Mutatjuk, miért van embertelen tanárhiány
Mert embertelen lett a pedagóguspálya. 147 településen keresnek tanítókat vagy tanárokat. Nálunk most három baranyai pedagógus mesél arról, mi van a háttérben, illetve min mennek át a tanárok, akik közül sokan úgy várják a nyugdíjat, mint a megváltást.
Legutóbb a 24.hu cikkezett arról, hogy micsoda tanárhiány van, bármit is állítson az EMMI vezetője vagy államtitkára. A cikk szerint 147 településen keresnek tanítókat vagy tanárokat.
„A kormány is csak nyúzza a tanárokat”
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének pécsi ügyvivője szerint mindez nem nagy meglepetés. Mint mondja, a kormány egyetlen lépést nem tett az országszerte egyre súlyosabb pedagógushiány enyhítésére.
„Az illetmények alapja még mindig a 2014-es minimálbér szintjén van, a pedagógusokat továbbra is nyúzzák a valós teljesítményeket nem tükröző, értelmetlen adminisztrációs terhet okozó minősítéssel, önértékeléssel. Az intézmények felett még mindig ott terpeszkedik a helyi problémákat kezelni képtelen, felső utasításokat közvetítő állami munkáltató. Még mindig halljuk a kollégáktól, hogy ha valaki távozik, a tanítási óráit szétosztják a többiek között, a túlmunkát nem fizetik ki” |
– így a pécsi pedagógus.
Nagy szerint a nyugdíjasok foglalkoztatása ügyében sem történt semmi. Nem törölte el az Országgyűlés a nyugdíjtörvénynek azt a rendelkezését, amely miatt közalkalmazotti jogviszony létesítése esetén a nyugdíjas nyugellátását szüneteltetni kell, és nem vonta vissza a kormány azt a határozatot, amelyre hivatkozva az öregségi nyugdíjkorhatárt elért pedagógus távozása esetén az álláshelyét a fenntartó elvonja.
„Lasszóval kellett napközist fogni”
Az alábbi keresetlen szavak egy másik pécsi tanártól származnak:
„Nálunk az első félévben tanítóból volt hiány, agyon helyettesítettük magunkat. Enyhén szólva nem volt túljelentkezés a két napközis helyre, hanem lasszóval kellett fogni, és örültünk, hogy jelentkezett egyáltalán valaki. Városi iskoláról van szó, tehát nagyon nem igaz, amit az államtitkárok mondanak, hogy esetleg néhány kistelepülésen van tanárhiány. Arról nem is beszélve, hogy csaknem mindenki heti 26 órára, tehát a maximumra van tanórákkal „feltöltve”. Tudni kell, hogy ha nő a tanítási órák száma, a munka mennyisége a tanóratöbbletnél jóval több, mivel nő a tanulók létszáma, akikkel külön is foglalkozni kell, de az adminisztráció is.” |
„Ez embertelen terhelés!”
Nem jobb a helyzet a kisebb városokban sem, alább egy baranyai kisváros tanára panaszkodik – szándékosan nem tüntetjük fel a település nevét:
„Nálunk nincs elegendő matematika szakos. Aki a második félévtől visszajön, 5 km-re lakik a leendő munkahelyétől. Ahonnan eljön ott kevesebb lesz a matekos (valahogy megoldják), de nem lesz fizikásuk. A két igazgató megegyezett, hogy egy félévig heti egyszer visszamegy és megtartja az összes fizikaórát. Négy napon nálunk további 26 órában matekot tanít. Ez embertelen terhelés! Hiányzik egy állandó angolos. Ezeket az órákat egy szakos kollega óraadóként látja el egy közeli faluból. Jövőre heten mennek nyugdíjba, főleg tanítók. Remélhetőleg másfél év múlva én is nyugdíjba megyek. Nincs rajtam kívül kémia szakos. A fiatal biológiás kolleganő elvégezné a kémia szakot, de horribilis a tandíj. Egy kolleganő idős édesanyjával volt otthon több hétig az év végén. A másik magyaros helyettesítette, és még szó sem volt a túlórák kifizetéséről.” |
Van még kérdés?