Búcsú Baresitől, aki már életében is legenda volt

Vannak futballisták, akik trófeákat nyernek. Vannak, akik korszakokat határoznak meg. És vannak olyanok, akik maguk válnak a játék történelmének részévé. Franco Baresi az utóbbiak közé tartozott. Halálával nem csupán az AC Milan, hanem az egész futballvilág veszített el egy olyan alakot, akire generációk tekintettek példaképként.

Baresi teljes, húszéves profi pályafutását az AC Milan mezében töltötte. A piros-feketéknél 719 mérkőzésen lépett pályára, tizenöt éven át viselte a csapatkapitányi karszalagot, hat olasz bajnoki címet és három BEK-, illetve Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhetett. Olyan csapat vezére volt, amely a futball történetének egyik legmeghatározóbb együttese lett. Visszavonulása után a klub soha többet nem adta oda senkinek legendás 6-os mezszámát.

Az olasz válogatottal 1982-ben világbajnoki címet nyert, majd 1994-ben csapatkapitányként vezette hazáját a világbajnoki döntőig. Bár a finálé végül tizenegyesekkel elveszett, Baresi hősiessége örökre emlékezetes maradt: mindössze néhány héttel egy súlyos térdműtét után tért vissza, hogy pályára lépjen.

Franco Baresi azonban nemcsak a trófeái miatt vált halhatatlanná. Csendes tekintélye, kivételes játékintelligenciája és vezetői képessége tette a futball egyik legnagyobb alakjává. Nem a hangos gesztusokkal vagy a rivaldafénnyel hódított, hanem azzal, ahogyan olvasta a játékot, irányította társait, és ahogyan a védekezést valódi művészetté emelte.

Azok számára, akik látták játszani, Baresi sokkal több volt, mint egy kiváló középhátvéd. Egy korszakot testesített meg, amikor a klubhűség, a mez iránti alázat és a sportszerűség még a futball legfontosabb értékei közé tartoztak.

Búcsúzunk egy játékostól, akit nem lehetett nem szeretni, vagy tisztelni. Egy korszakos zsenitől, akiről a rivális csapatok szurkolói is csak szuperlatívuszokban tudtak beszélni.

Nyugodjon békében!