Ha csak egy kiállítást nézel meg ebben a szottyos időben, ez legyen az

Május 17-én nyílt, de mi csak most jutottunk el odáig, hogy végre megnézzük a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed m21 Galériájában nyílt Munkácsy-tárlatot.

A tárlat egy igazán méltó tisztelgés 175 éve született festőóriásunk előtt. A kiállított művek Pákh Imre magyar–amerikai műgyűjtő kollekciójából valók, ami anyagi értékét tekintve a legnagyobb Munkácsy-magángyűjtemény. Egyben a legátfogóbbnak is tartják, mert Munkácsy Mihály életművének valamennyi szakaszából őriz festményeket.

Nem lehetett kihagyni a tárlatból az Ásító inast (1896) mint a legismertebb magyar festmények egyikét, de találunk benne bibliai témájú műveket, szalonzsánereket és késői tájképeket is.

A kiállításon nem csak Munkácsy festményei, rajzai, tanulmányai, vázlatai, de izgalmas fotók is szerepelnek az életéről – (tudtad, hogy ha ma élne, akkor bizonyára hipszternek neveznénk?). A tárlaton helyet kaptak más, neves festők Munkácsyt ábrázoló festményei is.

A tárlatot azzal promózták, hogy több művet először állítanak ki (ezt általában a túlcsorduló „soha nem látott” toposszal szokás hirdetni, ami nyilvánvalóan nem így van), köztük egy darabot Munkácsy Műterem-sorozatából, illetve a Tanulmány az Éjszakai csavargók című képhez, valamint Halmi Artúr: Munkácsy Mihály Párizsi műtermében című alkotása, de több rajt is először kerül a közönség elé.

Ám a kiállítást szerintünk nem ezek teszik naggyá, hanem az, ahogy összeválogatták a műveket. Hogy elképesztő nagy kanállal meríthetünk Munkácsy korának szelleméből, legyen szó a polgári szalonok és pálmaházak vagy a vidék komor világáról, hogy a minden tekintetben óriási képeken hosszan keresgélhetjük a fókuszt és kedvenc, nagyon munkácsys színeinket. Az pedig már csak bónusz, hogy váratlan mennyiségben kapunk merítést a festőgéniusz életéről fotókban és festményekben.

Novemberig van időd, de ha jót akarsz, ne hagyd ki, biztosan ez az év kiállítása Pécsett.