Gyorstalpaló a Zsolnay-gyár szövevényes évtizedéről

2020. február 14. 16:14

Mivel ismét előkerült a Zsolnay Porcelánmanufaktúra és a védjegyhasználat, valamint a márkanév ugye, kis összefoglalót írtunk az elmúlt 10 év fontosabb eseményeiről a Zsolnay-sagában.

A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. épülete 2018-ban - Fotó: wikipedia CC BY-SA 4.0/EniPort

Mivel az elmúlt napokban ismét az érdeklődés homlokterébe került a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. egy márkanév-használati ügy miatt, érdemes feleleveníteni az elmúlt évek történéseit. 

Írásunkat saját és a Szabad Pécs több cikke, valamint az Átlátszó két korábbi és a 444 egyik cikkének felhasználásával készítettük.

Mint ismert, a pécsi önkormányzat (amely akkor még fideszes vezetésű volt) alá tartozó gyárban 2011-ben szerzett 51 százalékos tulajdonrészt a Közgép (amely akkor még Simicska Lajos köfeihez tartozott, Simicska pedig Orbán egyik legközelebbi "harcostársa" volt), ám 2012-ben jelképes egy forintos árért cserébe visszaadták azt az önkormányzatnak. (A gyár a rendszerváltás után több tulajdonosváltáson esett át, végül 2006-ban az ÁPV Zrt. adta át az önkormányzat egyik cégének ingyen, ám másfél milliárdos hitellel terhelve.)

Pécs városvezetése ezután keresett újabb befektetőt, hogy a lejtmenetbe került porcelángyárat valahogy egyenesbe hozzák (amelyet már 2009-ben is megpróbáltak privatizálni, de akkor sem sok sikerrel), végül 2013-ban a szír-svájci-magyar órakereskedő Bachar Najari vette meg a gyár 74,5 százalékos többségi tulajdonát 180 millió forintért. Akkor a szindikátusi szerződésben azt vállalta, hogy tőkeemelést fog végrehajtani 500 millió forintos értékben.

Bár akkor az önkormányzat megmentőként ünnepelte Najarit, egy évvel később, 2014-ben már azért indítottak pert, mert szerintük Najari nem teljesítette a vállalt tőkeemelést (mivel egy hajmáskéri műemlék víztornyot és az azt körülvevő telket apportálta be 300 milliós értékben, amit a kisebbségi tulajdonos önkormányzat vitatott), ám végül a hosszas pereskedés Najariék győzelmével ért véget 2019-ben.

Ezen kívül 2014-es történet volt az, hogy Najari felesége, Cséplő Petra (a cég igazgatóságának elnöke) levédette a saját cége, a Swiss Art Kft. nevében az Európai Unióban a Zsolnay márkanevet, emiatt feljelentés is történt hűtlen kezelés miatt, végül a védjegy átkerült a Zsolnay Porcelánmanufaktúrára. 

2016-ban viszont a kormány nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségűnek nyilvánította a gyárat (mint később kiderült, Páva Zsolt akkori polgármester indítványozta ezt), amiről a többségi tulajdonost elfelejtették értesíteni, miközben már folyt egy nyomozás költségvetési csalás és más bűncselekmények gyanújával a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részéről, május végén az árukeszlétet is lefoglalták, ami érzékenyen érintette a céget. 2016 nyarának elején aztán a fideszes vezetésű városvezetés hirtelen előállt a Ledina Kerámia Kft-vel, amibe szinte egyszerre ment át a Zsolnay-gyár száznál több munkavállalója.

Mindeközben az erősen kormányközelinek mondható West Hungária Bau-csoport egyik cége  megvásárolta a Zsolnay hiteltartozását - miután a hitelt a Magyar Fejlesztési Bank 2016. május közepén felmondta -, ám a gyorsan kialakuló Zsolnay-Ledina háborúba végül nem folytak bele, hanem kihátráltak az ügyből. 

Többek között ez azért is történt, mert Najari kifizette a Zsolnay tartozását a WHB-nak, így a pécsi önkormányzat 2016. nyarának végén eladta a Ledina Kerámiát az akkor még a város ügyvédjeként funkcionáló Szabó Iván egy ismerősének, aztán a cég több részre vált, tulajdonoscserék is történtek, majd több évnyi kínlódás után mindegyik utódcéget elérte a felszámolás. (A legutolsó tulajdonos ellen pedig más ügyek miatt nemzetközi elfogatóparancs van érvényben - a szerk.)

Az odakerült munkavállalók közül sokan visszamentek a Zsolnayba dolgozni, sokak ellen kártérítési pert indított a Porcelánmanufaktúra, amit végül is megnyert, a volt dolgozóknak milliós kártérítést kellett fizetni a cég felé. Mindezek mellett Najari négy értékes pécsi ingatlan jelzálogjogát is megszerezte, mikor a WHB-tól megvette a hitelkövetelést. 

2020 elején derült ki az, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő bejelentkezett egy 140 milliós elmaradt kötbér miatt az új pécsi városvezetéshez (úgy, hogy először már 2016-ban jelezték, hogy kellene az akkor még alacsonyabb összegű kötbér). A kötbér egy 2005-ös kormányrendelet miatt volt lehetséges, a lényege pedig az volt, hogy a pécsi önkormányzatnak kötbért kell fizetnie, ha éves szinten nem haladja meg a 800 milliós szintet a tradicionális Zsolnay-termékek eladásából az árbevétel. Ezt anno az önkormányzat áthárította Najarira, ám Najariék ennek jogossága ellen mindvégig tiltakoztak.

Ennyi előzmény (illetve a cikkben nem részletezett mellékszálak, mint a kisrészvényesek és a Zsolnay-örökösök, valamint a többségi tulajdonos közti csörték) után jutott el odáig a történet, hogy 2020. februárjának elején a pécsi Fidesz aggódni kezdett a márkanév és a védjegy felhasználása miatt, Péterffy Attila független polgármester pedig felkérte a Zsolnay-gyár többségi tulajdonosát, hogy a soron következő közgyűlésen erről az ügyről ne döntsenek, mert a városvezetés még tájékozódni akar a kérdésben. Azóta kiderült, egyelőre annyi biztos, hogy a Zsolnay Porcelánmanufaktúra sajátmárkás kávét kíván a piacra dobni.

Forrás: Pécsi STOP