Lukács Gergellyel, a pécsi vízilabda utánpótlás vezetőjével beszélgettünk

- Egy 14 éves fiú 1994-ben miért választotta a vízilabdát?

- 6 éves koromban kezdtem úszni az ANK-ban, ahova iskolába is jártam. Egy ideig nem is ment rosszul az úszás, de egy idő után nem találtam már benne kellő kihívást. A vízilabdások akkori edzője, Ifj. Gyöngyösi János vetette fel a lehetőséget az öcsémnek és nekem, hogy próbáljuk ki a vízilabdát és ettől a pillanattól kezdve nem volt megállás, mindkettőnket beszippantott ez a csodálatos sportág.

- A betegségben fiatalon elhunyt Ambrus Tamás edző, az egykori válogatottak Petővári Zsolt és Kósz Zoltán Pécsre igazolása a Mecsekaljára, fellendülést jelentett Pécs város vízilabda sportágában. Valós a feltételezés?

- Teljes mértékben helytálló a kijelentés. Nagyon tisztelem és becsülöm a többek között dr. Csaba Zsolt – Bajomi Nagy György – Rázga Miklós féle generáció tagjait is, akik alatt mi felnőhettünk és megszerethettük a sportágat, de a profi vízilabda alapjait Tamásék rakták le Pécsett. Személy szerint én is rengeteget köszönhetek ezeknek az embereknek, az biztos, hogy ha ők nincsenek, akkor sem felnőtt, sem utánpótlás szinten sem itt tartana a pécsi póló és én magam sem.

- Kezdjük a beszélgetést a legkisebbekkel, a Baby korcsoportnál.  Hány éves korosztályt takar az egyedi elnevezés?

- A legfiatalabb versenyző korosztály nálunk a Baby II korcsoport, ami az U9-est takarja (idén 2012 és fiatalabb), utána jön a Baby I, ami pedig értelem szerűen az U11 (2011 és fiatalabb). Vannak azonban 2013-as, sőt néhány 2014-es sportolónk is, ők az előkészítő csoportunk tagjai. Ezekre a Baby korosztályokra az jellemző, hogy bár rendes mérkőzéseket játszanak, bajnokságokban indulnak, de az eredményt nem számoljuk. Ennek a lényege, hogy ne eredmény-, hanem képzés-centrikusak legyenek az edzések, illetve hogy minden kisgyermek vízbe kerüljön és játsszon. A megfelelő fizikális képzés, technikai oktatás és alapszintű taktikai ismeretek elsajátítása mellett a legfőbb szempont, hogy felszabadultan és vidáman sportoljanak a gyerekek és szeressék meg a sportágat.

A héten indul nagyszabású toborzó kampányunk is, ahol várunk minden 7-10 év közötti fiúk és lányok jelentkezését, akik kedvet éreznek magukban kipróbálni országunk legsikeresebb csapatsportágát! Jelentkezni lehet a polopecs@gmail.com email címen.   

- Alig egy hónapja az U15-ös vízilabda válogatott Európa Bajnok lett, köztük a pécsi Tóth András. Pécsről mennyire könnyű bekerülni a válogatottba?

- Mindenekelőtt ezúton is szeretnék gratulálni Andrisnak, a csapatnak és a felkészítő edzőknek a csodás eredményhez! Nagyon jó útjelző táblák ezek, amik azt mutatják, hogy a magyar póló utánpótlás szinten is a nemzetközi mezőny tetején van.

A válogatottakba bekerülni mindenhonnan nehéz. Sok a tehetséges gyermek, nagy a konkurencia. Arra vagyok nagyon büszke, hogy úgy érzem manapság Pécsről is hasonló esélyekkel szállhat harcba egy tehetséges játékos a válogatott behívóért, mint például a pesti nagycsapatokból.

Jó dolog elmondani, hogy sikerült egy olyan műhelyet felépíteni Pécsett, ahol meg tudjuk adni azt a képzést egy kiugróan tehetséges játékosnak, hogy kihozhassa magából a maximumot. Aztán amikor majd eljut arra a szintre, hogy egy nemzetközi kupában érdekelt OB1-es csapat szemet vet rá, akkor nehéz szívvel, de büszkén engedjük tovább.

- A tokiói olimpiáról a nők és a férfiak egyaránt bronzéremmel tértek haza. Véleményed szerint lecsúsztak a dobogó felsőbb fokáról, vagy ennyi volt mind két csapatban?

- Ezek egyértelműen megnyert bronzérmek! A vízilabda mezőny nagyon megerősödött és kiegyenlített lett az elmúlt évek alatt. Most is úgy indultunk neki az olimpiának, hogy a férfiaknál van 8-9 válogatott, akik megnyerhetik a viadalt. A nőknél az amerikai válogatott toronymagas esélyes volt, mégis sikerült legyőznünk őket a csoportmeccsek során. Tudjuk, hogy mindig van előre, a magyar vízilabdától mindig aranyérmet vár a közvélemény, ami jól is van így, de ezek most nagyszerű bronzérmek és mindenki büszke lehet rájuk! A magam részéről köszönöm a csapatoknak a nagyszerű élményeket és gratulálok a szerepléshez!

- Csaknem két éve már, hogy nem hosszabbítottál szerződést a felnőtt csapat kispadján. Most főállású utánpótlás szakmai igazgatóként dolgozol és sportvezetőként tagja vagy a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének. Hogy érzed magad az új szerepben? Nem hiányzik a kispad?

- Köszönöm szépen a kérdést, nagyon jól érzem magam, élvezem az új kihívásokat! Egyelőre még nem hiányzik a kispad, mindig van mit csinálni, sokrétű a munkám. Én már ezt akkor is mondtam, hogy nem kevesebbet szeretnék dolgozni, hanem más időbeosztásban. Edzőként nagyon kötöttek az edzésidők, most több aktív időt tudok tölteni a családommal, akkor dolgozom, amikor a gyerekek nincsenek otthon, és ha kell, akkor kora reggel, vagy éjszaka is gép elé tudok ülni.

Rengeteg tehetséges gyermek pallérozódik a pécsi utánpótlásban, nagyon szeretném, ha a maga tehetség és tudásszintjén mindenki ki tudná hozni magából a maximumot, megvalósíthatná álmait. Ehhez próbálunk a kollégáimmal megfelelő hátteret nyújtani.

A szövetségi munkám óriási megtiszteltetés, de egyben felelősség is. Igyekszem úgy dolgozni, hogy azok az egyesületek, akik Régió Liga elnökként mellém tették le a voksukat elégedettek legyenek. Ez utóbbi számomra a legfontosabb szempont.

Szerző: Szabó Ferenc