Vér Margit - Fél évszázad a baranyai labdarúgásban
Egykor egy kislány, akit édesapja már óvodás korában rendszeresen elvitt a Pécsi Dózsa mérkőzéseire, ma már több mint öt évtizedes sportpályafutással a háta mögött mesél múltjáról. Vér Margit 16 évesen, a Pécsi Járási Sporthivatal társadalmi munkásaként kezdett sportot szervezni – később a Testnevelési Főiskolán szerzett hivatalos képesítést is e területen. Munkásságát Pécs városi, megyei, regionális és országos sportintézményeiben végezte, főként a labdarúgás területén – különös figyelmet fordítva a női foci elismerésére és népszerűsítésére.
Az idei évben – a hagyományokhoz híven – ismét elismerésben részesültek azok, akik kiemelkedő munkát végeztek a vármegye labdarúgásáért. Az ünnepélyes díjátadó után Vér Margittal beszélgettünk, aki öt évtizeden keresztül tevékenykedett Baranyában a női futball szolgálatában.
Margit – akit sokan tanító néniként ismertek – a beszélgetés elején mesélt arról, hogyan segítette az iskolai labdarúgás elindítását, és miként vett részt az országos női futballhálózat megszervezésében. Számos hazai kezdeményezéshez kapcsolódott: dolgozott a Nemzeti Labdarúgó Akadémiával, a Magyar Női Labdarúgásért, a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetségnél, valamint a Góliát McDonald’s Focisuliban is. Régiós vezetője, megyei koordinátora, körzeti szervezője volt a Coca-Cola Cup-nak, és éveken át vezette a Bozsik Egyesületi Program egyik körzetét. Több megyei klubnál a férfi labdarúgó szakosztályt is irányította.
Kiemelkedő szerepe volt a Magyar Labdarúgó Egylet, egykor a megye női futballjának csúcsegyesülete, felépítésében és működtetésében. Játékosként számára a labdarúgás elsősorban örömforrás volt. Azokban az időkben még csak kispályás lehetőségek álltak a nők rendelkezésére, így a városi bajnokság elindítása hatalmas áttörés volt számára. Pályafutását a BÉV csapatában kezdte, majd a Dohánygyár színeiben vált megyeválogatottá, innen igazolt a Sopiana Gépgyárhoz, a megye egyik legerősebb csapatához. Mivel a megyei sporthivatal nem engedélyezte számukra az országos bajnokságban való részvételt, önerőből szerveztek részvételt különböző tornákon. Bár számos aranyéremmel büszkélkedhet, legnagyobb sikerének a BAT Dohánygyár nagypályás csapatának megalapítását tartja.
Edzői pályája az Anikó Utcai Általános Iskolában kezdődött, ahol tanítóként dolgozott. Az iskola a PMSC bázisiskolája volt, és az igazgató őt bízta meg a fociedzések vezetésével. A Garami-éra idején Guzsvány János volt a mentora, aki nőként is elfogadta és támogatta Margitot az edzői szerepben. Tőle kapott szakkönyvek és videóanyagok nagy segítséget jelentettek a munkájában, hiszen a hivatalos képesítéseit – Labdarúgó Sportoktatói és UEFA B Licence diplomáit – csak később szerezte meg.
Tanítványai közül sokan játszottak a PMFC, a PVSK és más megyei csapatok utánpótlásában. Edzett fiúkat és lányokat is, óvodás kortól egészen felnőtt szintig. Az elmúlt évtizedekben elsősorban női csapatoknál tevékenykedett. Hangsúlyozta: az edző feladata az, hogy minden játékosa számára biztosítsa a fejlődési lehetőséget – akár valaki csak mozogni szeretne, akár társaságot keres, akár válogatott szintig szeretne eljutni. „Sokan vitatják ezt, mert nem tudják megvalósítani – pedig ez az alapja annak, hogy egészséges felnőtteket, jó sportolókat, vezetőket és szurkolókat neveljünk.”
A tanítói hivatás mindig elsődleges volt számára, de ahol nem volt edző vagy elég játékos, mindig számíthattak rá. Tudták: Margit soha nem mond nemet, és ha valamibe belekezd, azt végigviszi.
Volt, ahol csapatban dolgozott, volt, ahol egyedül. Volt, hogy segítették, máshol hátráltatták. Előfordult, hogy csak addig kellett, amíg baj volt – de ő mindig a céljaira koncentrált. A legfontosabb számára az volt, hogy álma – a női labdarúgás elismerése – valóra váljon. Mára Baranya megye igazi színfolt lett a női labdarúgás térképén: több csapat is működik, Pécs pedig valódi fellegvár. Nem volt könnyű, de sikerült! Bár ma már látszólag nincs közvetlen kapcsolata a sporttal, mégis büszke lehet: sokan tudják, hogy ebben az ő áldozatos munkájának is komoly szerepe van.
Leggyakrabban a kétkedőket is sikerült meggyőznie arról, hogy nem csupán egy lelkes nő a pálya szélén, hanem valódi szakember. Több tanítványa is utánpótlás-válogatott lett, vagy felnőtt élvonalbeli csapatban játszott. Hálás számos vezetőnek, játékosnak és szülőnek, akik végigkísérték ezen az úton.
Vele tartott fia, Ákos is, aki ma már maga is kiváló edző és vezető. Több klub szakmai motorja, ma is aktívan dolgozik. Bár anyaként csendesebb életet kívánt volna neki, büszkén tekint rá, hiszen ő is megérezte ennek a hivatásnak a szépségét: a fejlődés és az emberi kapcsolatok erejét.
A beszélgetés végén Margit elárulta: aktív kapcsolata a labdarúgással közel ötven év után véget ér. Most már jöhetnek a túrák, a kiskert és a megérdemelt pihenés. De közben van mire emlékezni – és van miért hálásnak lenni.
Szabó Ferenc
