Kommunista szerb megszállás és más tévedések - Trianon margójára

2019. június 4. 16:00 2019. jún. 4. 16:00

Nagy cikkben emlékezett meg a pécsi önkormányzat lapja a 99 évvel ezelőtt meghozott trianoni döntésről, és ki is tért Pécs szerb megszállására, valamint az ormánsági egykézésre. Sajnos pár tévedés is belekerült a cikkbe, ezeket javítanánk a magunk módján.

Június 4. a trianoni békediktátum napja, (amely a nemzeti összetartozás napja is a Fidesz-kormány 2010-es regnálása óta), ennek kapcsán emlékezett meg egy nagyobb cikkben a pécsi önkormányzat lapja a békeszerződésről, illetve Pécs szerb megszállásáról is.

Egy ponton azonban elég nagy tévedésbe esett a cikk szerzője:

"Végül Horthy Nemzeti Hadserege érkezésének hírére hagyták el csak a várost 1921. augusztus 21-22-én a Pécset megszálló és igazgató kommunista szerb és magyar tisztek. A 20. század második felében a kommunista-szocialista történetírás rengeteget írt arról a vélt „terrorról”, amit a horthysta csapatok végeztek a városban, miután „megszállták”. Valójában az érkező katonák döbbenettel szemlélték a kirabolt, feldúlt, megcsonkított, szétlopott Pécset, mindazokat a károkat, amiket az 1918 novembere óta tartó, 33 hónapnyi szerb kommunista megszállás okozott."

A szerb kifosztás ténye vitathatatlan, mint ahogy az is, hogy a magyar csapatok bevonulása előtt 8 napig létezett a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság, amelyet a helyi kommunisták hathatós közreműködésével alapítottak meg (lásd erről az Újkor cikkét).

A szerb csapatokat egyébként már 1921. augusztus 18-án elkezdték kivonni a megszállt baranyai és dél-alföldi területekről, Pécsre pedig már augusztus 21-én megérkezett az első csendőrszázad és egy kormánybiztos a zökkenőmentes impériumváltás támogatására. Vagyis nem az érkező Nemzeti HAdsereg hírére indult el a szerb csapatok kivonulása, hanem már korábban, az antant ráhatására.

Ám a szerb megszállókat ex cathedra kommunistának titulálni eléggé nagy leegyszerűsítés. A megszálló államalakulatot akkor Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak hívták, élén egy királlyal. A királyság parlamentáris berendezkedésű volt, és noha 1920. november 28-ai választás után a nemzetgyűlésben a harmadik legerősebb erő a kommunista párt lett, a decemberi súlyos erőszakba torkolló bányászsztrájkok után a Nikola Pašić vezette kabinet szilveszter előtt az úgynevezett Obznana-rendelettel előbb felfüggesztették az 58 mandátumot szerző kommunista párt működését, aztán 1921. augusztus 21-én végleg be is tiltották azt.

Jól látható tehát, hogy míg a megszállt baranyai területeken a Tanácsköztársaság 1919-es bukása után megnőtt a baloldali erők súlya, addig 1920-tól kezdve a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban erőteljes jobbratolódás következett be. Vagyis Baranya szerb kommunista megszállásáról írni nagy félreértelmezés.

A másik tévedés a cikkben "A Trianon által tönkretett Ormánság" részben található, és amely az egykézés (csak egy gyermeket vállaltak a családok, ezzel gondolván megakadályozni a birtokelaprózódást) elterjedését a trianoni országvesztésnek tulajdonítja.

"A határ lezárása, a kereskedelem korlátozása lökte le a lejtőn az Ormánságot. A nehezedő gazdasági helyzetre születésszabályozással reagáltak a helyiek, mindenkinek csak egy gyermeke születhetett, így a népesség száma is rohamosan esni kezdett. A 20. század eleji kivándorlás és az „egykézés” okozta népességfogyást megállította a trianoni döntés, hiszen kezdtek erre a vidékre költözni a határon túl rekedt magyarok, de ez jelentette itt az egyedüli pozitívumát az országcsonkításnak."

Itt már eleve az első két mondat alkotta egység ellentétben áll a harmadik mondat értelmével.

A második mondat pedig abból a szempontból nem pontos, hogy az egykézés gyakorlatát már az 1800-as évek közepén többen megemlítették, mint az Ormánság egyik jellemző problémáját. Buday Dezső pécsi születésű jogász már 1909-ben az egykézés gyakorlata elleni akciókról és kaposvári egykekonferenciáról írt a Huszadik Század című lapban. Vagyis nem a trianoni döntés miatt alakult ki az egykézés.

Fontos dolog tehát emlékezni az évszázaddal ezelőtt történt eseményekre (amik miatt többmillió magyar került idegen államok fennhatósága alá), mert ezek a mai napig alapjában határozzák meg a magyar közgondolkodást és politikai életet - azonban nem árt ezt felelősséggel tenni.