Beindították a kampánymotort — A Parlament folyosójáról irányítják a Fidesz pécsi karaktergyilkosságait?
Az ember azt hinné, hogy a lejárató kampányokat sötét szobákban, lehúzott redőnyök mögött, névtelen háttéremberek szervezik. Nem a Parlament büféjében, fényes nappal, hangosan telefonálva. Mégis: ha hihetünk Jámbor András beszámolójának, pontosan ez történt. A történet szerint a Parlamentben — ahol épp kampányüzemmódban hömpölygött a kormánypárti apparátus — a sorban mögötte állt a Fidesz pécsi jelöltje és kampányfőnöke. Utóbbi felolvasott egy lejárató szöveget a TISZA Párt jelöltjéről, Rúzsa Diánaról.
A narratíva ismerős, szinte tankönyvi: az ellenfél „valójában” a régi baloldali elit embere, azoké, „akik csődbe vitték” a várost — jelen esetben Pécset. A csavar csak annyi, hogy a várost, korábban évekig a Fidesz irányította, így a vád minimum ironikus. De az igazi súly nem is ebben van. Hanem abban a párbeszédben, amely állítólag ezután hangzott el telefonon:
Ez már nem politikai vita. Nem programok ütközése. Nem ideológiai különbség. Ez ipari szintű karaktergyártás — vagy inkább karakterrombolás. A módszer: nem az igazság számít, hanem a hatás. Ha a történet igaz, akkor itt nem arról van szó, hogy egy meglévő tényt hangsúlyoznak. Hanem arról, hogy egy történetet utólag „kitalálnak”, finomhangolnak, majd terjesztenek. Hogy 20-as évek vagy 30-as évek — mindegy. Csak működjön.
Ez a modern negatív kampány lényege: nem bizonyítani kell, hanem sugallni. Nem meggyőzni, hanem bemocskolni. Nem vitatkozni, hanem hitelteleníteni. És ami a legnyugtalanítóbb: mindez olyan természetességgel hangzik el, mintha rutinfeladat lenne. Az is beszédes, hogy a támadás alapja az állítólagos kapcsolat a Magyar Szocialista Párthoz. Ez a Fidesz kommunikációjának egyik legkopottabb, mégis leggyakrabban használt eszköze: bárkit össze lehet kötni a „régi elittel”, ha kell.
A probléma csak az, hogy ez már nem politikai állítás, hanem identitásbélyeg. Egy címke, amelynek célja nem a tájékoztatás, hanem az érzelmi reakció kiváltása. Ha ez valóban megtörtént, akkor a következmény egyértelmű. A magyar politikai közegben a történet azért üt nagyot, mert nem tűnik valószínűtlennek. Évek óta látunk névtelen kampányokat, hirtelen felbukkanó „leleplezéseket”, karakterromboló anyagokat, amelyek forrása ködbe vész, de hatásuk nagyon is valós.
Ha pedig egy kormánypárt valóban semmitől sem riad vissza a hatalom megtartásáért, akkor a politikai verseny megszűnik verseny lenni. Marad a lejáratás, a félelemkeltés és a propaganda. És akkor már nem az a kérdés, ki alkalmas vezetőnek. Hanem az, ki marad talpon a sárdobálás után.
Forrás: Facebook/Jámbor András
