Szakpszichológus: segíthet, ha panaszkodunk

koronavírus-járvány miatti szokatlan körülmények mindegyik korosztályt érinti. Lehetnek olyan csoportok, akiket mégsem, vagy könnyebben veszik az előállt helyzet akadályait?

A koronavírus mostanra valószínűleg mindenkinek a mindennapi életére is közvetlen hatással van, beleértve a lelki egészségünket is. A kutatások alapján általában azok az események váltják ki a legerősebb distresszt (rossz, negatív stressz), melyek bizonytalanok, újszerűek vagy amelyekkel kapcsolatban az az érzésünk, hogy nem tudjuk irányítani. Az aktuális helyzetre, a vírussal való megküzdésre mindhárom tényező igaz.

A szorongás, a félelem, bizonytalanság, tehetetlenség, a jövő miatti aggódás – valószínűleg így vagy úgy mindenkit érintenek és teljesen normálisak. Kevésbé a kor, inkább a megküzdési stratégiáink és érzelemszabályozási készségeink azok, amelyek befolyásolhatják azt, hogy hogyan éljük meg ezt a bizonytalan helyzetet. Ez azért is lehet fontos, mert a gyerekek, akár még a pre-verbális korban, azaz a beszéd megjelenése előtt is átélhetik ezt a szorongást a szülők, gondozók érzelmein keresztül.

Ugyan a fiatalabb generációra fizikálisan kevésbé veszélyes a vírus, a szeretteik, szüleik elvesztésétől való félelem, a mindennapok átrendeződése és a jövőtől való szorongás az érzelmeiket és kapcsolataikat ugyanúgy „megfertőzheti”.

A bezártság, a karantén kis- és nagycsaládokat egyaránt érint. A konfliktushelyzetek kialakulását hogyan lehet kivédeni?

Leginkább az segít, ha a tevékenységeinket közösen megtervezzük. Az is jól ismert jelenség, hogy önmagában a hosszan tartó összezártság is egy erős stresszforrás lehet. Merjünk segítséget és támogatást kérni a másiktól, legyen szó bevásárlásról vagy érzelmi támogatásról. Jelöljünk ki minden nap önmagunk és egymás számára 10-20 perc „panaszidőt”, amikor átadjuk magunkat az aggodalmainknak. Aztán minden este gondoljuk át és akár írjuk is le, hogy – mindezek ellenére – „mi sikerült ma jól.

Nagyon sok ember munka nélkül maradt, ez mennyire fokozhatja a konfliktusok kialakulását a családokban?

Valóban, az összezártság mellett természetesen az egzisztenciális fenyegetettség is komoly stresszforrás lehet ezekben a családokban. Ezekben az esetekben a legfontosabb, amit tehetnek az a társas támogatás keresése és nyújtása. A család más tagjai, a barátokon és (volt) munkatársak komoly segítséget jelenthetnek ebben a helyzetben. Nem csak azért, mert így olyan fórumokat találhatnak, ahol felléphetnek a saját érdekeik védelmében, de pszichés egészség szempontjából is védőfaktort jelentenek.

Nem látjuk a végét  a járványnak. Mentálisan lehet készülni egy esetleges hosszú ideig tartó bezártságra?

Fontos tudatosítanunk magunkban: még egy ilyen komoly, az egész társadalmat érintő krízis sem kell, hogy az kizárólag negatív pszichés kimenetellel végződjön. A krízis ugyanis ‒ életünk szükségszerű velejárójaként ‒ személyiségünk fejlődésének hajtóereje lehet.

Az új feladatok igényelte megküzdés során folyamatos érésen és fejlődésen megyünk keresztül, mely a személyiség erősödésének és magasabb szintű újraszerveződésének lehetőségét is magában rejti. Az kizárólag rajtunk múlik, hogy aktív és egészséges megküzdési módok lesznek. Azt jelenti, hogy a krízishelyzet egyaránt magában hordozza a pozitív kimenetel, a megújulás, valamint a negatív irányú változás lehetőségét is.

Szerző: Szabó Ferenc