Nemcsak a föld alatt hagytak nyomot: Pécs a bányászokra emlékezett
Vasárnap délután az Ágoston téri bányászemlékműnél tartottak megemlékezést a pécsi bányászat egykori dolgozóinak tiszteletére. A rendezvényen volt bányászok, hozzátartozók, pécsiek, önkormányzati és országgyűlési képviselők, valamint a város vezetői emlékeztek a bányászhagyományokra és azokra is, akik munkájuk közben vesztették életüket.
Pécs történetében hosszú évtizedeken keresztül meghatározó szerepet töltött be a bányászat. A vasárnapi megemlékezés résztvevői ennek a korszaknak az öröksége előtt hajtottak fejet, miközben az egykori bányászokra és a munka áldozataira is megemlékeztek. A hétvégén a város több pontján is rendeztek hasonló eseményeket.
Az Ágoston téren megtartott ünnepségen jelen volt Péterffy Attila polgármester, dr. Lovász István jegyző, valamint Pécs országgyűlési képviselői, dr. Ruzsa Diána és dr. Kovács Áron.
Egy várost formált át a bányászat
A megemlékezésen elsőként Péterffy Attila szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy a pécsi bányászatot nem lehet egyszerűen egy lezárt ipartörténeti fejezetként kezelni, hiszen annak hatása a város mai arculatában és közösségeiben is jelen van.
A bányák működése jelentősen átalakította Pécset: új családok érkeztek a városba, városrészek fejlődtek ki, és olyan közösségek alakultak, amelyek generációkon keresztül őrizték a bányászathoz kapcsolódó hagyományokat.
A polgármester a bányászok jól ismert köszöntését, a „Jó szerencsét!”-et is más szemszögből idézte fel. A föld mélyén ugyanis önmagában a szerencse kevés lett volna: szükség volt szakmai tudásra, tapasztalatra, fegyelemre és mindenekelőtt arra, hogy a bányászok megbízzanak egymásban.
Ez a bajtársiasság Péterffy szerint ma is fontos tanulságot hordoz. Egy város működése és fejlődése ugyanis ugyanúgy közös teljesítmény, mint egykor a bányában végzett munka: egymás munkájára támaszkodva lehet biztonságot és eredményeket teremteni.
A polgármester hangsúlyozta azt is, hogy bár a pécsi bányák bezárásával egy meghatározó korszak véget ért, annak eredményei nem tűntek el egyik napról a másikra. A város azóta jelentősen átalakult, megváltoztak a munkalehetőségek és az előttünk álló kihívások is, de Pécs jelenét és jövőjét azokból az értékekből is építi, amelyeket a korábbi generációk hoztak létre.
A helytállás volt a bányászok egyik legfontosabb öröksége
A rendezvényen ezt követően dr. Kovács Áron országgyűlési képviselő mondott beszédet. Ő a bányászok örökségét elsősorban a helytállás fogalmán keresztül mutatta be.
Mint elhangzott, amikor egy bányász leszállt a mélybe, nem csupán saját munkájáért vállalt felelősséget. Munkája összekapcsolódott családjának megélhetésével, társainak biztonságával és a tágabb közösség életével is. A föld alatt ezért különös jelentősége volt a bizalomnak, a segítségnyújtásnak és annak, hogy a munkatársak számíthattak egymásra.
A képviselő megemlékezett azokról is, akik számára egy munkanap tragikus módon az utolsó lett. Külön kitért a csertői tragédia áldozataira, valamint mindazokra a bányászokra, akik munkájuk közben vesztették életüket.
Beszédében arra is kitért, hogy egy elhunyt bányász emléke nem csupán egyetlen ember története: egy család, egy közösség és Pécs történetének is része marad.
A bányászok öröksége ráadásul nem merül ki abban, amit a föld mélyéről a felszínre hoztak. Munkájuk nyomán otthonok, családok és közösségek is létrejöttek, amelyek hozzájárultak Pécs fejlődéséhez. Ennek az örökségnek a megőrzése és továbbadása így a következő generációk feladata is.
Az ünnepi beszédeket követően a megemlékezők koszorúk elhelyezésével rótták le tiszteletüket a pécsi bányászat egykori dolgozói, a bányászhagyományok őrzői és a munkájuk során életüket vesztett bányászok előtt.
Fotók: PécsMa
