Aranygyűrűt vehetett át id. dr. Mintál Tibor
Megtartotta ünnepi küldöttgyűlését a PVSK, amelyen a klub vezetése az idei év értékelése mellett áttekintette az elmúlt esztendő legfontosabb eseményeit, és átadta az Aranygyűrű kitüntetést is.
Czerpán István elnök éves beszámolójában kiemelte: a kosárlabdacsapat továbbra is a feljutásért küzd, míg az őszi szezont veretlenül záró vízilabda-együttes tavasszal harcolhatja ki az OB I-es tagságot. Az elnök szólt arról is, hogy az elmúlt évben több nemzetközi eredmény is született, amelyek bizonyos értelemben felülmúlták a hazai helyezéseket.
Hangsúlyozta az utánpótlás-nevelés fontosságát: a kiválasztás már óvodás korban elkezdődik, az egyesület pedig szoros kapcsolatot ápol valamennyi pécsi alsó- és középfokú iskolával. Beszámolt arról is, hogy a dzsúdó- és ökölvívó-szakosztály a jövő év elején birtokba veheti új edzőtermét, ami jelentős minőségi előrelépést hoz a szakmai munkában. Az edzőcsarnok megvalósulása hosszú egyeztetések és széles körű összefogás eredménye. Ugyanakkor sürgető a futsal- és atlétikacsarnok, a futófolyosó, a lelátó, valamint az élő füves labdarúgópálya második ütemének befejezése is, amelyhez további forrásokra van szükség.
Az elnök beszédét azzal zárta: a sportban – akárcsak az életben – vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, ám a közösség ereje segít átlendülni a nehéz időszakokon. A küldöttgyűlésen több szakosztály, köztük a férfi és női labdarúgás képviselői is kiegészítették saját területük értékelését.
A rendezvény végén átadták a PVSK Aranygyűrű kitüntetést, amelyet idén id. dr. Mintál Tibor vehetett át – tájékoztatott Nyilas László, a PVSK sajtófőnöke.
Id. dr. Mintál Tibor – egy PVSK-s dinasztia tagja
A PVSK Aranygyűrű idei kitüntetettje szinte beleszületett az egyesület életébe. Id. dr. Mintál Tibor 1944. február 27-én született Pécsett. Édesapja a PVSK labdarúgócsapatának intézője és „mindenese” volt, részt vett a kosárlabda-szakosztály megalapításában is, nagyapja pedig pályamesterként irányította az 1952-ben átadott labdarúgópálya építését.
Gyermekkorát a sportpályák világában töltötte: a vasárnap délutánok meccsekkel, csapatösszetartásokkal teltek, gyakran elkísérte a csapatot vidéki találkozókra is. Focizni az akkori nagyoktól, többek között Tura Emiltől tanult, s még rövid ideig meccsprémiumban is részesült, amikor a kezdéshez kifutott a csapattal – ez azonban egy bírói intézkedéssel hamar véget ért.
Egyik meghatározó élménye volt, amikor a Nádor Szállóban együtt vacsorázhatott Buzánszky Jenővel, az Aranycsapat legendás tagjával, aki akkoriban a PVSK fővárosi képviselője volt. Egyetemi tanulmányai után sebészorvosként dolgozott, majd 1987-ben visszaköltözött Pécsre, és újra aktív részese lett a PVSK sportéletének.
Kezdetben nézőként járt a mérkőzésekre, ám hamarosan a labdarúgó-, majd a férfi és női kosárlabdacsapat csapatorvosa lett. Főállásban a MÁV Rendelőintézet sebészeti szakrendelését vezette, emellett a Sportorvosi Intézetben is dolgozott, és számos PVSK-s szakosztály – ökölvívók, súlyemelők, cselgáncsosok, birkózók – versenyein látott el orvosi ügyeletet.
Ma már nyugdíjas, csapatorvosi feladatait átadta fiának, Tibornak, míg másik fia, Csaba korábban a férfi szakosztály vezetésében vállalt szerepet. A PVSK vezetősége 2014-ben a „PVSK Tiszteletbeli Tagja” címmel ismerte el munkáját, két éve pedig 80. születésnapja alkalmából köszöntötték egy kosárlabda-mérkőzés szünetében. Az idei Aranygyűrű kitüntetés méltó koronája több évtizedes, elkötelezett szolgálatának.
Szabó Ferenc
