Vízilabda: Bajnoki címmel a zsebében látogat haza Tóth András, a PSN korábbi játékosa
Amerikai bajnoki címet nyert Tóth András, a PSN Zrt. korábbi játékosa, aki kétszeres utánpótlás-világbajnokként és Európa-bajnokként már második idényét zárta a New York-i Fordham Egyetemen. A friss sikerekről, az amerikai egyetemi vízilabdáról, a New York és Los Angeles közötti ingázásról, valamint a PVSK-hoz való hazatéréséről beszélgettünk vele. Az interjú idején éppen a Los Angeles-i repülőtéren értük utol.
– Gratulálunk a friss bajnoki címhez! Itthon viszonylag keveset tudunk erről a sorozatról. Mesélnél róla egy kicsit?
– Köszönöm szépen! Ez a siker tényleg annyira friss, hogy még a hajam sem száradt meg teljesen, hiszen nemrég ért véget a döntő. Amerikában az egyetemi bajnokság, az NCAA számít az elsődleges sorozatnak, amely decemberben zárult. Mi egyetlen keleti parti csapatként egészen az elődöntőig jutottunk.
Ezt követően kezdődik Kaliforniában az úgynevezett „off-season”, vagyis a National League, ahol már nemcsak egyetemi csapatok, hanem klubok is indulhatnak. Van olyan együttes, amelyet egyetemi játékosok alkotnak. Tavaly és idén is a Los Angeles Athletic Club csapatában játszottam a tavaszi szezonban. Míg tavaly harmadikok lettünk, idén veretlenül sikerült megnyernünk a bajnokságot.
– Ezt úgy kell elképzelni, hogy tavasszal folyamatosan ingázol New York és Los Angeles között?
– Igen, nagyon sokat utazom. A tavalyi szezon végén kiszámoltam, hogy csak repülővel négyszer és félszer kerültem meg a Földet. Los Angelesben minden második hétvégén mérkőzéseink vannak, ezekre természetesen átrepülök.
Általában péntek este érkezem meg Los Angelesbe, majd vasárnap este vagy éjszaka utazom vissza New Yorkba. Hétfő reggel kiszállok a repülőből, és mire visszaérek az egyetemre, már órák vagy akár vizsgák várnak rám. Nem mondom, hogy könnyűek a tavaszaim, de nagyon élvezem, mert imádok vízilabdázni – ez az életem.
Előfordul az is, hogy egy-két nappal korábban utazunk ki az edzések miatt. A világ minden tájáról érkeznek a csapattársak, ezért kell idő arra, hogy összeszokjunk. Idén például Varga Dénes, Filip Filipović, Aleksandar Ivović, Hárai Balázs és Constantin Bicari is a csapattársam volt. Elég erős társaság jött össze.
– Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a tanulással? Ez rengeteg időt és energiát igényelhet.
– Nem egyszerű, mert valóban nagyon sokat kell tanulni. Sokan azt gondolják, hogy a sportolóknak könnyebb dolguk van, de ez egyáltalán nincs így. Számtalan professzorom van, aki nem is tudja, ki sportoló és ki nem. Ráadásul azokban a családokban, ahol évente közel 100 ezer dollárt fizetnek a tanulmányokért, teljesen jogosan magas színvonalat várnak el.
Én egyébként élvezem a tanulást is, nagyon komoly professzoraink vannak. Csak egy érdekesség: az egyik oktatónkról nemrég derült ki, hogy fiatal korában tagja volt annak a csapatnak, amely Las Vegasban kártyaszámlálással verte meg a kaszinókat. Az ő történetüket dolgozta fel a 21 című film is. Rengeteg érdekes embert ismerek meg, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen közegben lehetek nap mint nap.
– Ha már a számoknál tartunk: milyen szezonon vagy túl az NCAA-ben?
– Az amerikaiak híresen szeretik a statisztikákat, úgyhogy én is képben vagyok a számokkal. A legfontosabb, hogy az NCAA-ben idén is dobogóra állhattunk, harmadikok lettünk, emellett a Fordhammel megnyertük Kaliforniában a rangos Pacific Cupot is.
Az egyéni teljesítményemet tekintve 30 mérkőzésen 134 gólt szereztem, ami New York-i rekordnak számít. Emellett volt 72 labdaszerzésem, 31 blokkom és 69 labdaelhozásom is. A statisztikáknál azonban még büszkébb vagyok arra, hogy magyar játékosként bekerültem az edzők által megszavazott álomcsapatba, a First Team All America válogatottba. Másodévesként ez nagyon kevés játékosnak sikerült eddig.
– Most, hogy véget ért a szezon, hogyan tovább? Mik a terveid?
– Éppen most utazom vissza New Yorkba, ahol még vár rám néhány kemény záróvizsga, aztán május 12-én indulok haza Magyarországra. Több mint egy éve nem voltam otthon, már nagyon várom.
Sok pihenőm viszont nem lesz, mert amint hazaérek, csatlakozom a PVSK-Mecsek Füszért csapatához. Remélem, néhány mérkőzésen még tudok segíteni a fiúknak, és jó lesz újra együtt játszani a régi társakkal.
Ezután kezdődik a felkészülés az utánpótlás-válogatottal. Nyáron az utolsó korosztályos világversenyünkre készülünk: augusztusban Várnában rendezik az Európa-bajnokságot, és szeretnénk megnyerni. Jó lenne úgy lezárni ezt az időszakot, hogy a két világbajnoki cím mellé két Európa-bajnoki aranyunk is legyen. A korosztályom számára ez lesz az utolsó utánpótlás-világverseny.
Utána pedig szeretnék minél hamarabb bemutatkozni a felnőttválogatottban is.
– Köszönjük a beszélgetést, és további sok sikert kívánunk a pályafutásodhoz!
Szabó Ferenc
