Ki koppant a kormány orrára, ha alánk ás?
2012. június 25. 16:16
2012. jún. 25. 16:16
Sok szép ígéret elhangzott máris a pécsi uránkutatásokkal kapcsolatban, csak egyvalami nem: az itt élők vétójoga a bányanyitást illetően. Egyre egyértelműbb, hogy a döntést a kormány hozza meg, az itt élők véleménye pedig csak egy a sok tételből.
Szép lassan összeáll a kép. Az ausztrál Wildhorse 2006-ban megkapja az uránkutatás jogát a Mecsekben, ami a bányászati jog előszobája. Egy darabig az előző bánya adatait gyűjtik, elemzik, aztán maguk is fúrnak egy kicsit, majd évekig csend. Felröppen a cég neve szénbányászattal kapcsolatban is, aztán megint semmi, egészen napjainkig, amikor is a társaság már a várostól kérne tulajdonosi hozzájárulást ahhoz, hogy ferdén befúrjanak Pécs alá. Ekkor pedig elszabadulnak az információk - nem, az indulatok még nem. Azok majd ezután.
A választ egy egészen váratlan felhangú államtitkári vizit hozta el a kultúra városába. Kovács Pál leszögezte: egy esetleges uránbánya nem volna rossz hatással a nemzetgazdaságra.
Ami azt illeti, a nemzetgazdaságra már egy gyufásdoboz-hajtogató üzem is jótékony hatással lenne, nem hogy egy uránbánya. Példálóztunk már a Tubes és az uránkutatás közötti párhuzammal. Egyetlen óriási differencia van. Lokátort építeni, bár kompromisszumokkal, de máshol is lehet. Uránbányát nyitni viszont bajos lenne Budaörsön, vagy Miskolcon. Már ha a megtérülés számít.
A jelek szerint pedig számít, nem kicsit, nagyon. Az önkormányzat tulajdonában lévő hírportál interjút készített Nagy Csabával, a várost az uránkutatás előkészítésében képviselő alpolgármesterrel, amelyben a következő mondatok olvashatók:
"A kormány döntése szerint a következő fél évben állami és piaci szereplők bevonásával, vegyesvállalati együttműködés keretében vizsgálják meg a mecseki uránérc-bányászat újraindításának gazdaságossági feltételeit és társadalmi lehetőségeit."
Mivel az interjú egyes részei szó szerint megegyeznek az erre vonatkozó előterjesztés szövegével (nem is irigyeljük a derék alpolgármestert, hogy így be kellett magolnia), talán nem követtünk el plágiumot. Az interjú később így folytatódik:
"Ez egy hosszú folyamat lesz, s a végén egyetlen választ kapunk: érdemes valamilyen technológiával újraindítani a bányát, vagy nem. A fizikai megvalósíthatóság és a gazdaságosság mellett meghatározó döntési tényező lesz a bányászati tevékenység társadalmi elfogadottsága, a térség lakóinak véleménye is."
Az uránkutatással kapcsolatban eddig is hiányzott valami a kommunikációból, de ez a szörnyű hiátus itt már ordít. Jelesül: azt, hogy épül-e uránbánya a város szélén, vagy alatta, azt nem a pécsiek döntik el, véleményük csupán egy eleme lesz a döntésnek a megvalósíthatóság és a gazdaságosság mellett. Nem előtte, mellette. A döntést ugyanis a kormány hozza meg.
Az, hogy a kormány vérszemet kapott, nem vitás, hiszen ki ne szeretné dízel gyorsnaszádját atomhajtásúra cserélni. A kérdés már csak az, hogy a városvezetés mit kezd a szituval. Amikor fel kell venni a piros telefont, mert a Suez pert nyer a város ellen, és benyújtja a 7-9-10 vagy akárhány milliárdos számlát, nem mindegy, hogy a telefonáló ember mit mond a Nagytestvérnek. Mondhatja azt, hogy ha már a radart leénekelték a Tubesről, ne csináljanak popsit a városvezetés arcából egy uránbányával, ami, jól lehet, legalább annyira közkedvelt lenne, mint egy lokátor. Vagy mondhatja azt, hogy "Persze Viktor, elintézzük".
Egy biztos: a város vezetői, akik annak idején a saját testükkel védték a Tubest a radar ellen, ma roppantmód kimértek, és fenemód óvatosak, ha az uránkutatásról lesz szó. Feltehetően azért, mert a város gazdasági helyzetében a legkevésbé sincsenek alkupozícióban.
