy Belgrádban egészen más verzió rajzolódott ki.
VBA igazgatója, Đuro Jovanić világosan fogalmazott: az ukrán szál „dezinformáció”. A szerb hatóságok szerint már hónapokkal korábban is voltak jelzések arról, hogy egy migránscsoporthoz köthető személy készülhetett szabotázsakcióra a szerbiai energia-infrastruktúra ellen. Ez nem árnyalás, hanem teljes irányváltás.
A szerb álláspont nem pusztán nem támasztja alá a magyar kormány állításait – gyakorlatilag romba is dönti azokat. A megtalált robbanóanyag ugyan amerikai gyártmány volt, de ez önmagában semmit nem bizonyít a megrendelő vagy az elkövetők kilétéről.
Ráadásul a szerbiai adatok sem erősítik az ukrán szálat. Az ukrán állampolgárok száma elenyésző az országban, miközben más külföldi közösségek – például az oroszok – jóval nagyobb létszámban vannak jelen. Ha tehát „külföldi szálról” beszélünk, az semmiképpen sem egyértelműen ukrán. A migránsokra terelt gyanú viszont nagyon is beleillik Aleksandar Vučić politikai kommunikációjába. A szerb elnök régóta központi témává teszi az illegális migrációt, különösen a választási időszakok közeledtével.
A mostani eset így nemcsak biztonsági kérdésként, hanem belpolitikai eszközként is értelmezhető. A migránsokhoz kötött narratíva jól illeszkedik a korábbi kommunikációs mintákhoz, és alkalmas arra, hogy erősítse a kormányzati üzeneteket a választások előtt.
A történet legkellemetlenebb része azonban kétségkívül Budapesten van. A magyar kormány ugyanis úgy beszélt ukrán merényletkísérletről, hogy erre – legalábbis a szerb fél szerint – semmilyen bizonyíték nem volt. Ez azért is különösen érzékeny, mert Magyarország stratégiai szövetségesként tekint Szerbiára. Így most nehéz helyzet állt elő: vagy fenntartják az eredeti állítást, szembemenve a szerb titkosszolgálattal, vagy hallgatólagosan elismerik, hogy túl messzire mentek.
Mindeközben Orbán Viktor már a védelmi tanácsot is összehívta, és elrendelte a gázvezeték magyarországi szakaszának katonai védelmét – részben épp az ukrán fenyegetésre hivatkozva.
Az ügy végére ugyan még nem került pont, de egy kérdés már most is nehezen megkerülhető: ha a Török Áramlat valóban kritikus infrastruktúra, akkor miért csak most kapott kiemelt védelmet? És talán ennél is fontosabb: hogyan történhet meg, hogy egy ilyen súlyú állítást ennyire gyorsan és ennyire látványosan cáfoljanak meg? A történet tanulsága egyelőre annyi: a politikai kommunikáció tempója néha gyorsabb, mint a tényeké – de utóbbiak előbb-utóbb utolérik.
Forrás: Népszava
