„Semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó Fidesz-propagandát írni” – saját intézménye működéséről beszélt egy MCC-kutató
Nyilvánosan beszélt a Mathias Corvinus Collegium (MCC) belső működéséről Alkonyi Zalán, az intézmény jelenlegi munkatársa és Oroszország-kutatója, aki súlyos állításokat fogalmazott meg arról, milyen politikai nyomás nehezedik a szervezet egyes dolgozóira és hallgatóira.
Alkonyi videóban állt ki a nyilvánosság elé, és arról beszélt, hogy a kampány utolsó hónapjaiban több irányból is arra próbálták rávenni, hogy a Fidesz érdekeit szolgáló, propagandisztikus tartalmakat írjon. Mint fogalmazott: nehezen érthető, hogyan fordulhat elő mindez egy olyan intézményben, amely saját magát pártsemleges szervezetként határozza meg.
A kutató megszólalása azért is figyelemre méltó, mert korábban sem rejtette véka alá a politikai álláspontját: több alkalommal bírálta a magyar kormány oroszbarát politikáját, a választásokkal kapcsolatban pedig korábban arról írt, hogy az orosz beavatkozás mértéke és kifinomultsága példátlan az Európai Unión belül.
A videóban Alkonyi egy konkrét esetről is beszámolt. Elmondása szerint volt olyan MCC-s kutató, akit azért bocsátottak el, mert nem volt hajlandó lejárató cikket írni Ruszin-Szendi Romoluszról, a Magyar Honvédség egykori vezérkari főnökéről, aki ma a Tisza Párt biztonságpolitikai szakértőjeként és egyéni képviselőjelöltjeként szerepel. Alkonyi megjegyezte: Ruszin-Szendi korábban az MCC-ben is tanított, ami szerinte különösen beszédes az intézmény belső működéséről.
A kutató szerint a probléma nem pusztán az, hogy a szervezet vezetésében politikai szereplők is megjelennek, vagy hogy az MCC működése erősen át van itatva ideológiai szempontokkal. Szerinte ennél jóval súlyosabb, hogy közalkalmazottakat, alapítványi dolgozókat és ösztöndíjprogramok résztvevőit is olyan politikai rendezvényekhez próbálják kötni, amelyeknek semmi közük nem lenne egy elvileg független oktatási és tehetséggondozó intézmény feladatához.
Állítása szerint az intézmény részéről nyomás nehezedik a dolgozókra még abban a kérdésben is, hogy kire szavaznak majd április 12-én. Alkonyi úgy látja, az MCC-nek kifejezetten jót tenne egy olyan átalakítás vagy kormányzati reform, amely valóban leválasztaná a napi pártpolitikáról, és visszaterelné az intézményt arra a pályára, amelyet hivatalosan is képviselni próbál.
A nyilvános megszólalását azzal indokolta, hogy nem tartja tovább vállalhatónak azt a politikai befolyást, amely szerinte ma az intézet működését áthatja. Úgy fogalmazott: ha az MCC főigazgatója és a kuratórium elnöke nyíltan kampányolhat a kormánypárt mellett, akkor neki is joga van nyíltan beszélni arról, mit tapasztal belülről.
Alkonyi Zalán szerint az elmúlt időszak egyik legfontosabb felismerése az volt számára, hogy senki sem immunis a propagandára. Azt mondta, nem akarja utólag úgy beállítani, mintha naiv lett volna: pontosan tudta, milyen közegbe érkezik, amikor az MCC-hez csatlakozott. Arra azonban – állítása szerint – még ő sem számított, hogy ez a működés ilyen intenzív és ilyen nyílt formát ölthet.
A kutató megszólalása újabb kényes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy hol húzódik a határ egy állami vagy közpénzből fenntartott, magát szakmainak és pártpolitikától függetlennek mondó intézmény működése, illetve a nyílt politikai lojalitás elvárása között. Az ügy különösen érzékeny lehet egy választási kampány hajrájában, amikor minden olyan állítás, amely intézményes politikai nyomásgyakorlásra utal, jóval túlmutat az adott szervezet belső konfliktusain.
Forrás: 24.hu
