Gémes-Sarok Nikolett: "sajnálom, hogy így kellett befejeződnie az évadnak"
Senki nem mondhatja a pécsi kosárlabdázóra, Gémes-Sarok Nikolettre, hogy vándormadár. A 182 centi magas bedobó közel két évtizede a pécsi női kosárlabdát erősíti, játszott a MIZO-ban, a PEAC-ban és a PINKK-ben is. A PEAC-Pécs NB 1-es női kosárlabdacsapat kapitányával beszélgettünk a csonka bajnokságról és a jövőről.
Hogy összegeznéd az elmúlt szezont?
A végletek szezonját tudhatjuk magunk mögött, mondhatni drámai befejezéssel, nagyjából így tudnám jellemezni az idényt Nagyon hektikusan szerepeltünk, nyerhető mérkőzéseket veszítettünk el, ami rendkívül bosszantó volt. Ugyanakkor itthon képesek voltunk megszakítani a Sopron Basket több mint kétéves veretlenségi sorozatát, ami nagy löketet adott a jövőre nézve.
Elszenvedtünk jó pár sérülést is, ami szintén nehezítette a dolgunkat. Sajnálom, hogy így kellett befejeződnie az évadnak, pont, amikor a szezon lényegi részéhez érkeztünk, ahol magunknak is bizonyíthattunk volna, mert biztos vagyok benne, hogy többre lettünk volna képesek a rájátszásban.
Évek alatt sok külföldi és magyar játékos volt a csapattársad. Kikre és miért emlékszel vissza szívesen?
Nagyon sok szép emlékem van, de nem szeretnék kiemelni játékostársakat. Többekkel a mai napig is tartom a kapcsolatot. Persze, voltak jó és rossz dolgok egyaránt, boldog, önfeledt, sikerekkel teli pillanatok ugyanakkor nem egy konfliktus is zajlott a háttérben. Minden egyes csapattársamtól tanultam valamit és rengeteg szép élménnyel gazdagodtam eddigi pályafutásom során. Azt hozzá kell tennem, hogy soha nem a győzelmekből tanultuk a legtöbbet.
Ugyanezt mondhatjuk az edzőkről is? Sarok Niki volt az edzők kedvence?
Egy kicsit nevetnem kell ezen a kérdésen. Soha nem az motivált, hogy én bármelyik edző kedvence legyek. Nagyon sok magyar és külföldi trénerrel dolgoztam az évek során és úgy gondolom, hogy mindenkivel megtaláltam a közös hangot.
Hűséges játékos vagy, nem hagytad el Pécset. A PEAC és a PINKK játékosa voltál, a 3-4 es poszton játszol legtöbbet. Egy rutinos játékosnak lehet kedvenc posztja?
Igen, mindig is Pécsen játszottam, a legtöbben inkább kérdően néznek rám, hogy miért is nem mentem el és próbáltam ki magam máshol is.
Mindennek megvolt a maga oka, nagyon örülök, hogy még részese lehettem a MIZO Pécs szép éveinek, mesélem is mindig a fiataloknak, hogy milyen gyönyörű évek voltak és hogy mennyien szurkoltak nekünk.
A 2012-es szezontól a PINKK Pécsi 424-gyel rengeteg szép és sikeres, de mindenekelőtt harcos évek következtek, a nulláról építkezve nyertük meg a bajnoki címet 2014-ben. A PINKK-ben töltött hat évem alatt öt érmet nyertünk, rettentően emocionális évek voltak a városi helyzet miatt, emlékezetes marad minden pillanata.
A 2016/2017-es szezontól nem sikerült már eredményeket elérni egyik Pécsi csapatnak sem, olyannyira, hogy a 2017/2018-as szezonban egymás ellen játszottunk a hetedik helyért. Ekkor jött az együttműködés a két csapat között, azóta pedig a PEAC Pécs csapatában játszok.
Mindegyik csapatban az esetek nagy részében hármas poszton szerepeltem, az igazi négyeshez még nőni kellett volna kicsit.
Várhatóan szeptemberben vagy októberben beindul a 2020-2021 évi bajnokság. Milyen cél lebeg a szemed előtt?
Először is remélem, hogy minden rendben lesz és kezdetét veheti az új szezon. Szerintem már mindenki alig várja, hogy újra pályára léphessen, régen volt már az a március elejei utolsó mérkőzésünk.
A 2018/2019-es szezonban ugyan ott voltunk a legjobb négy kapujában, ami bizakodásra adott okot, de túl korán elhittük és a végén teljesen szétestünk. Az idei szezon pedig idő előtt lezárásra került a vírushelyzet miatt. Nagyon remélem, hogy az következő szezonban túl tudunk lépni a saját árnyékunkon. Azt gondolom, hogy nem lehet más a cél, mint a legjobb négy.
Hobbid a fényképezés és a nyelvtanulás. A nyári szünetben melyiket tudod többet művelni?
Mindkettő jól megfér egymás mellett. Május végétől pedig újra edzésbe álltunk így kezdek visszarázódni a sportolói mindennapokba is.
Szerző: Szabó Ferenc
