Vajda Zoltán: a Pénzügyminisztérium hazugsággal próbálja elrejteni, mekkora kárt okoztak a gazdaságban

Ennyire rossz állapotban van a költségvetés, hogy meg kellett emelni a hiánycélt?

Nem csak az az érdekes, hogy rossz állapotban van, hanem az, hogy végre beismerték, furcsa mellébeszéléssel ugyan, de a valóságot interpretálták. Más ellenzékiek, szakértők is azt mondták és én is azt mondom, hogy tönkretették a költségvetést. Nem csak azt egyébként.

A valóság alternatív értelmezéséről ír a közleményében.

Igen, szómágiával ismerték be, mert nem a hiánycél megemeléséről beszélnek, hanem a módosításáról. Illetve arra is hivatkoznak, hogy a tavalyi hiánycélhoz képest így is csökkent a hiány idén, ami megint csak játék a szavakkal. De azért azt üdvözölni kell, hogy a valóságot meglátták; borzasztó persze, hogy ekkora hiányunk lett. A hiány ugyanis azt jelzi a piac számára, hogy nincs felelős gazdaságpolitika, költségvetési politika. Ebből az következik, hogy például még mindig 13 százalékos alapkamatot kell fizetnünk, ami nemrég még 18 volt, de a 13 is majdnem dupla annyi, mint amennyit a csehek, a románok vagy a lengyelek fizetnek. Ezt szakmailag úgy hívjuk, hogy országkockázat. Ez a felelőtlen gazdaságpolitika ára. Mi megpróbáltuk ezt a közleményben lefordítani, és az jött ki, hogy minden magyar ember, az újszülöttől az aggastyánig évente 150 ezer forinttal több kamatot kell fizessen az államadósság finanszírozására. Mindezt persze nem kellene, ha nem lenne felelőtlen a gazdaságpolitika.

Mit jelent a hiány emelése? Hol van a szómágia ebben?

Azt, hogy 5,2 százalékkal többet költ az állam, mint amennyi a bevétele. Ők azt állítják, hogy az 1 százalékkal kevesebb, mint a tavalyi deficit, szerintük a tavalyi 6,2 százalék. 

De ez nem igaz, ha jól sejtem. 

Itt a fideszes szómágia. Az első szómágia, hogy nem emelésről beszélnek, hanem módosításról. A szavak szintjén igaz, hogy tavaly 6,2 százalék volt a hiány. Ugyanakkor mindig azt mondták, hogy ez csak papíron 6,2, valójában 4,8, mert a magas gázárnak az egyszeri költségét a „gonosz Brüsszel” miatt be kellett tenni a hiányba. Ha az nem lett volna, akkor csak 4,8 lett volna. Most, hogy 5,2 lesz az idei hiány, hirtelen elfelejtették, hogy mit hazudtak erről. 

De nem csak ez a baj. 

Nem, az igazi baj ennek a három embernek a vergődése. A szakmai és személyes konfliktusuk árát fizetjük meg. Matolcsy György, Varga Mihály és Nagy Márton. 

Külső szemlélő számára ők szakmaian védik a saját becsületüket és a másikra tolják a felelősséget. 

Már az is fejlemény, hogy egyik sem tagadja, hogy tragikus helyzetbe kormányozták az országot, viszont mindegyik a másik kettőre akarja tolni a felelősséget. Szétverték a költségvetést, nincs gazdasági növekedés negyedik negyedéve, sőt, recesszió van, és drámaian magas az infláció. Drámaian magas is marad, hiába mondják, hogy egy számjegyű lesz, be fog ragadni az 5-6 százalékos sávba, az ideális 3 helyett. Mindez kezelhetetlenné tette a helyzetet. Sőt, ha bármelyik mutatót kiveszem, és megnézem a régióban a többi országhoz képest, bármelyik ország nálunk jobban teljesít: alacsonyabb infláció, nagyobb gazdasági növekedés, kisebb hiány. 

Térjünk vissza a felelősség kérdéséhez. 

Elvileg ez a három ember a három területért felelt volna: Matolcsy György törvényi feladata az infláció elleni küzdelem – nem sikerült neki. Varga Mihály elvileg a költségvetést kellene kordában tartania – nem sikerült neki sem. Nagy Márton ugyan gazdaságfejlesztési miniszter, de valójában gazdaság visszafejlesztési miniszter, recesszióban van az ország. Ez a három ember Orbán Viktor kegyeltje volt, kegyeltje szeretne lenni vagy éppen most is a kegyeltje. Matolcsy György valaha Orbán jobbkeze volt, de úgy látszik, hogy Orbán levágta a jobbkezét; Varga Mihály mindig stabil pont volt a kormányban; Nagy Márton éppen Orbán fülébe duruzsolhat, és a személyi ambíciói elég egyértelműek. Ennek a három embernek a szakmainak tűnő, de valójában személyi konfliktusa miatt tart itt ez az ország.

Milyen mozgástere van ilyenkor még a kormánynak és milyen az ellenzéknek? Mit lehet ilyenkor csinálni?

Én, mint ellenzéki, biztos nem fogok tanácsot adni a kormánynak, mert ez a kormány nem tudja visszaszerezni a piacok bizalmát. Hiába is mondanám, hogy melyik adóval vagy kiadással mit kellene csinálni. Három dolgot azért kiemeltünk a közleményben: biztos, hogy nem ilyenkor kellene mobiltelefon-társaságot venni; biztos, hogy nem kéne venni az oligarcháktól félkész Bosnyák téri beruházást 250 milliárd forintért. Pont megnéztem, hogy a dubaji Burj Khalifa, ami a világ legmagasabb épülete, másfél milliárd dollárba került. Ez alig több, mint kétszer annyi, mint amit a magyar kormány fizetett egy félkész betontorzóért. Ne mondja nekem senki, hogy a világ legmagasabb épülete kétszer annyiba kerül, mint egy félkész betontorzó a Bosnyák téren. Ebből látszik, milyen irtózatosan túlárazott áron vették meg. A harmadik, hogy nem most kéne repülőteret venni 1500 milliárdért. Ha ennek a háromnak az árát összeadjuk, 2500 milliárd lazán, ez azt jelenti, hogy minden magyar ember negyed millió forintot fizetett a semmiért csak ebben az évben. Egy perc alatt találtunk negyed millió forintot minden magyar emberre, az egész jól jelzi, hogy van feladat a kormány előtt. Mondok egy másik tételt: a jegybank vesztesége 2000 milliárd forint lesz idén. Ez azt jelenti, hogy minden másodpercben 50 ezer forint. Vagy minden magyar emberre számítva, fejenként 200 ezer forint. Ha ezeket is hozzáadjuk, félmillió forintnál tartunk idén, minden magyar emberre számolva.

Ha lemondanának, segítene?   

Nem azért mondom, mert ellenzéki politikus vagyok és ezt kell mondanom. Hanem valójában is az van, hogy kapásból a piac bizalma visszajönne, alacsonyabb kamatot kellene fizetni. Ha visszajönnének az uniós pénzek, az is sokat segítene. Ez az ellenzék mozgástere, hogy erre felhívjuk a figyelmet. A kormánynak, mondjuk, kormányoznia kellene, de csak még egy dolog: az, hogy a költségvetést nyáron erőltették át, ez megint a totál értelmetlenség bizonyítéka. Az idei költségvetés tönkrement, de a jövő évi költségvetésünknek sincs semmi értelme már. Nulláról újat kellene csinálni, hiszen, ha az ideinek sincs sok köze a valósághoz, akkor a jövő évi is maximum fantázia.

Lát esélyt a lemondásukra? Vagy a helyzet javulására? 

Nem. De hadd mondjak még valamit: elvileg Magyarországon parlamentáris demokrácia van, ez azt jelenti, hogy a parlamentnek van kormánya és nem a kormánynak parlamentje. Amikor a költségvetési bizottság, aminek én vagyok az elnöke, felkéri Varga Mihályt, hogy jöjjön el beszámolni a költségvetés helyzetéről és ennek az oka, hogy az Alaptörvényünk szerint is évente egyszer be kell számolnia, akkor a miniszter ne kezdjen el mindenféléket írogatni, hogy nem ér rá, majd diktálni egy időpontot, hogy november valamelyik utolsó napján fog beszámolni 90 percben. Ez biztos, hogy nem segíti a költségvetés átláthatóságát. Aprónak tűnő, de rossz üzenet a piacoknak, ami mind hatással van Magyarország drága finanszírozására.