Sarok Nikolett, a nagy generációk talán utolsó kosarasa elköszönt az aktív játéktól

2022. november 10. 15:28 2022. nov. 10. 15:28

A pécsi kosárlabda egyik meghatározó személyisége Sarok Nikolett bejelentette, hogy befejezte az aktív kosárlabdát. Az elkövetkező időszakban fiatalokkal dolgozik edzői minősitésben. Niki azon kevesek egyike, aki Debreczeni Esztertől -Varga Ferencig, majd Füzy Ákostól Rátgéber Lászlóig sok-sok ismert és neves edzővel dolgozott. Játékos társa volt többek között Iványi Dalma és Allie Quigley, aki magyar állampolgárságot is megszerezte. Az ismert kosárlabdázóval beszélgettünk.

- 16 évesen már az NB I-ben kosárlabdáztál, hogyan emlékezel vissza a kezdetekre, gondolok a serdülő évekre?

- Gyermekkoromban állandóan labda volt a kezemben, hol pattogtattam, hol pedig inkább fociztam vele. Úgy hozta a sors, hogy részt vehettem egy kosárlabdaedzésen Dr. Révészné Csaba Mártánál és gyakorlatilag egy edzés alatt annyira megtetszett ez a sport, hogy nem is tágítottam mellőle. 2000-ben kezdtem kosárlabdázni, a PVSK-ban nevelkedtem Varga Ferenc, Debreczeni Eszter, Fűzy Ákos és Zeljko Djokic kezei alatt. Rengeteg sikert értünk el az utánpótlás korosztályokban. Többek között két junior bajnoki címmel is büszkélkedhetek. 

 

 - A MIZO Pécs színeiben játszottál 2006-2012 között, volt bajnoki cím begyűjtése más-más edzőkkel. Mi maradt meg a 6 év kosaras történelemből?

 

- Egészen fiatalon kerültem a felnőtt csapathoz. Elképesztő megtiszteltetés és lehetőség volt ez számomra, csak pörögtek a gondolataim az első edzés elött hisz minden gyerek azért dolgozik és hoz rengeteg áldozatot gyerekkorában, hogy végül egy ilyen Euroliga szintű csapatban játszhasson. 

Ez egyben azt is jelentette számomra, hogy Rátgéber László és Fűzy Ákos kezei alatt pallérozódhattam tovább. Nagyon szerencsés voltam utánpótlás éveimben, hisz kadet és junior korosztályban már megismerkedhettem Ákos és Zeljko kosárlabda filozófiájával és így könnyebb volt a beilleszkedés a felnőtt csapatba is hiszem az alapok már megvoltak. 

Nagyon örülök, hogy még részese lehettem a Mizo Pécs szép éveinek, ott töltött éveim alatt kétszer nyertünk Magyar Kupát, 2010-ben bajnokságot és emellett több ezüst és bronzérem is került a vitrinbe.

Mesélem is mindig a fiataloknak, hogy milyen gyönyörű évek voltak és hogy mennyien szurkoltak nekünk és kísérték a csapatot a legmesszebb összecsapásokra is. 

 

- Emlékezetes évek lehetnek az emlékeid között, a 2012-2018-as évek a PINKK csapatában. Itt is gyűjtöttél be Magyar Bajnoki címet. Melyik csapatban volt nehezebb a bajnoki cím begyűjtése, miért?

 

- Mind a két bajnoki cím rendkívüli volt és ezért nagyon hálás vagyok. A Mizoval szerzett bajnoki cím azért volt különleges, mert gyakorlatilag esélytelennek tartott minket a közvélemény. Rengeteg sérültünk volt a kulcs játékosaink közül, de a magyar mag extrát tudott hozni, akkor éreztem először pályafutásom során, hogy mennyire számít a mentális erő , az akarat. Allie Quigley parádés játéka mellé olyan teljesítmények érkeztek az összes magyar játékostól, ami egy pàlyahátrányból megnyert bajnoki címet ért 2010-ben. 

A PINKK- el megszerzett bajnoki cím pedig valami erőn felüli teljesítmény volt. Aki a kosárlabdában jártas, ismerte a helyzetünket. Abban az évben még mindig küzdöttünk, leginkább a pályán kívüli eseményekkel. 

Pécsi csapatként Komlón, napi egy délelőtti edzéssel sikerült egy elképesztő szezont produkálnunk. Az alapszakaszban ötödikek lettünk és innen sikerült megnyerni a bajnoki serleget. Az pedig külön pikantéria volt, hogy pont a két pécsi csapat játszotta a döntött a Lauber parkettjén. Még ma is libabőrös leszek, ha arra a döntőre gondolok. Tele csarnok, fura érzések bennem a Lauber vendégkispadján ülve, de remek hangulat és a végén győzelem. Örök emlék marad mindkét cím. 

 

 

- 2018-2022 PEAC- Pécs Az időszak egyik meghatározója volt az egész világot érintő koronavírus járvány. A betegség mit jelentett a csapat számára?

 

- Sajnos a megelőző években mindkét pécsi csapatnál elmaradtak az eredmények. Egy összefogás keretében a 2018/2019- es idényt a PEAC Pécs csapatában kezdtem. Jó csapat állt össze, célunk nem lehetett más, mint a négybe jutás. Én akkor minden interjúban elmondtam, hogy azért döntöttem a PEAC mellett, hogy eredményeket érjünk el. Az elkövetkezendő években is mindig a legjobb négy legjobb lebegett a szemünk előtt. 

De rögtön a második szezon végén jött a vírushelyzet és borított mindent. A lényegi résznél a play off előtt lefújták a szezont. Természetesen mindenki megértette és felfogta a helyzet súlyosságát, de csak ültünk az öltözőben és néztünk egymásra tehetetlenül.

Következő időszakban elkezdődhetett a munka szigorúan zárt kapuk között. Nézők nélkül játszani egyáltalán nem volt felemelő érzés, minden meccs mintha csak egy zártkapus edzőmérkőzés lett volna. Ezen szezon végén pedig ismét jött a feketeleves. Annyi játékosunk betegedett meg, hogy nem tudtunk kiállni az első mérkőzésen a DVTK csapatával szemben a négybe kerülésért. 

Akkor is az volt a legfontosabb, hogy mindenki egészséges legyen, de ettől függetlenül rossz szájízzel fejeztük be a 2021-es szezonvéget. Ami engem illet nagyon megviselt, hogy az utolsó pár kosárlabdával töltött évem inkább a vírushoz való alkalmazkodásról szólt mintsem a játékról. 

 

 

- 2013-2015 között válogatott is volt, voltak emlékezetes mérkőzések?

 

- Nem töltöttem hosszú időt a válogatottban, két nyáron keresztül készültem a csapattal ahol nagyobb nemzetközi tornákon vettünk részt, készülve a 2015-ös Európa Bajnokságra, viszont a stábban és a keretben jelentős változások álltak be közvetlenül az Eb előtt ezzel be is fejeződött az válogatottbeli szereplésem. 

 

- Hivatalosan bejelentetted, hogy az aktív kosárlabdát befejezed. Gyakorlatilag két év tízedet meghaladó kosárlabdázás után gondolkodtál azon, hogy a sportág mellett maradsz?

 

- Egy teljesen új fejezet kezdődött az életemben. Nem mondom, hogy egyszerű , hisz eddig a napjaim nagy részét a kosárlabda töltötte . Fejben a legnehezebb az átállás, próbálom megtalálni, hogy mi az, amibe ugyanakkora szenvedélyt tudok belevinni, mint azt a kosárlabdába tettem éveken keresztül. Része marad az életemnek hisz annyi mindent tanultam és tapasztaltam erről a sportágról , hogy szeretnék segíteni a mostani generációnak a fejlődésben, mind mentális téren mind képességek terén. 

 

 

Szerző: Szabó Ferenc