A Szentlőrinc labdarúgócsapata fordulóról fordulóra hozza a meglepetéseket

2021. október 30. 14:03 2021. okt. 30. 14:03

Fekete Tivadar éveken keresztül lépegetett egyre feljebb a futballszakmai ranglétrán. Pécsett a PVSK színeiben megfordult a másod- és harmadosztályban is labdarúgóként, majd játékoskarrierjét követően edzőként dolgozott Pécsett és Budapesten is. A fiatal sportszakmai vezetők táborába tartozik még mindig, de már így is sikerekben gazdag múltja van. A Szentlőrinci NB II-es labdarugócsapat szakmai vezetőjével, Fekete Tivadarral beszélgettünk.

- Kérem, emeljen ki pár jelentős eredményt az Ön mögött álló évekből!

- Hála istennek több sikerben volt részem, mint kudarcban. Már edzőként is igyekeztem olyan szakember lenni, aki folyamatosan plusz energiát fordít önmaga és csapata tökéletesítésére. Minden egyesületnél, ahol megfordultam, többnyire csak pozitív élményekkel gazdagodtam. Nevelőklubomnál, a PVSK-nál kezdtem edzőként dolgozni. Jó néhány játékos képzésében vettem részt nevelőedzőként itt, akik később nem csak az utánpótlásválogatottban, hanem a nagyválogatottban is bemutatkoztak, gondolok Nagy Dominikra és Pávkovics Bencére. Ugyancsak meg kell említenem Gránicz Patrikot és Havas Attilát is, akik most már stabil NB II-es játékosnak számítanak, Nagy Barnabás pedig az NB I-ben bizonyít jelenleg. Figyelembe véve, hogy a PVSK jelenleg nem a legszebb napjait éli, hatalmas eredménynek tartom, hogy ilyen játékosok karrierútjában meghatározó szerepet tölthettem be. A PVSK-tól aztán a PMFC-hez kerültem, ahol már nagypályás korosztállyal kezdtem edzői feladatköröm, később pedig az akkori NB I-es csapat II. alakulatát edzettem az NB III-ban a PMFC-nél. Akkoriban is több játékossal dolgoztam együtt, akik később az NB I-ben is bemutatkoztak. Ezután jött a Ferencvárostól egy megkeresés, Magyarország legnépszerűbb és egyben legeredményesebb csapata hívott, hatalmas sikernek tartom, hogy ezt elértem a PVSK-tól indulva. A Fradinál előbb az U-16-nak, a későbbiekben pedig az U-17-nek voltam a vezetőedzője három sikeres esztendőn át, szép eredményeim voltak a csapatokkal. Első évemben például megnyertük a bajnokságot, amely azért volt különösen jó érzés, mert akkor már csaknem tíz éve nem tudott a Fradi egyetlen nagypályás utánpótláscsapata sem bajnoki címet elhódítani. Van tehát mit sorolnom, mégis igazi sikernek azt tartom utánpótlásban töltött éveim alatt, hogy olyan játékosok fejlődésében nyújthattam szakmai segítséget, mint Nagy Dominik, Pávkovics Bence, Gránicz Patrik, Havas Attila és Nagy Barnabás, valamint a Fradinál Deutsch László, Csonka András és Bese Balázs. A Ferencvárostól való távozásomat követően megkeresett a Szentlőrinc, hogy töltsem be a sportszakmai igazgatói posztot. Megtisztelő új kihívás volt egy kisebb klubot teljes egészében összefogni szakmailag, vezetni, koordinálni. Külön öröm számomra, hogy a klubtörténet legnagyobb sikerének szereplője lehetek, mert mérföldkövet jelentő első évünk után most már második szezonunkat töltjük az NB II-ben. Dolgozunk rajta, hogy a jövőben már ne csak a bennmaradás legyen a cél, hanem stabil középcsapatként tekintsenek ránk ebben az osztályban. És ha ez is sikerül, legközelebb egy ugyanilyen kérdésre még a jelenleginél is szebb választ adhatok!

- A tanulás érdekében több élcsapatnál megfordult tudásbővítési szándékkal. Melyik klubnál lehetett a legtöbbet tanulni?

- Mindenhol tanultam valamit, ahol jártam, nem tennék különbséget. Magyarországról indulva főleg nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a lehető legtöbb helyről merítsünk. Ugyanakkor az is nagyon fontos, és ezt sokan elfelejtik, hogy nem egy az egyben a másolás kell célja legyen egy szakvezetőnek, amikor külföldről vesz át valamit. Nem lecserélni kell saját kultúránkat és hitvallásunkat, hanem bővíteni a máshonnan hozott tudással. Voltam Lengyelországban a Legia Varsónál, Spanyolországban a Barcelonánál és a Real Madridnál, Görögországban a Panathinaikosznál, valamint Olaszországban is több klub munkájába betekinthettem. Az utak mögött persze rengeteg proaktivitás van, anélkül nincs érdemi fejlődés.

- A Szentlörinc labdarúgócsapata a költségvetése alapján az NB II-es mezőny második feléhez tartozik, ennek ellenére ütőképes csapatuk van. Minek köszönhetően emelkednek idén több olyan csapat fölé is, amelyek költségvetést nézve épp Önök felett állnak papíron?

- Nemhogy a mezőny második felében, a teljes húsz fős mezőnyben mi vagyunk az utolsók. Többösszetevős, hogy miért fejlődtünk nagyot az idei szezonra. Ennél a klubnál mindenkiben ott a vágy és a cselekvőkészség, hogy megmutathassa magát, ambiciózus stábjaink vannak és ugyancsak ambiciózus karakterű játékosokkal vagyunk hajlandóak együtt dolgozni – ez rendkívül fontos az eredményesség szempontjából. Egyre jobban működő rendszert alkotunk, mindenki tudja a helyét és a feladatát klubunknál, amely a gördülékeny mindennapi munkához nélkülözhetetlen tényező. Persze, lesz még hova fejlődnünk a jövőben, mindig magasabbra kell tenni a lécet, s például infrastrukturális téren hatalmas az elmaradásunk a teljes mezőnyt nézve, mely sok problémát okoz. Pályafelújítás zajlik nálunk jó ideje, így az olyan kérdések is nehezítik a dolgunkat, hogy hol eddzünk, hol öltözzünk, nem beszélve arról, hogy hazai mérkőzéseinket sem otthon, Szentlőrincen vívjuk, hanem Kaposváron lépünk pályára. Igyekszünk hatékonyan és sokat fejlődni, a problémáinkat a lehető legjobban menedzselni, hogy mindenki a saját feladatára koncentráljon, az itt dolgozóknak, a stábtagjainknak és a labdarúgóinknak lehetővé tenni, hogy csakis a munkájukra kelljen fókuszálniuk, így azt a legjobb minőségben végezzék. Minden bizonnyal egyre többen látják, hogy sikerorientáltak vagyunk, bízunk abban is, hogy előbb-utóbb a támogatók is több potenciált látnak bennünk!  

- Csapatuk a Szombathely és a Kecskemét társaságában mindösszesen csak egyetlen vereséggel várják a vasárnapi, 14. fordulót. Az eddigi eredmények a 2021-2022. évi bajnokságban azt igazolják, hogy a védekezés beérett. A támadójátékra se lehet panasz, mert volt olyan mérkőzés, például a III. Ker. TVE ellen, ahol négy gólt rúgtak. Napjainkban mire van szükség, hogy a sikersorozat minél később szakadjon meg?

- Ha az a koncentráció marad, amely idén jellemez minket, nem lesz gond. Sokan azt mondták velünk kapcsolatban a szezon előtt, hogy ez, a második év lesz igazán nehéz. Én úgy gondoltam, hogy épp ellenkezőleg, mert az első évünkben nagy tiszteletet vívtunk ki magunknak a bennmaradással kisklubként, markánsan felraktuk magunkat a térképre. Már a nyári tárgyalások alkalmával is éreztem, hogy mindenki máshogy áll hozzánk, az első NB II-es szezonunkban nehezebb volt meggyőzni kiszemeltjeinket, hogy hozzánk igazoljanak, és több is volt a szkeptikusunk, amelyből persze a mögöttünk lévő átigazolási időszakban is maradt, de már nagyobb a hitele ennek a klubnak ebben az osztályban, mint korábban. Idén ősszel pedig ezt is csak fokozni tudjuk, az utóbbi időben is tapasztalom, hogy egyre több játékos talál minket vonzóbbnak. Ebben az osztályban egy hajszál választja csak el a csapatokat egymástól sokszor nem csak a tabellán, de a mérkőzéseken is, a mi legfőbb dolgunk az, hogy úgy szerepeljünk, hogy az egész bajnokság folyamán saját kezünkben tartsuk a sorsunkat! 

- Ezúttal Ajkára utaznak, begyűjtik az idei ötödik győzelmet?

- Minden mérkőzésen a győzelem a cél, más nem is lehet. Az NB II-ben a legtöbb csapat nagyon defenzív, mi viszont már tavaly is támadószellemben léptünk pályára, így szaladtunk bele pár nagyobb arányú vereségbe is, de ez nem gond, mert valóban győzni megyünk ki a pályára. Idén még inkább támadó szelleműek vagyunk, de eredményesebbek is, mert érettebbek, stabilabbak lettünk, és minden poszton több tapasztalt labdarúgóval gyarapodtunk. Kapusposztra érkezett Prokop Rostislav, a védelem tengelyébe Tamás László, a középpályára Jancsó András, a támadószekciónk pedig Miroslav Grumic-csal gazdagodott. Még szép, hogy bízunk a három pont megszerzésében!

Szerző: Szabó Ferenc