Bognár Szilvia: hatalmas feladat hárul most a kivéreztetett önkormányzatokra

Mi jellemző egy alpolgármester életére napjainkban. Sokat van a városházán és dolgozik, esetleg otthonából telefonon, számítógépen tevékenykedik?

Amíg a járványhelyzet miatt nem vált uralkodóvá az otthoni munkavégzés, az időm nagyrészét a városházán, az irodában és külső helyszíneken töltöttem. A városházán egyébként szinte egymást érik a megbeszélések. Ezek részben belső egyeztetések, részben sok-sok intézmény, civil szervezet keresi meg az alpolgármestert, akiket meghallgatunk és igyekszünk a problémáikat döntéshozói fórum elé vinni, lehetőleg a kéréseikre azonnal reagálni.

A számítógép elé, egy-egy újság elé sokszor csak kora este jutok, de ilyenkor igyekszem rendezni a napi jegyzeteimet, a felmerült ügyeket és átbeszélni a feladatokat, a prioritásokat a közvetlen munkatársaimmal. S persze, mivel egész nap folyamatosan csörög a telefon, gyakran csak estefelé tudok, igyekszem mindenkinek visszajelezni, ha nap közben nem tudtam fogadni a hívását.

A járvány miatt, a kényszerű otthoni munkavégzés miatt hamar meg kellett tanulni a videó- és telefonos konferenciák használatát. A második héten már mindennapossá váltak az online megbeszélések. Természetesen nem pótolja ez a találkozásokat, de átmenetileg hatékonyan működik.

Önhöz tartozik többek között a szociális terület és az egészségügy.

Az egészségügy nagyon speciális szakértelmet kíván ebben az időszakban. Az egészségügyi referens ebben megkerülhetetlen szerepet vállal, egyben óriási szakmai támaszom. Ami most a legnagyobb kihívás és a legtöbb figyelmet, feladatot igényli, az a szociális szféra. Sajnos Pécsett nem újak a problémák, ez a válság azonban nagyon élesen és hatalmas tömegben hozza felszínre a régi, lappangó nehézségeket, miközben új bajokat, újabb rászorultakat termel ki tömegével.

Ma a legfontosabb feladatunk, hogy a szociális ellátórendszert szinte új alapokra helyezzük, melyben a válság miatt azonnali megoldások, gyors reagálások ugyanúgy szükségesek, mint a hosszú távú építkezés, amit most kell alaposan megtervezni. A feladatokat alaposan át kell gondolni, miközben nagyon kevés az idő.

Meggyőződésem, hogy ezt a munkát azokkal a helyi civil és egyben szakértő szervezetekkel közösen kell elvégezni, akik komoly tapasztalatokkal, szakértelemmel rendelkeznek, akik közelről látják a problémákat, ismerik a rászorultak jelentős körét. Ma ezzel foglalkozom a legtöbbet, elindult egy feszes munka, sok egyeztetésen vagyunk túl és még több előtt állunk, de ez szép kihívás, a fantasztikus civiljeink, szakértőink pedig motiválnak, energiát adnak ebben a munkában. Bármennyire fárasztó, úgy érzem, valami igazán fontos és értékes dolog van születőben, ami sok erőt ad, ráadásul lehet modellértékű mások számára is.

Személyes hitvallásom – és bízom abban, hogy ez érvényre juthat a munkám során – hogy a tevékenységünket társadalmasítanunk kell. Kell a valódi közös munka, az ügyeink és tevékenységeink láthatósága, közösségi elfogadása. Egész egyszerűen nincs elegendő erőforrásunk a civiljeink nélkül sem humán, sem pénzügyi területen. Utóbbi esetben a pályázatok sokat könnyíthetnek az egyébként szűkös kereteinken.

Mikor érkeznek a pécsieknek a városháza által beígért maszkok? Kiknek javasolt a használatuk?

Segítőink már borítékolják a szakszerűen becsomagolt, használati útmutatóval ellátott mosható, vasalható textilmaszkokat. Sok egymással ellentétes hír látott napvilágot a maszkok hordása kapcsán. Mára azonban alig vitatják: az egyszerű sebészi vagy mosható varrt maszkot az egészséges embereknek is szükséges hordani. Némi védelmet is nyújt, de leginkább azért, mert ezzel az esetleg bennünk lappangó vírustól a környezetünkben lévő embertársainkat óvjuk.

Véleményem szerint a maszk viselése egy szép gesztus, azt üzeni, hogy vigyázok rád, odafigyelek rád. Mindenkit arra kérek ezért, hogy viseljen maszkot.

Mennyire élnek a pécsiek a P.A.P.I. program adta lehetőségekkel?

A Program a Pécsi Idősekért nagyon szép kezdeményezés, és az ezt használók köréből érkező visszajelzések is pozitívak. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki ebben önkéntesként vesz részt és azoknak az intézményeinknek különösen, akik hatalmas erőfeszítéseket tesznek a program működtetése érdekében. Az Integrált Nappali Szociális Intézmények, valamint a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ munkatársai csodálatos munkát végeznek. Szintén példaértékű, hogy igényvezérelten a bölcsődék munkatársait, valamint több óvónőt is átirányíthattunk programhoz.

Két dolgot azonban meg szeretnék jegyezni. Az egyik, hogy a szolgáltatást igénybe vevőktől szeretnénk megértést kérni, ha minden kívánság kielégítésére nem lesz lehetőség. Próbálunk a valóban nagyon szükséges árucikkekre figyelni.

A másik, hogy itt csak a szolgáltatás van ingyen, az áruk természetesen nem, és bármennyire fontos és szívemhez közeli ez a program, nekünk most arra a körre is komoly figyelmet kell fordítanunk, aki nem képes vagy nem lesz képes megvásárolni az alapvető élelmiszereket sem, mert elveszíti a jövedelmét.

A kormány a járványügyi védekezési alapba irányítja az önkormányzatok parkolási pénzeit. Hogyan tudják pótolni ezt a nem kevés összeget?

A kormány nem csak a parkolás ingyenessé tételével hozta több szempontból is – utalnék itt a bevételkiesés mellett a parkolóhelyek befogadóképességére – nehéz helyzetbe a várost, a gépjárműadóval kapcsolatos döntés ennél is komolyabb veszteség.

Nem tudjuk, hol van még a vége ennek a folyamatnak, de az biztos, hogy az eleve komoly hiánnyal küzdő város költségvetését újra kell tervezni. A kivéreztetett önkormányzatokra pedig ebben a helyzetben hatalmas felelősség hárul.

Óriási feladat, amihez a források nagyon szűkösen állnak rendelkezésre. Győrfi Páltól ma már mindenki sokszor hallhatta: az önkormányzatoknak kötelessége a segítségnyújtás. Ezt tudjuk, és erőnkön felül tesszük a dolgunkat. Igen, nagyon fontos lenne érdemi kormányzati segítség a források elvonása helyett, mert ez közös ügy. A helyi viszonyok ismerete miatt az önkormányzathoz kell delegálni a feladatot, ez számomra nyilvánvaló, de nagyon nehéz lesz érdemi kormányzati támogatás nélkül rászoruló családokat megmenteni a nagyon súlyos helyzettől.

Három gyermeke van, egy kicsi és két nagyobb. Szükség van a csemetéknek tanácsadásra, tekintettel a világméretű járványra?

Felnőttkorú fiaimmal sokat beszélgetünk a fertőzésveszélyről, az ellenállóképességüket vitaminokkal igyekszünk támogatni. Számomra rendkívül inspirálóak a gondolataik a közélettel kapcsolatban és büszkeséggel tölt el, hogy érdeklődőek, aktívak és tudatos médiafogyasztók. A lépcsőházukban sok idős ember él, és kérésre a fiaim végzik a bevásárlásaikat.

A kislányom élete is nagyot változott a veszélyhelyzet miatt, naponta többször él az anyatejes táplálás lehetőségével, minden nap emlegeti a bölcsődés csoporttársait és gondozónőit, aktív részvevője a videóhívásaimnak és hároméves kora ellenére tökéletes környezetben használja a vírus és maszk szavakat, illetve a saját, oroszlános maszkját.

Szerző: Szabó Ferenc