Pécsre is elért a rendszerváltásról szóló kormánybarát tablókiállítás

Január 10-én 17 órakor nyitották meg a Csontváry Múzeumban azt a tablókiállítást, mely a 30 évvel ezelőtt történt rendszerváltást állította a központba (az előtte lévő 44 évet is felvillantva, és nemcsak Magyarországra, de más volt szocialista államokra is kitérve). A kiállítás a "30 éve szabadon" Emlékbizottság megbízásából jött létre, és január 10. és 26. között keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között lehet megtekinteni.

A megnyitón a pécsi önkormányzat részéről Horváth Tamás (Mindenki Pécsért - Öt Torony - Párbeszéd frakció), a kulturális bizottság elnöke szólalt fel, aki elmondta, furcsa látni azt a tablókon, amiket ő és kortársai fiatalként éltek át. Mint mondta, több, a 89-es rendszerváltás előtti tüntetésen is részt vett ő és még sokan mások Pécsről, és bizony előfordult olyan, hogy a Mecsek expresszt Siófok felé térítette el a hatalom, hogy a baranyai megyeszékhelyről a fővárosba igyekvő fiatalok késve, vagy egyáltalán ne érjenek oda az épp adott demonstrációra. A kulturális bizottság elnöke finom kritikát is megfogalmazott, amikor azt mondta, hogy ő néhol másra helyezte volna a hangsúlyt, de szerinte az ifjúságnak jó kiindulópontot jelenthet a kiállítás.

A Terror Háza Múzeum részéről Balogh Gábor történész tartott rövidre fogott előadást, melyben a rendszerváltáshoz vezető út nemzetközi kitekintése dominált inkább. Szó esett a Szovjetunióról és az USA-ról, peresztrájkáról és glasznosztyról, Gorbacsovról és Reaganről, illetve a kommunista uralom alatt álló európai államokban történt felkelésekről, forradalmakról (1953: Kelet-Berlin és Plzen; 1956: Poznan és Budapest; 1968: Csehszlovákia; 1981: lengyel Szolidaritás). A csernobili atomerőmű-baleset is előkerült, a történész elmondta, a baleset előtt még Vlagyimir Iljics Uljanov-erőműről írtak a lapok (ez Lenin polgári neve - a szerk.), a robbanás után viszont csak csernobili atomerőműként hivatkoztak a létesítményre. De a szovjet Kino együttes egyik dalszövege is előkerült, mint ahogy a szovjetek afganisztáni háborúja is.

Balogh Gábor a nemzetközi kitérő után a magyar helyzetet is fölemlegette, mint mondta, Antall József későbbi miniszterelnök jól látta, hogy a szovjet hadsereg magyarországi jelenléte olyan tényező, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni, és ezzel együtt kellett törekedni a szocialista államberendezkedés lebontására.

A bevezető beszédek után Csépai Eszter színművész tartott zenés előadást, melyben a történelmi tények elmondása mellett Illyés Gyula (Egy mondat a zsarnoksárgól), Faludy György (Zsuzsának a tömlöcből), Petri György (A kis októberi forradalom 24. évfordulójára) versei mellett Cseh Tamás-dalok hangzottak el.

Míg a felszólalók a történelmi tényeket figyelembe véve beszéltek a rendszerváltásról és az ahhoz vezető útról, addig a tablókiállításról ezt már nem lehet elmondani.

Ezek a tablók ugyanis ugyanazok, amik 2019 nyarán a Terror Háza Múzeum előtt voltak láthatóak,  amelynek kapcsán a 444 már akkor jelezte, hogy néhol bizony elég nagy csúsztatásokat sikerült fölvinni a táblákra, amik leginkább azt a narratívát próbálták erősíteni, hogy a rendszerváltás nem jött volna létre a Fidesz nélkül, és abban kulcsfontosságú szerepe volt Orbán Viktornak (noha ez így ebben a formában nem igaz, hiszen a folyamatban a demokratikus ellenzék teljes spektruma az MDF-től az SZDSZ-ig részt vállalt).

Emellett több tablón is keverednek a korszakok, így például a Rákosi-korról szóló egyik tablón egy 1980-ból származó államvédelmis dokumentum képe is felkerült.

A rendszerváltásról szóló - amúgy valami érdekes módon narancssárgára színezett - tablón ez olvasható:

"Vannak pillanatok, amelyek beleégnek egy nemzet emlékezetébe. Ilyen volt 1989. július 16-a, amikor Budapesten több százezer ember gyűlt össze a Hősök terén, hogy részt vegyen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökének, Nagy Imrének és társainak újratemetésén. A búcsúszertartást a rádión és a televíziókészülékek előtt további milliók követték figyelemmel egész Magyarországon.

Ekkor hangzott el Orbán Viktor beszéde, amelyben a fiatal politikus szabad választásokat és a szovjet hadsereg azonnali kivonását követelte. Jelképesen ez a nap tekinthető a szabad és független Magyarország születésnapjának."

Tudvalévő tény, hogy a szovjet csapatok kivonását már 1989. március 15-én is követelte a demokratikus ellenzék (amely nincs említve a tablókon, holott a 70-es évektől már láthatóak voltak, a különféle szamizdat-kiadványaikkal - mint a Beszélő folyóirat - pedig a második nyilvánosságot is kiépítették), a Magyar Televízió Szabadság téri székháza előtt Cserhalmi György színész olvasta fel az aktualizált 12 pontot, amelynek 9. pontja így szólt:

"Semleges, független Magyarországot. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről! Töröljék a magyar ünnepek sorából november hetedikét!"

Szóval ez már elég nagy ferdítés, ahogy erre a tavalyi nyáron Ungváry Krisztián történész is felhívta a figyelmet egy interjúban, amelyben arra is kitért, hogy '89. áprilisában már elindultak a részleges szovjet csapatkivonások Magyarországról.

Mint ahogy az is eléggé arcpirító a demokratikus ellenzékkel szemben, hogy helyettük Fürjes Balázs kiemelt kormányzati beruházásokért felelős kormánybiztos egy mondata van fenn idézetként a tablón - aki akkor 17 éves volt -, holott lehetett volna találni az akkori eseményekben jóval nagyobb szerepet játszóktól is megnyilatkozásokat szép számmal.

Summa summárum: nem ebből a kiállításból lehet a rendszerváltás és az odáig ezető út történetét elsajátítani.

Szerző: V.G.