Hoppál doktor megtanítja nekünk az "internetet" - I. fejezet
A hazai média jelentős részét az elmúlt tizenhat évben elfoglaló, felvásárló és propagandaüzemmódba állító Fidesz egyik képviselője most arról panaszkodik, hogy a Facebookon „a Tisza Párt bejegyzései magas számokat produkálnak”, miközben a fideszes „véleményvezérek eléréseit” – állítása szerint – „szisztematikusan korlátozzák”.
A drámai fejlemény a City7 nevű kormánypárti lap címlapján csúcsosodott ki, ahol Hoppál Péter arcképe mellett a súlyos üzenet olvasható: „Hoppálnak elege van a baloldali cenzúrából.” A fotón egy kisebb, de annál költőibb cím is helyet kapott: „A közösségi oldal nem ártatlan hely.”
Ember legyen a talpán, aki ebből elsőre kibogozza, pontosan mi is történik. Vajon miféle baloldali cenzúráról beszél a NER egyik politikusa, miközben a kormányközeli médiabirodalom évek óta példátlan fölénnyel uralja a hazai nyilvánosság jelentős részét, és a közmédiát is sikerült pártmédiává nemesíteni?
A címlaphoz tartozó írás rövid, de annál hangosabb. A cikk felidézi Hoppál egyik Facebook-posztját, amelyben a politikus nem kevesebbet állít, mint hogy a Facebookot működtető Meta Platforms és a Tisza Párt összefonódva, összefogva korlátozza a jobboldali tartalmakat.
A bizonyíték? Nos, az valóban megdöbbentő. A Tisza egyik európai parlamenti képviselője, Dávid Dóra – aki történetesen pécsi születésű – korábban a Meta jogtanácsosaként dolgozott Londonban. Ennyi. Az állítás logikája tehát nagyjából így fest: ha valaki dolgozott egy globális techcégnél, majd évekkel később politikai szerepet vállal, akkor az adott multinacionális vállalat algoritmusai szükségszerűen a pártpolitikai érdekek szolgálatába állnak. Világos. Szinte tankönyvi.
A cikk végén a valódi dráma is kibontakozik: Dávid Dóra a Metánál „kiállt az úgynevezett tényellenőrök alkalmazása mellett”. Nos, igen. A tényellenőrzés. Egy olyan közegben, ahol a „vélemény” és a „valóság” közötti határvonal régóta rugalmasan kezelhető, ez valóban provokatív álláspontnak hathat. A tényekkel hadilábon állók számára a fact-checking kétségkívül megbocsáthatatlan túlkapás.
Így jutottunk el oda, hogy a több ezer médiumot és felületet maga mögött tudó kormánypárt egyik képviselője a Facebook algoritmusai ellen hirdet szabadságharcot. A „baloldali cenzúra” pedig ebben az értelmezésben nem más, mint az a jelenség, amikor a politikai versenytárs bejegyzései néha több lájkot kapnak.
A közösségi oldal valóban nem ártatlan hely. Ott ugyanis – minden túlzás nélkül – néha még a felhasználók is beleszólhatnak abba, mit olvasnak. És ez, lássuk be, egy központosított médiarendszerhez szokott politikai kultúrában valóban zavarba ejtő tud lenni.
Forrás: PécsMa
