A bíróság döntött: Nyugodtan leírhatjuk, hogy Csizi Péternek köze van a pécsi Volvo-botrányhoz és a város pénzének eltűnéséhez
„A bíróság nekem adott igazat.” — ezzel a mondattal robbant újra a pécsi Volvo-botrány, miután Magyar Péter közzétette: jogerősen megnyerte azt a pert, amelyet Csizi Péter indított ellene. A fideszes képviselő azért perelt, mert Magyar azt állította: köze van a pécsi buszbeszerzési ügyhöz és a város pénzének eltüntetéséhez. A bíróság viszont kimondta: az állítás belefért a valóság kereteibe.
Ez nem pusztán egy személyes jogvita vége. Ez annak a több mint egy évtizede húzódó korrupciógyanús ügynek az új fejezete, amelyben százmilliók tűntek el, tanúk „elfelejtettek” emlékezni, politikusok pedig látványosan félrenéztek.
2016 júniusában egy holland bankfiók előtt jelent meg Csengő András, holland–magyar kettős állampolgár. Egy megerősített bevásárlótáskát cipelt — benne több mint 900 ezer euró készpénzzel. Nem banki ügyintézőhöz ment. Az automatába kezdte gyömöszölni a bankjegyeket. Két órán át, 18 külön tranzakcióban, majd a banki alkalmazott kérdésére azt mondta: lottónyeremény.
A történet itt még lehetne abszurd, de ártalmatlan, csakhogy a pénzt később Thaiföldre akarta utalni. A bank gyanút fogott, a hatóságokat értesítették, a számlát zárolták. Amikor Csengő visszament „rendezni az ügyet”, már nyomozók várták. Innen indult a szál, amely végül a 2015-ös pécsi buszbeszerzéshez vezetett. A 3,5 milliárdos üzlet, amelyből százmilliók párologtak el.
A pécsi közlekedési cég, a Tüke Busz Zrt. 115 használt buszt vett 3,5 milliárd forintért egy addig veszteséges holland közvetítőcégtől, a Bus and Coach-tól. A buszokat valójában a Volvo szállította — jóval olcsóbban. Korábbi ajánlat: 2,8 milliárd forint, végső ár: 3,5 milliárd forint, a különbözet nagyjából 650 millió forint. Papíron a közvetítőé. A valóságban — a vád szerint — mások zsebébe vándorolt. A város, Pécs hitelből fizetett. Előre, a teljes összeget.
A buszbeszerzés idején a város vezetésében kulcsszerepet játszott Csizi Péter, mint alpolgármester, a döntéseknél rendszeresen felbukkant Bánki Erik neve is. Tanúk szerint a fontos üléseken ott voltak, befolyásuk volt a szervezet hierarchikus rendszerében. A bíróságon azonban hirtelen kollektív amnézia tört ki. Csizi elismerte, hogy a beszerzés idején Hollandiában járt Bánkival — de állítása szerint nem a buszok miatt, hanem egy koncerten. Hogy melyiken? Nem emlékszik. Hol volt? Arra sem.
A legmegdöbbentőbb rész mégsem ez volt. A közgyűlés 3,5 milliárd forintos hitelt szavazott meg úgy, hogy az összeget — Csizi szerint — lényegében bemondásra határozták meg. Amikor a bíró rákérdezett, helyénvalónak tart-e egy ilyen döntést, a válasz egyetlen szó volt: "Igen."
Az ügy éveken át vándorolt bíróságról bíróságra. Felmentő ítélet, megsemmisítés, új eljárás. Tanúk haltak meg, emlékek „ködösödtek”, dokumentumok vesztek el vagy váltak vitatottá. A városnak okozott vagyoni hátrány viszont nem lett kisebb.
Magyar Péter mostani győzelme nem mondja ki, hogy ki lopott és mennyit. De kimond valami mást: A pécsi Volvo-ügy és a politikai felelősség összekapcsolása nem alaptalan. Ez pedig veszélyes precedens lehet mindazoknak, akik eddig a „nem tudtam”, „nem emlékszem” és „nem volt közöm hozzá” háromszögében próbáltak túlélni.
Az egész történet legkeserűbb tanulsága: ha Csengő András nem próbál meg közel egymillió eurót bedobálni egy bankautomatába, ma valószínűleg senki sem beszélne a pécsi buszmutyiról. Nem egy ellenőrzési rendszer buktatta le, nem egy belső vizsgálat, nem egy politikai elszámoltatás, hanem egy túl nehéz bevásárlótáska és a tény, hogy a készpénzt nem lehetett csendben eltüntetni.
Forrás: Facebook/Magyar Péter, Szabad Pécs, Telex
